Trópusi kert

Madeira az örök tavasz szigete, az egész sziget egy hatalmas botanikus kert. De azért van itt is kifejezett botanikus kert, gyűjteményes kert, ahol nagyon sokféle különleges növényt, fát és virágot csodálhatunk meg. 

Libegővel jöttünk fel Montéba, ez a látvány fogadott bennünket, majd bevetettük magunka a sűrűjébe.

A Monte Palace Madeira 70.000 négyzetméteren terül el, és egy hatalmas, a világ minden tájáról származó egzotikus növénygyűjteménynek ad otthont.  Madeira természetes növényvilágának rekonstrukciója is megvalósul ebben a kertben.

A kert büszkeségei közé tartoznak az ezeréves olajfák.

Cikászok, páfrányfák, sárkányfák

 Egy gyönyörű fukszia

A 18. században Charles Murray angol konzul vásárolt egy ingatlant Monteban, és egy gyönyörű birtokká alakította át, amelyet akkoriban "Quinta do Prazer"-nek (Örömbirtok) hívtak. 

1897-ben Alfredo Guilherme Rodrigues megszerezte a birtokot, és a Rajna folyó peremén egykor látott paloták ihletésére palotaszerű rezidenciát épített, amelyet később a "Monte Palace Hotel" nevű szállodává alakítottak át.

1904-től 1943-ig, a palota szállodai működése idején, vendégköre kellemes hajókirándulásokon vehetett részt a központi tavon. Kifolyócsövekből és fúvókákból vizet lövöldöztek, és vízi játékokat lehetett játszani. A vizet egy nagy vízesés vezeti a tóba.

1943-ban a tulajdonos elhunyt, sajnos a családja nem folytatta vállalkozását, ennek következtében bezárták a szállodát, amelyet időközben egy pénzintézet vett át.

1987-ben a pénzintézet eladta a Monte Palace Hotelt José Manuel Rodrigues Berardo vállalkozónak. Így keletkezett a "Monte Palace Madeira", ez a csodálatos botanikus kert, ahol együtt van a természet, kultúra és a művészet, azért is nagyon különleges.

 

A sétányok mentén és a növényzet között elhelyezett csempepanelek nagy gyűjteménye található. Láthatunk itt 15. és 16. századi spanyol-mór csempéket, valamint a 16-20. századi Portugáliában gyártott táblákat.

Alberto Cedrón argentin művész alkotta meg ezt a 166 terrakotta mázas csempéből álló táblát  "A portugálok kalandja Japánban". 1993-ban készült el a portugálok Japánba érkezésének 450. évfordulójára. A portugálok véletlenül érkeztek Japánba, miután a kínai tengereken hajózva egy vihar elsodorta őket. Ezt követően kereskedelmi és kulturális kapcsolatokról, valamint a jezsuiták próbálkozásáról érkeztek hírek a kereszténység Japánba történő bevezetésére.

40 csempetábla, amelyek Portugália történetét ábrázolják, a királyság és a köztársaság legfontosabb eseményeiről.

Két keleti kert is található itt, pagodákkal, budhákkal, szamurájokkal, hidakkal és kőlámpásokkal, Fo-kutyákkal, tavakkal, vízesésekkel, miniatűr szigetekkel.

A tavakban több fajta koi-hal él. Ezek a barátságos halak különböző méretűek és színűek, és akár 100 évig is élhetnek. Ez a sajátosság különleges tiszteletet kölcsönzött nekik.

Az egész kertben a 19. századból származó, jellegzetes portugál kőboltozatok, ajtónyílások és ablakok kerültek elhelyezésre, kontrasztot alkotva a növényzettel és díszítve a sétányokat.

Csodás 18. századi márvány szobrok, 16. századból származó kőcímerek, a 20. századi bronzszobrok tömkelege, lenyűgöző környezetben.

F.E. McWilliam (1909-1992), brit szürrealista szobrász - Homérosz (1958)

A park két állandó kiállítása: féldrágakövek és díszítőkövek és a modern zimbabwei szobrászművészet

A botanikus kert 600 méterrel a tenger felett, lenyűgöző kilátást nyújt a Funchal-öbölre és az Atlanti-óceánra.

 Folyt.köv.:https://nora-bora-nora.blogspot.com/2023/08/szankozas.html

Libegővel Montéba

Teleféricónak hívják Funchalban a libegőt, amivel felmehetünk Montéba a hegyre, ez a kis falu szinte összenőtt Funchallal. Itt vannak Madeira híres botanikus kertjei és egy templom, ahol IV. Károly, utolsó királyunk sírja és szobra található.

Egy kis sorban állás után már élvezhettük is a látványt, Funchalt és az óceánt felülről.

Mesés kilátás

550 méterre a város felett, kb. 9 kilométerre Funchal központjától.

Nossa Senhora do Monte (Montei Miasszonyunk) templom

A bal oldali kápolnában egy vaskoporsóban alussza örök álmát Magyarország legutolsó királya, a Habsburg házból való IV. Károly (1887-1922). 

Itt volt a végső menedékhelye a Habsburg-ház utolsó uralkodójának, aki I. Ferenc József halálát követően 1916-ban az osztrák trónon I., a magyaron pedig IV. Károlyként foglalta el a helyét, és aki az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után sikertelenül próbálkozott a magyar királyi trón megtartásával. 

