Csak maga az utazó az, aki idegen."
Robert Louis Stevenson
Este kikapcsoltam a légkondit és kinyitottam az ablakot (volt szúnyogháló), elvégre a télből jöttünk, akkor már élvezzük a meleget. Reggel madárcsicsergésre ébredtem és ez tárult elém, háttérben a Sziámi öböllel.
Fantasztikus reggeli, a távol-keleti ízvilág teljes spalettájával a teraszon. Az ételek üvegajtóval lezárt hűtött helyiségben a meleg miatt.
Inkább lunchnek nevezném, mindig voltak thai meleg ételek. Igyekeztem végig enni a repertoárt, kis kupacokat halmoztam a tányéromra, hogy belekóstoljak az itteni ízekbe. Jellemzően csípősen főznek. Fönséges, nem véletlen híres a thai konyha, meg is kell tanulnom egypár ételt, megígértem a fiúknak. Most láttam, hogy az Aldiban Ázsia hét lesz :))
A fiúk pihenő délelőttöt szavaztak meg, így leballagtunk a kertbe. Persze én hónom alatt a fotógéppel, egy kicsit csobbantam a jakuzziban és a medencében, de nem sokáig volt maradásom, inkább körülnéztem.
A bejárat, amelyik este díszkivilágítással fogadott bennünket.
Kókusz és jackfruit
Jackfruit vagy jávafa, az eperfafélék családjába tartozó kenyérfa, mely Dél és Kelet-Ázsiában őshonos, Banglades nemzeti gyümölcse. Ez a legnagyobb fán termő gyümölcs a Földön. Súlya elérheti a 36 kg-ot is. Egyetlen gyümölcs ami a fa törzsén növekszik. 6-9 hónapig érlelődik. A majmok kedvenc csemegéje.
Lótuszvirág, a buddhizmusban a tisztaságot, megújulást, újjászületést szimbolizálja, szinte mindenütt jelen van. (Nem tévesztendő össze a tavirózsával, vagy tündérrózsával, az a vízen fekszik, ennek szára van.
A kerten keresztül lejutottam a tengerhez. Itt a híres Beach Road és a jellegzetes Pattaya-i tuk-tuk, amely több személyes. Csak leinted és felpattansz rá, ahogy sétáltunk ők is dudálgatnak, ha van még benne férőhely, hogy nem akarunk-e velük utazni.
A homokzsákok elég meglepőek, óhatatlanul eszembe juttatta a 2004 évi cunamit, bár itt nem volt olyan romboló ereje. Láttam róla videókat, csak a Beach Roadon hömpölygött a víz, de nem sodort el házakat, autókat.