A pécsi Szent Péter és Szent Pál Székesegyház
Az egyetlen négy főtoronnyal ellátott templom Magyarországon. Az épület főnézete érdekes módon az oldalhomlokzata.
Amikor a templomot 1891-ben az ország püspökei és I. Ferenc József király jelenlétében, fölszentelték, a
budapesti újságok azt írták: „Aki mennyországot akar látni, az jöjjön Pécsre!" Mai formáját a 19. századi átépítés eredményeként nyerte el, de újjáépítve is megőrizte a középkori katedrális varázsát.
Az altemplom alapjait a 4. század
vége felé rakták le, majd a 8. és 9. században ezeket nyugati irányban
megnagyobbították így jött létre a két nyugati fekvésű tornya. A
románkori dómban, 1604-ben tűzvész pusztított, majd László király
uralkodásának első felében elkezdték az új székesegyház építését, amely a
kor egyik legnagyobb építészeti akciója volt.
Az
újabb két tornyát a középkorban építették hozzá. A törökök a székesegyház nyugati részét, a Corpus Christi-kápolnát is dzsáminak használták, többi részében élelmiszert, hadianyagot raktároztak A török nem tűrte meg az emberábrázolást, ezért megcsonkította az Árpád-kori domborműveket, lemeszelte a freskókat. A törökök hódoltsága alatt
(1543-1686) a székesegyházban bekövetkezett károkat később különféle
stílusokkal próbálták helyreállítani.
Majd 1807-ben Pollack Mihály
építész tervei alapján klasszicista, csúcsíves főhomlokzatot kapva
kezdett újjáépülni, itt sorakozott Barlalits
Mihály tizenkét apostolszobra, melyek jelenleg a székesegyház mögött tekinthetők meg. Ma
látható formáját 1882 és 1891 között egy jelentős átépítés
következtében kapta meg. Az átépítésnek célja, hogy a
székesegyház visszanyerje a középkori formáját és román stílusát. 1962-63 folyamán tatarozták az épületet, és elhelyezték Antal Károly modern megfogalmazású apostolszobrait
Belső bronz kapun aranyozott bronzkazettákon bibliai jelenetek
Az eredeti főhomlokzat
Belső tér három hajós elrendezésű, sík kazettás famennyezettel, a főhajó kazettáiban a tizenkét apostol
A teret uraló baldachinos oltár, Zala György alkotása. Az oltár előlapján Krisztus Szűz Máriával és Mária Magdolnával. A lépcső két oldalán egy-egy szószék, mellvédjén sassal.
Az oldalfalakon az Ószövetség történeteit megjelenítő képsorozat
Orgonája Angster József 100. munkája.
Székesegyházi Plébánia és Káptalani Levéltár
Késő barokk épület 1784-ben, a híres építész Sartory tervei szerint
készült, majd 1794-ben Krammer János tervei alapján bővítették. A székesegyház restaurálásakor a toronyból leszerelt órát a levéltár harangfülkés oromzatába helyezték.
Lemenő nap sugaraival festve.....
Püspöki Palota
A XVIII. század második felében Klimó György püspök az egész épületet teljesen átépítette, egységes barokk homlokzatot kaptak az épületek. A palota ma is látható arculata a XIX. században alakult ki, Scitovszky püspök megbízásából, ekkor építették át a tér felé néző homlokzatot neoreneszánsz stílusúvá.
A Püspökvárnak is nevezett komplexum külön várfalat
kapott, a középkori
jellegre leginkább az épületegyüttes délkeleti oldalán álló Barbakán bástyája emlékeztet.
Borsos Miklós Janus Pannonius szobra (1972)
Janus Pannonius költő (magyar nevén Csezmicei János 1434-1472), a humanizmus
kiemelkedő alakja. 1434-ben született, neves európai egyetemeken
filozófiát, poétikát, görögöt, latint és matematikát tanult. 1459-ben
pécsi püspök lett.
A Püspöki Palota egyik érdekessége, hogy van egy álerkélye, melyen nem más ácsorog, mint Liszt Ferenc, melyet Varga Imre szobrászművész alkotott 1983-ban. Liszt
Ferenc a pécsi püspök vendégszeretetét élvezte 1846-ban, vendégeskedése ideje
alatt írta meg az első magyar férfikari művét a Pécsi Dalárda részére és
itt komponálta meg az „Esztergomi mise” címet viselő szerzeményét. Liszt Ferenc alakja jól láthatóan kihajol az erkélyen, és a Székesegyház irányába tekint, a legenda erről, hogy állítólag a zeneszerző olykor a Székesegyház harangjainak játékából merített ihletet.(Nem tudom miért emlékszem valami szerelmi történetre, amit anno a pécsi kollégák meséltek, ennek most nem találtam nyomát.... :)
