Mézeskalács házikó

Az egykori zugligeti-lóvasút végállomása, ma Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpont lett.

Zugliget a XII. kerület városrésze, hajdanában Mátyás király vadászterületéhez tartozott. Akkoriban ez a gyönyörű, erdős környék tele volt vaddisznókkal, így kapta ez a vidék a Disznózug (Sauwinkel) nevet. Erre emlékeztet a közeli forrás máig élő elnevezése, a Disznófő. A 19. század közepén azonban Döbrentei Gábor nem békélt meg a Sauwinkel névvel, magyar elnevezést keresett a budai hegyeknek. Elhagyta a Sauwinkel első betűjét, így lett a névből Auwinkel (magyurul Ligetzug), amely Zugliget néven vonult be a köztudatba. 

A 19. század első harmadában jelentek meg az első nyaralók, villák, vendégfogadók. A század második felétől Pest-Buda egyik legkedveltebb kirándulóhelye. A szőlők pusztulásával fokozódott a beépülés. A városrész jelentős része ma is beépítetlen kirándulóterület.

A 19. század második felének legkorszerűbb tömegközlekedési eszköze a lóvasút volt, Festetich Béla kezdeményezésére a Lánchíd budai hídfőjétől két irányba, Óbuda és a Zugliget felé indultak sínek, amiken 1896-ig lovak, utána, felsővezetékkel elektromosság húzta a kocsikat a végállomásokig. Zugligetben a domboldalra épített, tágas svájci házig. 

A Kauser József tervezte gyönyörű épület tulajdonképpen két pavilonból állt: az egyikben posta, távírda és trafik, a másikban a kocsivezetői laktanya, az állomásfőnöki lakószoba és egy iroda volt. A kettő közötti nyitott csarnok volt a tulajdonképpeni váró: az oszlopokon nyugvó díszes tető alatt 500 ember is elfért. Az épület a kor és a környék divatos nyaraló- és fürdőépület-stílusát követte, az úgy nevezett a svájci vagy alpesi stílusú tetődíszítéssel. A lóvasút, majd később a villamos az egyik oldalon lerakta utasait, megkerülte az épületet és a másik oldalon lehetett beszállni a kocsikba

1900-ban súlyos baleset történt, hatalmas tömeg tülekedett a végállomáson, hogy feljusson a már zsúfolt szerelvényre. A nagy tülekedésben az egyik utas kioldotta a villamos kézifékét, és a kocsi gurulni kezdett a lejtőn lévő végállomásról. A villamos a Virányos úti kanyar táján kisiklott, majd egy vezetéktartó oszlopnak ütközött és felborult. A balesetben négyen meghaltak.  E tragédia következménye lett az új végállomás kialakítása a Libegőnél (1903), sík terepen.

A 30-as években az épületet kétszintes társasházzá alakították. A közlekedési vállalat dolgozói kaptak benne lakást. Átalakítások, bontások, majd végleg elnéptelenedett, a 90-es évek végétől lakatlanul állt az épületegyüttes. Többszöri kísérlet után, 2016 végén indult el a felújítás. Az idén Építőipari Nívódíjat kapott műemlék-helyreállítás kategóriában.

Megnyílt benne az Eber Desszert. Az eber szó németül vadkant jelent. (Logója a cilinderes vadkan)

 Megkóstoltam ezt a finom Eszterházy tortát, új köntösben. Isteni finom volt.....

Új formában

Magyaros minta másként

Megálltam, hogy lefotózzam ezeket a ruhákat, az egyik kirakatban. Jópofának találtam, a matyó minták modernizált változatát. Gondoltam elküldöm a barátnőmnek, hátha a lánya hordana ilyesmit, még ragaszkodnak a gyökereikhez ott idegenben....

Egy fickó "leszólított", hogy érdekelnek-e a magyaros hímzések? Előbb nem is tudtam mire vélni, mit akarhat...... Majd elmondta, hogy neki van sok eladó, az Édesanyjáról maradt. Felhívta a Múzeumot, hogy nekik adja, mert sajnálja, hogy veszendőbe megy. Mondták, hogy most nem érnek rá, de majd visszahívják, azóta is hívják.......

Sajnos a magyaros hímzések ma már nem divatosak, nekünk is van sok Nagymamától. Mondjuk én csak a fehér madeira hímzését szerettem mindig is, csodás darabokat készített, az öreg Singer varrógépén. Neki mindenre jutott ideje háztartás, kert, hímzés. Hogy volt ennyi energiája..........

Szoboszlón

Meglátogattuk a Nagyszüleim sírját Hajdúszoboszlón. A fürdőnél sétáltunk egyet, emlékeztünk egy kicsit a régi szép nyarakra. Megcsodáltuk a virágokat, a Harangházat. Szent István parknak hívják a fürdő előtti szép területet, melyet tavaly újítottak fel.

A Harangház és festett jelfái a hajdúszoboszlói Oborzil Edit és férje Jeney Tibor iparművészek és Rácz Zoltán építész együttes alkotása (1999)

Az építmény a jelképes Kárpát-medencét jelenti, melybe csordogál a szomszédos parkban lévő három darab festett jelfa tövéből induló négy forrás. Sajnos ez most nem csordogált......A három jelfa a Turul legendát, a Csodaszarvas történetét és az Életfához fűződő mondaköröket jeleníti meg

A harangok egyedi alkotások, létrehozásánál a művészeket a XI-XII. századi kőfaragvány, ötvösmunka, ékköves berakás, palástminta, hímzés és zsinórozás ihlette. A harangház közepén összehajló betonoszlopok között a világharang.

A bejáratnál lévő Kölcsey-harangra költőnk "Hass, alkoss, gyarapíts!" idézete került. A harang koronája egy földgömb, jelképezi, hogy a felszólítás minden nemzet fiához szól.

