Mikor Szent Lászlónak megjelent az angyal mely megjósolta, hogy Gézával együtt győzedelmeskednek a csatában Salamon király felett, az angyal-jelenés helyére, emeltettek egy kápolnát, mely elpusztult a török időkben, hollétére csupán egy
közeli forrás emlékeztetett.
A törökök kiűzése után, 1690-ben, ennek a forrásnak
közelében helyezte el egy váci asztalosmester fogadalmi ajándékát - Szűz Máriát
a kis Jézussal ábrázoló képét - hálából azért, hogy ő is és családja is
meggyógyult egy súlyos betegségből. A "Kuti Képhez" hamarosan megindult a
búcsújárás. A kép előtti imameghallgatások és csodák hírére egyre többen
keresték föl a helyet.
A nagyarányú zarándoklatok hatására építtette 1714-ben
gróf Kollonich Zsigmond váci püspök a mai kápolna elődjét, és ezt Migazzi Kristóf
püspök, későbbi bécsi érsek a 18. század közepén kibővíttette. A templomot
Mária nevére szentelték föl, és a kegyképet főoltárára helyezték. (Sajnos zárva volt!!)
A kápolnához vezető út mellett Virth Ferenc váci kanonok
állíttatta fel 1769-ben a Mária hét örömét és hét fájdalmát ábrázoló
képoszlopokat. Ezekről kapta a kegyhely, a Hétkápolna nevet.
Mária hét öröme: Krisztus fogantatása, születése, a napkeleti bölcsek
látogatása, feltámadás, Krisztus mennybemenetele, a Szentlélek eljövetele, Mária felmagasztalása Mária
hét fájdalma: Simeon jövendölése, Egyiptomba való
menekülése, a tizenkét éves Jézus keresése, Mária találkozása a keresztjét
hordozó Jézussal, Jézus keresztre feszítése, keresztről való levétele és sírba tétele
A kegyhely fő búcsúja Mária napon (szeptember 12-én),
illetőleg az azt követő vasárnapon van. A búcsú napján zarándokok ezrei keresik fel a kegyhelyet. A zarándokok egy része éjjel
a kápolnában virraszt. Éjfélkor kisebb csoportok gyertyás keresztúti ájtatosságot
végeznek. Sok búcsús merít a templom melletti ősi forrás vizéből, és azt
orvosságként viszi haza otthon maradt szeretteinek. (Ezt nem tudtam, különben biztos megtöltöttük volna üvegünket.)
Közel a Hétkápolnához áll az 1848-49-es honvédek obeliszkje, amelyet 1868-ban a váci csatában elesett honvédeknek emeltek.
Érdekesség, hogy a helyet Derecske dűlőnek nevezik. :)) Még egy utolsó váci bejegyzés következik a kálváriáról........
2018. július 30., hétfő
2018. július 29., vasárnap
Theresianum
Mint írtam meglepett bennünket, hogy a Váci fegyház és börtön ennyire bent van a városban. A mesés Duna parton, a diadalív mellett, nyomasztólag hatott ránk ez a hatalmas épülettömb.
Építése Migazzi Kristóf bécsi érsek, váci püspök nevéhez fűződik. Pázmány Péter útmutatása szerint az elszegényedett köznemesség fiainak nevelését szolgáló intézetet hozott létre a városban. A fiatalok nevelését a piarista rendre bízta. 1765-ben kezdődött meg az építkezés, a fegyház jelenlegi helyén, a régi temető telken.
Az intézetet végül Mária Terézia gondoskodásából (1767) a bécsi Theresianum mintájára, a gimnáziumi és az akadémiai elveknek megfelelően alakították ki.
1808-ban az országgyűlés, itt alapította meg a Ludovika Katonai Akadémiát, melynek megnyitása végül elmaradt. A Ludovika Akadémia célja az volt, hogy az itt nevelkedett magyar nemes és polgári családból származó ifjak a hadseregben, a haza szolgálatára alkalmasak legyenek. Az intézményt 1825-ben Pestre helyezték, Vác város akarata ellenére.
Az 1848-as szabadságharc elbukását követően, 1852-ben léptették életbe az osztrák birodalmi büntető törvénykönyvet Magyarországon, ezért olcsón és gyorsan börtönöket kellett létrehozni. E cél érdekében 1854 és 1858 között fegyintézetté alakítottak át várakat és más középületeket. A Pest megyei fegyintézetet Vácra telepítették, az egykor Mária Terézia és Migazzi Kristóf által nemes ifjak nevelőintézetének építtetett intézet falai közé.
