Csók István - Keresztelő (1902)
Különleges török hímzésű úrasztala terítő, melyet a hívek adományoztak a templomoknak. Az 1600-as években a debreceni vásárokban jelen voltak a török kereskedők, fegyverekkel, szőnyegekkel, textilekkel. Az oszmán iparművészet hatással volt a magyar hímzésre is, ekkor terjedt el a gránátalma, szegfű, tulipán, citrusfa motívuma.
Hazánk legszegényebb református községeiben is mesés bútorokkal, tárgyakkal díszítették az egyszerű és pici templomokat.
A kiállításon megcsodálhatóak a falusi asztalos mesterek remekei, a színes virágos
bútorok, festett virágos kazettás mennyezet. A tákosi templom padjának másolata, amibe be is ülhettem. (Egy újabb hely Szabolcs-Szatmár-Beregben ahová el kell menni, hogy megnézhessem ezt a mezítlábas Notre Dame-nak is nevezett szépséget)
Augsburgi bortartó kanna
Bánffy György, Erdély főkormányzója és felesége, Bethlen Klára ajándékozta a debreceni Kistemplomnak 1691-ben. A meseszép kannát csak addig használták, míg az adományozók éltek, mert a meztelen női alak ábrázolásától idegenkedtek. Az ezüst aranyozott kanna egy római mondát "A Szabin nők elrablását" jeleníti meg.
A híres debreceni oszlopos kannák első példányait Zólyomi Dávid, erdélyi főkapitány készíttette a seregeit élelmező cívis közösségnek. Az oszlopok a jeruzsálemi templomra utalnak.
A Nagytemplom régi orgonája (1868)
Mózes-szék (19. század)
Hűűűű, pont ilyen színekben képzelném el a hálószoba bútoromat!
A faragott fejfák formája, díszítése vidékenként változott. A fejfáról felismerhető volt az elhunyt neme, kora, vallása, foglalkozása, még a vagyoni helyzete is. A legismertebb a szatmárcsekei, csónakra emlékeztet. (balról a harmadik)
Faragott sírfelirat, sírvers (epitáfium)
A debreceni Kistemplom skófiummal hímzett úrasztali terítője, patyolat, arany, ezüst hímzéssel és csipkével (1744) (Skófium jelentése arany vagy ezüst szál, patyolat a hímzés alapanyaga) Meseszép!
Kölcsey Ferenc 14 évig volt a kollégium diákja, a Himnusz első rézmetszetes kiadása, végrendelete, halotti leple is látható itt.