A harangok alumíniumból készültek, köpenyébe réseket helyeznek, hangzásuk a harang nagyságától és a rések helyzetétől függ. Az Oborzil-Jeney házaspár világszabadalmat szerzett rá.

A harangok fölé az égboltozatot jelképező tetőzet borul, középen az életet adó napkoronggal

Belül egy kis tóban tíz, Szent István-harang sorakozik. Rajtuk az államalapító király latin nyelvű intelmei olvashatók. Sajnos itt sem volt víz.....
Az iparművész házaspár már elhunyt, sírjuk Hajdúszoboszlón van. (Legközelebb megkeressük!)

Paulinus püspöknek tulajdoníthatjuk a harang feltalálását. A legenda szerint, a püspököt álmában angyalok vették körül, a kezükben levő virágkelyhek, amikor megrázták őket, csilingelő hangot adtak. A keresztény kultúrkörben a harangszó jelzi a szertartások kezdetét, az idő múlását, régebben az ellenség, a tűz, az árvíz vagy más veszély jelzésére is használták. Ma is a világ minden templomában felcsendülő déli harangszó annak a nándorfehérvári diadalnak az emlékét idézi, amelyben 1456-ban Hunyadi Jánosnak sikerült megállítania az Európa elpusztítására hadra kelt török seregeket.

 A szerelem kútja (Mati Péter 1995)

Mindig nagy szeretettel jövök ide, gyerekkorom sok-sok emléke kötődik a városhoz, drága Nagyszüleim révén. Jó látni, ahogy megújul minden.......

Fák, víz, virág

Ilyen volt most a Nagyerdőn

Templomban

„Börtönéből szabadítsd ki lelkem, szent nevedet, Uram, hadd dicsérjem. Örömmel várnak az igazak már, tudom, hogy énrám jutalom vár. Velem együtt szentek mondják ott fenn: dicsőség néked, Istenem.”
141 zsoltár
A Pesti Ferences templom, más néven az Alkantarai Szent Péter Templom, a Ferenciek terén. Már tervben volt, hogy megnézem. Nem gondoltam, hogy egy temetés kapcsán kerül erre sor :(

A Templomot IV. Béla, az 1250-es években építtette gótikus stílusban. IV. (Kun) László korától (1272-1290) kezdve a templom közjogi jelentőséggel rendelkezett: a közeli Rákosmezőn tartott királyválasztó országgyűlések Te Deum-ának (hálaadásának) színhelye.

A török mohácsi győzelmét követően, 1526-ban a templomot felgyújtotta, a ferenceseket kardélre hányta. A legyilkolt áldozatok között volt az első név szerint ismert magyar költő, a templom papja: Vásárhelyi András, az “Angyaloknak nagyságos Asszonya” kezdetű Mária-himnusz (1508) szerzője. Budavár elfoglalásának évétől, 1541-től kezdve a templom “Szinán bég”-dzsámi néven muszlim-török istentiszteleti hely volt.

A ferencesek 1686-ban állították vissza falai között a katolikus istentiszteletet. A templomot és kolostort barokk stílusban építették újjá (1727-1743) Ünnepélyes felszentelése 1743-ban történt. A  ferences templomok építészetének általános jellemzője, hogy csak egy tornyot alkalmaznak, azt is a szentély déli oldalán. A torony sisakja Wieser Ferenc tervei szerint 1859-63 között épül fel.

1950-ben a kommunista kormányzat a helyi ferences jelenlétet megszüntette. Negyvenévi kényszerű távollét után 1990-ben térhetett vissza a rend.

 A főoltárt Grassalkovich Antal  adományozta a rendnek 1740-ben.

 Lotz Károly freskók a mennyezeten

Az altemplom sokáig különös titkot rejtett magában. Itt volt Batthyány Lajos első felelős miniszterelnök első-titkos -nyughelye. Batthyány Lajost 1849. október 6-án végezték ki a Pesti Neugebaude, az un. Új Épület melletti fapiacon. Testét a Józsefvárosi temető jeltelen sírjába akarták sietve eltemetni. Azonban Szántófi Antal, Pest város plébánosa és Dank Agáp ferences rendi házfőnök kijátszva a hatóságok éberségét, megszerezték a koporsót, és az éjszaka leple alatt, a legnagyobb titokban a Belvárosi ferences templomba vitték. A kőlapot félve az önkényuralom bosszújától befelé fordítva helyezték el. Így a sír a kripta látogatói előtt is évtizedekig névtelen maradt. Kizárólag a szűk család és a ferences barátok ismerték a titkot. Csak a kiegyezés után, 1870. június 9-én helyezték át Gróf Batthyány Lajos miniszterelnököt a történelmi nagyságát megillető sírboltba a Fiumei úti temetőbe.

Néreidák kútja

A templom  építéséhez  szükséges víz nyeréséhez ástak itt eredetileg kutat, ami később az itteni piacot szolgálta. A város  1835-ben elkészíttette a kút talapzatát Fessl József  kőfaragóval, a két szoboralakot pedig Uhrl Ferenc szobrásszal. Így jött létre az első szoborral díszített pesti közkút. A két női alak egymásnak háttal; az egyikük fején korsót tartva áll, a másik fél térdre ereszkedve vizet merít. 1896-1976-ig Kőbányán díszítette az egyik parkot. Majd visszakerülhetett régi helyére. Az eredetileg sóskúti homokkőből  való szobrokat ekkor Győri Dezső mészkőből újrafaragta.

Néreidák - más megnevezésekkel: najádok, vizinimfák -  a források, kutak, patakok és csermelyek gondozói a görög mitológiában.