Feleségével, Zita királynéval és családjával száműzetésük első állomásáról, Svájcból 1921-ben érkezett Madeirára, ahol nem egészen fél évre rá tüdőgyulladásban elhunyt. Eleinte a sziget fővárosában, Funchalban lakott, ám hamarosan átköltözött Montéba, a kis hegyi faluba.

"IV. Károlyt az I. világháború befejezésére és a sebesültek szenvedésének enyhítésére tett erőfeszítéseiért 2004-ben II. János Pál pápa Rómában boldoggá avatta. Az indokolás szerint ő a béke embere volt, aki mélyen elítélte a háború borzalmait, és igyekezett hitét mindig a politikai döntései elé helyezni. Uralkodása idején jött létre Magyarországon az első szociális minisztérium. A boldoggá avatáshoz előfeltételként szabott egyik csodatétel az egykori portugál gyarmat Brazíliához kötődik: egy ott szolgáló lengyel apáca, akinek lábát súlyos betegség támadta meg, kétségbeesésében IV. Károlyhoz imádkozott, másnapra pedig a nővér teljesen meggyógyult"

 

Egy kis csalódás, hogy semmilyen szöveg nem említi a magyar kapcsolatot, csak a sok nemzeti színű szalag utal rá, amivel a magyar utazók róják le tiszteletüket.

A templom előtti téren áll a bronzszobra. A király teste mindmáig Madeirán maradt, míg feleségéé, az 1989-ben elhunyt Zitáé Bécsben, a Habsburgok hagyományos temetkezési helyén, a Kapucinus kriptában nyugszik.

Károlyról bővebben: >>>>>> https://www.magyarkurir.hu/kultura/boldog-iv-karoly-kiraly 

A helybéli legenda szerint még a 16. században történt, hogy a Monte fölött, a Szűzanya megjelent egy kis pásztorlánykának, aki be is számolt erről szüleinek, ám ők nem hittek neki. Mivel a jelenés többször is megismétlődött, az apa elhatározta, hogy utánajár a dolognak, és titkon követte lányát, amikor az fölterelte a jószágot a hegyre. A jelenést nem látta ugyan, de talált egy Madonna-szobrot. A „Nossa Senhora do Monte” templom azon a helyen áll, ahol az apa a szobrot találta, építését a 18. században kezdték el, a főoltáron, ezüst tartóban helyezték el a Montei Szűz kis szobrát.

A Montei Szűzanya (Nossa Senhora do Monte) megjelenik a pásztorlánykának, azulejo a templom bejárata mellett.

Katolikus világtalálkozó zajlott éppen, így a sok dísz teljesen eltakarta a szép templomot, nem tudtam egy jó fotót sem készíteni. 

Minden augusztus 15-én, Mária mennybemenetelének napján a madeiraiak a sziget patrónáját ünneplik. 

1803-ban egy órákon át tartó, heves zivatar eredményeként Funchal patakjai kiléptek medrükből. Az utcákon végigrohanó víz több embert magával ragadott; néhányan bele is fulladtak, mígnem a lakosság a Montei Szűzhöz nem kezdett fohászkodni. Ekkor az eső egy csapásra elállt, a város nagy része megmenekült. Szűz Mária azóta Madeira védőszentje; a sziget legnagyobb egyházi ünnepe a montei búcsú.

Ilyenkor gazdagon feldíszítik a templomot, ahová messze földről érkeznek a zarándokok.

De jó lenne ott lenni......, pont ma van augusztus 15!

Folyt.köv.:>>>>>https://nora-bora-nora.blogspot.com/2023/08/tropusi-kert.html

Gyűjtemény

Múzeumból, most csak egyet választottam a sok látnivaló közül. A Federico de Freitas-gyűjteményt, amit a ház utolsó tulajdonosa, adományozott 1978-ban a városnak. 

Valójában azért esett erre a választásom, mert így egy szépséges madeirai házbelsőt is megismertem teljesen berendezve, szobáról, szobára végigjárva. Nagyon tetszett. Sajnos bent nem fotózhattam.

Casa da Calçada néven is ismert ház, Calçada grófok egykori rezidenciája volt, és a 17. századból származik. Freitas 1941-től bérelte a házat és közel 40 év alatt gyűjtötte az itt látható mesés tárgyakat.

Dr. Frederico de Freitas (1894-1978), Madeira ügyvédje, közjegyzője és gyűjtője. Először Madeira vonatkozású tárgyakat gyűjtött, majd gyűjteményét kiterjesztette hazai és külföldi eredetű szobrokra, festményekre, bútorokra, kerámiára, metszetre.

Drága Édesapám többször eszembe jutott, ahogy a tárgyakat nézegettem, milyen jó szeme volt, több minden ismerős volt.

A kert, azon kevés megmaradt kertek egyike a városban, amely megőrizte hagyományos jellegét. Középen egy szép frangipáni uralja a teret.

Itt a kertben az emeleten vagyunk és fentről nézhetünk le a környező utcákra.

Kilátás a kertből

Itt tekinthető meg Casa dos Azulejos néven egy csempegyűjtemény, mely 1999-ben nyílt meg. A kiállítás négy emeletén kronologikus logika szerint oszlik el, megidézve a csempe fejlődését a kezdetektől napjainkig. A csempegyártásnak szentelt térben, különféle technikákat mutatnak be.

Iraki csempe, feltűnt a hátrafelé nyilazás :))

Nem tudok betelni velük. Sajnos már nem lesz újabb lakásom, ahová betehetnék ilyen szép kék csempéket!

Folyt. köv.:>>>>>https://nora-bora-nora.blogspot.com/2023/08/libego.html