Utolsó napokban sikerült megnézni Gulácsy Lajos (1882-1932), tragikus sorsú festőművészünk életmű kiállítását a Magyar Nemzeti Galériában, mely Gulácsy, Na’Conxypan hercege címmel volt látható.
„Én csak félig álmodva élem a világot. Egyik szememmel a hazug, édes
álomképek káprázatába bámulok, a másik szemem mindig a valóságot
figyeli”
Gulácsy egészen fiatal
korában tagja lett a művészcéhnek, filléres gondokkal, de a képei
eladásából élt, díszletet tervezett, könyvet
illusztrált, barátkozott a kor legjobb alkotóival, és élte a szegény
festőművészek életét, amíg be nem zárult körülötte a világ.
Önarcképein gyakran játszott történelmi szerepeket, szeretett jelmezbe bújni, és barátait is gyakran festette le így.
Önarckép esti fényben (1904)
A spiritualista (1906)
A szerepjátszó önarcképek egyike
Az orgonista, önarckép (1908)
Gara Arnold: Gulácsy Lajos (1908)
A festő reneszánsz ruhában, kezében karddal
Rendszeresen járt Olaszországban. A történelmi múlt, Itália középkori,
reneszánsz városai, soha el nem múló rajongással töltötték el. Zarándokok hazatérése, 1908
Találkozás, olasz mese (1905-1907) A festő Dante-kötetét mindig a zsebében hordta és azt rendszeresen
olvasta. Saját maga által készített Dante-maszk, a költővel
való állandó kapcsolatát jelentette. Képein is szeretett Dante bőrébe
bújni. 1902-ben készült Dante című képén, egyszerre ismerhetők fel az ő és a költő arcvonásai.
1903-ban, Firenzében készítette ezt a rajzot Dante Isteni színjátékának tragikus végzetű szerelmespárjáról. Francesca, Rimini
uralkodójának volt a felesége, azonban férje öccsével, Paolóval egymásba
szerettek. Légyottjukon a féltékeny férj rajtakapta őket, és dühében
megölte mindkettőjüket. A megfogalmazás, a
megnyúlt vonalak, Francesca hosszú kecses keze, leomló hajfürtjei az
angol preraffaelita festőket idézi. A gyengéd, finom, lírai jelenet
talán a legszebb magyar Dante-illusztráció.
Álmai asszonyát is csak a képein találta meg. Nőideálja törékeny, álomszerű szépségű leány volt, hasonló Dante Beatricéjéhez. Női portrék sorát festette e korszakában (1904-1908).
Eksztázis (Szenvedélyes szerelem)
Gulácsy festői és írói munkásságának legegyedibb teremtménye volt
Na’Conxypan, a képzeletbeli város, az elvágyódás helyszíne, melyet Olaszországban álmodott meg.
Az álmok világában olasz kisvárosok terei, udvarrészletek, lidércek, régi kövek mesélnek különös titkokat, figurái
régimódi, fantasztikus kosztümöket hordanak.
Először
látható külön kiállítási egységként, a művész Na’Conxypan-képei, azokon pedig a
képzelet szülte városka humoros, lényei.
Na’Conxypanban hull a hó (1913)
Gulácsy a képzelete által teremtett meseországot novellákban is
megírta. Az észak-olasz kisvárosinak tetsző környezetet groteszk
emberalakok népesítik be. A kitalált ország történetét újra és újra
továbbírta; Nakonxipán nyelvéhez még szótárt is szerkesztett.
Gulácsy Lajos szinte egész életművét áthatotta a színjátszás iránti, és a játékhoz, a humorhoz való vonzódás.
A Cultura Magazin cikke csak engedéllyel másolható.
Gulácsy Lajos szinte egész életművét áthatotta a színjátszás iránti, és a játékhoz, a humorhoz való vonzódás.
A Cultura Magazin cikke csak engedéllyel másolható.
Gulácsy Lajos szinte egész életművét áthatotta a színjátszás iránti, és a játékhoz, a humorhoz való vonzódás.
A Cultura Magazin cikke csak engedéllyel másolható.
Gulácsy Lajos szinte egész életművét áthatotta a színjátszás iránti, és a játékhoz, a humorhoz való vonzódás.
A Cultura Magazin cikke csak engedéllyel másolható.
Gulácsy 1913 körül festett egy nagyméretű képet, a
Rococo concerto címűt, amit aztán szétszabdalt. Ennek egyik részletét szinte teljesen átfestette. Ez lett
Az ópiumszívó álma,
egy fantasztikus vízió. A kompozíció nagy
részét vízfelület foglalja el, amelynek fenekéről különös alakú
növények, gombák emelkednek. A víz felett sejtelmes alakokat, rokokó
dámákat, buborékot fújó szerecsent látunk.
A
Rózsalovag a már említett
Rococo concerto egyik
részlete. Az eredeti művön rokokó korabeli muzsikusok szerepeltek, akik
egy szép kertben, tündöklő vizű tó partján játszanak. A
Rózsalovag
az eredeti kompozíció bal oldalán szerepelt, középen szerepeltek a
zenészek, jobb oldalt pedig egy nő. Az égő gyertya, a háttérből előbukkanó női fejek, a halvány
kontúrok látomásszerű hangulatúvá teszik a képet, ami már Gulácsy beteg
korszaka alatt készült.
Gulácsy utolsó alkotói korszakában, a háború tébolyában született a Fellázadt játékszerek című festmény is.
Csontváry Koszta Tivadar: Fiatal festőVaszary János - Róma (1891)
Keleti Arthúr: A kámzsás festő strófái. Rajzokkal csinosította: Gulácsy Lajos.
"Tragédiákkal
terhes családban nőtt föl. Az apját huszonhárom évesen veszítette el,
attól kezdve egy józsefvárosi szoba-konyhás lakásban élt a túlszeretetével ránehezedő édesanyjával. Tőle szökött el, ha csak
tehette, Olaszországba, koplalni, gyönyörködni a tájban, a városokban, a
műalkotásokban és álmodni magának egy külön világot, amelyben otthon
lehet. Voltak barátai, de nem volt soha társa, csak a vágya a szépségre,
a szerelemre. Egészen valószínűtlen ember, mondták a barátai a nyurga,
furcsa arcú fiatalemberre, aki időnként reneszánsz ruhákban
fényképezkedett, és aki egy egész külön várost talált ki magának:
Na’Conxipánt. Saját nyelvet, saját népet, saját történeteket gondolt ki a
maga teremtette városának, bizonyára azért, hogy ott elrejtőzhessék."
(Magyar Krónika)
A kiállítás utolsó megrázó terme
Gulácsy élete utolsó tizenöt évét
elmegyógyintézetben töltötte
Na’Conxypan hercege ma a Farkasréti temetőben nyugszik, Borsos Miklós által faragott síremlékét 1941-ben avatták fel.
.JPG)