Építése Migazzi Kristóf bécsi érsek, váci püspök nevéhez fűződik. Pázmány Péter útmutatása szerint az elszegényedett köznemesség fiainak nevelését szolgáló intézetet hozott létre a városban. A fiatalok nevelését a piarista rendre bízta. 1765-ben kezdődött meg az építkezés, a fegyház jelenlegi helyén, a régi temető telken.
Az intézetet végül Mária Terézia gondoskodásából (1767) a bécsi Theresianum mintájára, a gimnáziumi és az akadémiai elveknek megfelelően alakították ki.
1808-ban az országgyűlés, itt alapította meg a Ludovika Katonai Akadémiát, melynek megnyitása végül elmaradt. A Ludovika Akadémia célja az volt, hogy az itt nevelkedett magyar nemes és polgári családból származó ifjak a hadseregben, a haza szolgálatára alkalmasak legyenek. Az intézményt 1825-ben Pestre helyezték, Vác város akarata ellenére.
Az 1848-as szabadságharc elbukását követően, 1852-ben léptették életbe az osztrák birodalmi büntető törvénykönyvet Magyarországon, ezért olcsón és gyorsan börtönöket kellett létrehozni. E cél érdekében 1854 és 1858 között fegyintézetté alakítottak át várakat és más középületeket. A Pest megyei fegyintézetet Vácra telepítették, az egykor Mária Terézia és Migazzi Kristóf által nemes ifjak nevelőintézetének építtetett intézet falai közé.
Ahogy sétáltunk a diadalív felé a fegyház oldalában egy különleges szobrot láttunk. 1956-os emlékmű, Seregi György kovács iparművész munkája. (2006)
A hely sem véletlen, hiszen sok 56-os politikai foglyot zártak börtönbe.
Következik egy Mária kegyhely, Hétkápolna
Címkék:
fotó,
Magyarország,
szobor,
utazás,
Vác
2018. július 28., szombat
Diadalívünk
A váci diadalív vagy ahogy a helyiek emlegetik Kőkapu, Magyarország egyetlen diadalíve, mely Mária Terézia tiszteletére épült 1764-ben, Isidore Canevale bécsi építész tervei alapján, copf stílusban.
Migazzi Antal váci püspök rendelte el az építést a fogadásra. Az anekdota szerint, mivel mindössze öt nap alatt építették fel, a királynő nem mert kocsijával elhajtatni alatta. Mária Terézia eredetileg két éjszakát töltött volna a városban, de olyan jól érezte magát, hogy öt éjszakát maradt férjével Lotaringiai Ferenccel és lányukkal Mária Krisztina főhercegnővel. Vendéglátója a váci püspökség feje, Migazzi bíboros volt, aki az előzőekben említett 1764-es pozsonyi országgyűlésen kapta meg a magyar állampolgárságot.
Nem messze a Diadalívtől a város főtere felé, ráakadtunk az év cukrászdájára.
Mivel nagy meglepetésünkre a Váci Fegyház is a diadalív mellett van, így a következő bejegyzés erről fog szólni....
Migazzi Antal váci püspök rendelte el az építést a fogadásra. Az anekdota szerint, mivel mindössze öt nap alatt építették fel, a királynő nem mert kocsijával elhajtatni alatta. Mária Terézia eredetileg két éjszakát töltött volna a városban, de olyan jól érezte magát, hogy öt éjszakát maradt férjével Lotaringiai Ferenccel és lányukkal Mária Krisztina főhercegnővel. Vendéglátója a váci püspökség feje, Migazzi bíboros volt, aki az előzőekben említett 1764-es pozsonyi országgyűlésen kapta meg a magyar állampolgárságot.
Nem messze a Diadalívtől a város főtere felé, ráakadtunk az év cukrászdájára.
Sosem láttam még ilyen csodaszép sütiket
Mi csak egy fagyit ettünk, de már sajnáljuk, hogy nem kóstoltuk meg ezeket a kreációkat, de az áruk meghökkentett bennünket! Mivel nagy meglepetésünkre a Váci Fegyház is a diadalív mellett van, így a következő bejegyzés erről fog szólni....
