Madeira szigetének különleges járművei a fonott szánkók, a toboggánok, amit Montéban lehet kipróbálni, a Nossa Senhora do Monte templom elől indulnak, és 2 km-t siklanak lefele a kanyargós, meredek aszfalton, persze úgy, hogy két markos legény húzza, tolja, csúsztatja, terelgeti.
Hagyományokhoz hűen a toboggánt hajtó férfiak fehér
inget és nadrágot, szalmakalapot és speciális
gumitalpú csizmát viselnek, aminek jó hasznát veszik fékezéskor.
A főváros központjától 6 km-re fekvő kis falu korábban Európa magas rangú társaságainak gyógyhelye volt. A toboggan szánkók először a 19. század elején jöttek létre, amikor a helyi lakosok a "lefelé" tömegközlekedés első eszközeként használták, akik Monte faluból Funchal városába akartak gyorsan eljutni. Ma már csak turista attrakció, sehol másutt a világon nincs ilyen.
Nagy sor volt, de mindenképpen szerettük volna kipróbálni, ezt az egyedülálló közlekedést, a toboggánozást. Nem bántuk meg, hogy beálltunk a sorba, nem is kellett túl sokat várni, lecsúszik egyszerre több szánkó, majd felhozzák őket teherautóval, az irányítókat meg kis busszal, és indul egymás után az újabb csapat.
Van ahol húzzák.
Ha elég meredek az út, akkor a hátuljára felpattannak és jön a száguldás lefelé, elég nagy sebességgel. Hatalmas élmény volt. Olyan útszakasz is van, ahol autók közlekednek, türelmesen várva, hogy mi elhaladjunk előttük, mellettük. :))
Fényesre koptatott aszfalt
Ezek után úgy gondoltuk, hogy gyalog folytatjuk utunkat. Majd belepusztultunk a meredek lejtőkön kilométereken keresztül lefelé menni, nem volt egyszerű. :)) A budai Gül Baba utca semmi ehhez képest... :))
Itt a falhoz lapulva parkolnak az autók, sokszor nekünk is így kellett tenni, hogy el tudjanak mellettünk menni.
Kárpótoltak a szép házak, virágok
és a kilátás
.JPG)
.JPG)
.JPG)
.JPG)