Címkék:
fotó,
gasztronómia,
Magyarország,
utazás,
Vác
2018. július 27., péntek
Váci legenda
Vác várának maradványai
1074 évben az ország királyával, Salamonnal
szemben fellázadt, unokatestvére, Géza herceg. A kemény télben a befagyott Tiszán át nyugat
felé menekülő herceg Vácig lovagolt, ott találkozott öccsével,
Lászlóval, aki a rokon cseh herceggel igyekezett bátyja megsegítésére. A város helyén nagy erdőség volt akkoriban, ahol senki sem lakott, csak egy Vác
nevű szent életű remete, akiről később Géza herceg az általa alapított
várost elnevezte.
A legenda szerint László hercegnek látomása támadt, látta az égből
leszállni Isten angyalát, aki bátyja fejére arany koronát helyezett, ez azt jelentette, hogy a
közelgő ütközetben övék lesz a diadal. Ekkor az idősebb fivér fogadalmat
tett, hogy ha valóban ilyen szerencsésen alakulnak az események,
hálából Szűz Mária tiszteletére egyházat alapít. Amikor a győzedelmes csata után visszatértek
Vácra és azon tanakodtak, hogy hova építsék a templomot, az
agancsai végén lángot hordó szarvas jelent meg futva előttük, ők
követték őt, mígnem a szarvas Vác legmagasabb pontján megállt és eltűnt.
Ekkor Géza és László úgy döntöttek, hogy ezen a helyen kezdik építeni a Szűz Mária tiszteletére szentelt székesegyházat, Gézát itt temették el 1077-ben.
Blaskó János: I. Géza király szobra (2000) a vár falon
Az épületet a tatárok pusztították el 1241-ben. IV. Béla a romokon új,
gótikus épületet emelt, környékét pedig várfallal vette körül. Báthori
Miklós püspök Mátyás király idején reneszánsz stílusban átépítette a
székesegyházat. A templom épülete a törökökkel vívott háború folyamán
csak pusztult, s 1541-ben a magyar védők felrobbantják a falakat.
Hegyes torony - a középkori városfal legészakibb saroktornya.
A város és a vár 1526 és 1686 között 49-szer cserél gazdát, hol békésen,
hol kisebb-nagyobb harcok árán. Végül 1684-ben a törökök robbantanak fel mindent. A vár és a város
1686-ban szabadul fel végleg a török uralom alól.
1719-ben a ferences rendtartomány engedélyt kért
Althann Mihály Frigyes váci püspöktől a letelepedésre, aki engedélyezi a letelepedést és a vár helyét adja a rendnek. A templom és a rendház építése gróf Koháry István adományából indulhatott el. 1766-ban a templomot Szent Kereszt tiszteletére szentelték fel. Restaurálás alatt áll, így nem tudtunk bemenni.
Piéta - a Géza király téren
Felirata szerint a sasvári Piéta másolata, aminek eredetijétt a Gróf
Csobor család állíttatta – fából – fogadalomból 1564-ben. A jelenlegit
műemlékjegyzék szerint 1770 körül állították fel.
Még mindig van látnivaló, következik országunk egyetlen diadalíve.... :))
2018. július 25., szerda
A Duna bal kanyarulatában
Kedvenc szentem a váci Duna-parton - Nepomuki Szent János - a folyók, hidak, hajósok, vízimolnárok, halászok védőszentje. A gyónási titok mártírjaként tartják számon. Egyes helyeken a fuldoklók, illetve a bányászok, sóbányászok védőszentje.
A legenda elmondja, hogy Wolfflin János a kicsiny Pomuk (ma Napomuk) helységben született, Dél-Csehországban. Jogi tanulmányainak befejezése után - annak ellenére, hogy szegény szülőktől származott - gyorsan haladt fölfelé az egyházi ranglétrán. Mint egyházi méltóságot és jelentős szónokot egész Prága ismerte és szerette. IV. Vencel király felesége őt választotta gyóntatójául. A király kezdetben igazságos és jó akaratú uralkodó volt, de egy sikertelen mérgezési kísérlet után bizalmatlanná és agresszívvé vált. Meg akarta tudni, mit gyónt a felesége. Mivel azonban János nem volt hajlandó megmondani, megkínoztatta és a Moldva folyóba dobatta. Egy csodás fényjelenség jelezte a királynénak, hol keressék a holttestet. Halálának éve 1383. A prágai Szent Vitus Székesegyházban temették el. Ezüst-síremléke még ma is látható a hatalmas épület falai között.
A legenda elmondja, hogy Wolfflin János a kicsiny Pomuk (ma Napomuk) helységben született, Dél-Csehországban. Jogi tanulmányainak befejezése után - annak ellenére, hogy szegény szülőktől származott - gyorsan haladt fölfelé az egyházi ranglétrán. Mint egyházi méltóságot és jelentős szónokot egész Prága ismerte és szerette. IV. Vencel király felesége őt választotta gyóntatójául. A király kezdetben igazságos és jó akaratú uralkodó volt, de egy sikertelen mérgezési kísérlet után bizalmatlanná és agresszívvé vált. Meg akarta tudni, mit gyónt a felesége. Mivel azonban János nem volt hajlandó megmondani, megkínoztatta és a Moldva folyóba dobatta. Egy csodás fényjelenség jelezte a királynénak, hol keressék a holttestet. Halálának éve 1383. A prágai Szent Vitus Székesegyházban temették el. Ezüst-síremléke még ma is látható a hatalmas épület falai között.
A Duna kanyarulata. Balra a Szentendrei-sziget, 31 km hosszú, átlagban 3,5 km széles, itt van Kisoroszi, Pócsmegyer, Tahitótfalu és Szigetmonostor. Tervbe vettük a bejárását. Remélem megtalálom Nagyapa patkó-kapuját! :))
Fekvő nő (Marton László 1964)
Duna parti korzó
Vác és Tahitótfalu közötti rév állomás
Nagyon jó lehet vízparton élni, Budapest is 45 km-re van, gyorsvasút pikk-pakk itt van!
Görög katolikus templom A templomot a városban letelepedett délszláv kereskedőcsaládok
építették 1793 és 1795 között. A helyi
felekezet fogyatkozása miatt a II. világháború kezdetekor már alig
használták a templomot, 1964-ben pedig a város tulajdonába került.
A templom ma időszaki kiállító terem, és a mellette lévő ingatlanokkal együtt múzeumnak ad otthont, hátul az udvarban van a Memento mori kiállítás.
2018. július 24., kedd
"Emlékezz a halálra"
Memento mori
Lentebb múmiák fényképei is lesznek, gyengébb idegzetűeknek nem ajánlott!
A fehérek templomának szentély alatti kriptájába 1731-től temetkeztek a váci
polgárok. A majd száz évig e célra használt helyiséget díszes
koporsókkal töltötték meg. A barlangokéhoz hasonló klíma őrizte meg a
„váci múmiák” néven közismert mintegy 300 ember maradványait és a
velük eltemetett tárgyakat.
A templom felújítása az 1990-es évek első
felében kezdődött, s e munkálatok során tűntek fel a kripta növényzettel takart szellőzőablakai. 1994
őszén találták meg a templomtorony közepén a lejáratot. Leereszkedve egy boltíves
helyiségbe jutottak, magasan tornyosuló koporsók közé. A fakoporsókon
festett ábrák és feliratok tűntek fel az 1700-as évekből való
dátumokkal, néhol díszes textilnemű fedte a koporsószéleket.
A feltáró munkát a kriptában 1994-95-ben végezték el néprajzos, művészettörténész, restaurátor és antropológus szakemberek. A templom történetével foglalkozó dokumentumokból, anyakönyvekből és a koporsókon olvasható feliratokból kiderül, hogy 1731-től az 1800-as évek elejéig temettek ide. Abban az időben a legtöbb templomnak volt kriptája, de ezeket többnyire a 19. században felszámolták, kiürítették.
Polgárembert általában a földbe temettek, kriptában nyugodni kiváltság volt. Az ide temetettek névsorában fölbukkan Würth Ferenc kanonok, a kor neves építő főpapja, Simon Antal, a siketnéma intézet első igazgatója, szerzetestanár, illetve olyan személyek, akik rangos egyházi személyekkel álltak rokonságban, vagy az egyház számára adakoztak. Összesen mintegy 300 embert temettek ide, de csak mintegy tizedük volt egyházi személy. 262-en koporsóban nyugodtak, negyvenketten pedig együtt, egy nagy közös ládában voltak elhelyezve. Őket több évtizeddel temetésük után tették át ide, amikor megtelt a helyiség és kellett a hely. Ez volt a földbeli temetők csontházának (ossarium) kriptabeli megfelelője.
Nagy különbség mutatkozik a koporsófestések művészi színvonalában is. A koporsók többsége fenyőfából, a leggazdagabbaké tölgyből készült.
A koporsókban nyugvó emberi testek szokatlanul épek voltak, minden külső beavatkozás nélkül, a helyiség sajátos mikroklímájának köszönhetően természetes módon száradtak ki, váltak múmiákká. Az emberi maradványokat az ország egyetlen erre szakosodott közgyűjteményébe, a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tárába szállították, ahol, antropológiai vizsgálatuk folyik.
A leletegyüttesből nem csak a 18. század mindennapi életéről és temetkezési szokásairól kapunk képet, hanem az antropológiai vizsgálatok során kiderítik örökletes betegségeiket, egyes foglalkozások ártalmait, bizonyos betegségek gyakoriságára, a szervezet védekezőképességére is következtetnek. Würth kanonok arcát pedig koponyája alapján rekonstruálták. A holtakkal együtt eltemetett tárgyak is jó állapotban élték át az évszázadokat. A használati és szakrális tárgyak a feltárást végző Tragor Ignác Múzeum gyűjteményébe kerültek.
Memento mori (lat. 'emlékezz a halálra'): a keresztény, főként a szerzetesek egyik legfontosabb jelmondata a középkorban.
A feltáró munkát a kriptában 1994-95-ben végezték el néprajzos, művészettörténész, restaurátor és antropológus szakemberek. A templom történetével foglalkozó dokumentumokból, anyakönyvekből és a koporsókon olvasható feliratokból kiderül, hogy 1731-től az 1800-as évek elejéig temettek ide. Abban az időben a legtöbb templomnak volt kriptája, de ezeket többnyire a 19. században felszámolták, kiürítették.
Polgárembert általában a földbe temettek, kriptában nyugodni kiváltság volt. Az ide temetettek névsorában fölbukkan Würth Ferenc kanonok, a kor neves építő főpapja, Simon Antal, a siketnéma intézet első igazgatója, szerzetestanár, illetve olyan személyek, akik rangos egyházi személyekkel álltak rokonságban, vagy az egyház számára adakoztak. Összesen mintegy 300 embert temettek ide, de csak mintegy tizedük volt egyházi személy. 262-en koporsóban nyugodtak, negyvenketten pedig együtt, egy nagy közös ládában voltak elhelyezve. Őket több évtizeddel temetésük után tették át ide, amikor megtelt a helyiség és kellett a hely. Ez volt a földbeli temetők csontházának (ossarium) kriptabeli megfelelője.
Nagy különbség mutatkozik a koporsófestések művészi színvonalában is. A koporsók többsége fenyőfából, a leggazdagabbaké tölgyből készült.
A koporsókban nyugvó emberi testek szokatlanul épek voltak, minden külső beavatkozás nélkül, a helyiség sajátos mikroklímájának köszönhetően természetes módon száradtak ki, váltak múmiákká. Az emberi maradványokat az ország egyetlen erre szakosodott közgyűjteményébe, a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tárába szállították, ahol, antropológiai vizsgálatuk folyik.
A leletegyüttesből nem csak a 18. század mindennapi életéről és temetkezési szokásairól kapunk képet, hanem az antropológiai vizsgálatok során kiderítik örökletes betegségeiket, egyes foglalkozások ártalmait, bizonyos betegségek gyakoriságára, a szervezet védekezőképességére is következtetnek. Würth kanonok arcát pedig koponyája alapján rekonstruálták. A holtakkal együtt eltemetett tárgyak is jó állapotban élték át az évszázadokat. A használati és szakrális tárgyak a feltárást végző Tragor Ignác Múzeum gyűjteményébe kerültek.
Memento mori (lat. 'emlékezz a halálra'): a keresztény, főként a szerzetesek egyik legfontosabb jelmondata a középkorban.
A kiállítás a főtéren a 19. számú épület egykori borospincéjében lett kialakítva, a templom alatti kriptához hasonló körülményeket létrehozva.
Címkék:
fotó,
Magyarország,
utazás,
Vác
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)