Kuglóf

Megsütöttem életem első kuglófját. Nagyon finomra sikeredett, szerintem fogom még készíteni. Tíz perc alatt össze lehet keverni, puha illatozó finomság.

 Hozzávalók:
– 4 tojás
– másfél bögre cukor
– 1 csomag vaníliás cukor
– fél bögre olaj
– fél bögre tej
– másfél bögre liszt
– két teáskanál sütőpor
– csipet só
– 2 evőkanál  kakaópor
A tojások fehérjét habbá verjük. A sárgáját összekeverjük a cukorral, vaníliás cukorral, majd hozzáadjuk a lisztet, sütőport, olajat, tejet. Jól kikeverjük, majd hozzáforgatjuk a felvert tojáshabot.
Kétharmadát beleöntjük a kivajazott kuglófformába. A maradék tésztához hozzákeverjük a kakaóport. A kakaós tésztát körkörösen ráöntjük, majd villával egy kicsit megkavarjuk.
180 fokos sütőben, kb. 45 percig sütjük.

 A receptet a Rupáner-konyha blogon találtam.

Illatozó fák alatt

A Péterfia úti gömbkőris fasor is teljes virágzásban van. Olyan illatos, eddig valahogy nem tapasztaltam. Lehet az időjárás kedvez neki, hogy ennyi virágot hozott. Milyen érdekes, erre is most figyeltem fel..... Negyven éves fák ezek és védettnek minősülnek. Állítólag 92 darab van belőlük, nem hiszem, hogy megszámolom :))

Virágos fasor

A városban virágzik a császárfa (Paulownia tomentosa). Kínából származik. A nevét Alexandra Pavlovna Romanovaról kapta, (1783-1801), aki I. Pál orosz cár lánya, és József főherceg felesége volt.  Kínában régi szokás, hogy lánygyermek születésekor ültetnek egy császárfát, és amikor a gyermek felnő és férjhez megy, kivágják a fát és abból készítik el az új pár bútorait.
Van egy kis vita a fa körül, ugyanis nagyon jó a por és szennyezőanyag megkötése, a talajerózió ellen is remek, kiváló az oxigén termelő képessége, viszont agresszív fajta, kiszorítja az őshonos fajtákat és nagyon kizsigereli a talajt.
Ilyenkor csodálatos látványt nyújt.

Tulipán és nárcisz

Lassan elvirágoznak ezek a kedves tavaszi hagymások. A hűvös miatt, igazán nem panaszkodhatom, sokáig gyönyörködhettem bennük. Megtaláltam remélem a nekik való helyet, magunk között csak rózsasornak hívjuk, mivel itt van pár tő rózsám. A terasz előtti félkörívről, le kell mondanom virág szempontjából, minden hagymás eltűnik belőle. A fekete tulipánok sem virágoztak az idén, szép nagy levelet hajtottak, de virágot azt nem hoztak. Lehet felszedem őket, ha a levelük is elhervad....

A pokolba tartó vonat

Most  olvastam Robert Bloch (Pszicho írója) novelláját. Nem megy ki a fejemből. Érdekes....

Rábukkantam a hangoskönyv változatára is... Olvassátok, vagy hallgassátok kedvetek szerint.....

Kattints ide az olvasáshoz!.........A pokolba tartó vonat

Pompázatos

Menyasszonyi ruhát öltöttek a fák. Virágzik a cseresznye-, alma-, körtefa. Minden nap teszek egy sétát a kertben és csodálom őket. Remélem a következő hideg idő nem tesz kárt bennük. Biztos nem fogják szeretni.....

Körtefa

Almafa

 

 

Rózsaszín hercegnő

Teljes pompájában a főtéri magnólia, minden alkalommal megcsodálom és gyönyörködöm benne.

 Az én kis magnóliám, a szokásos 3 db virágjával :((

Sajttorta

Végre-végre, második próbálkozásra sikerült a sajttortám. Többféle receptet megnéztem és ezekből alakítottam ki a saját verziómat. Húsvétra készült. Gránátalma sziruppal tálaltam.

New Yorki sajttorta recept
- 1  csomag keksz ledarálva, általában a Zabfalatokat ajánlják, én most sima Győri édest és háztartási kekszet használtam vegyesen. Szerintem nem árt, ha egy kicsit vastagabb a keksz réteg.
- 100 g olvasztott vaj
A ledarált kekszet összekeverem az olvasztott vajjal. 23 cm-es tortaforma alját sütőpapírral kibéleltem. Belelapogattam a kekszet. 10 percig sütöttem 160 fokon.
- 1 kg krémsajt (Lidlben vettem) Az igazi a Philadelphiai lenne, de elég húzós az ára.
- 1 csésze cukor
- 1 citrom reszelt héja,
- 1 ek. citromlé
- 1 ek. vanília szirup
- 3 tojás egyenként adagolva.
A hozzávalókat összekevertem, óvatosan, hogy minél kevesebb levegő legyen benne. Ráöntöttem a kekszre. A formát körbevettem alufóliával duplán, hogy víz ne menjen bele. Tepsibe vizet töltöttem, ebbe helyeztem a tortát a sütőbe, 45-50 percre.
A tetejét bevontam cukros tejföllel és 10 percig újból sütőbe tettem.
Fontos, hogy lassan hűljön ki. Szélét vékony pengéjű késsel körbevágtam. Hűtőbe tettem egy éjszakára.
Különféle gyümölccsel, sziruppal, öntetekkel lehet tálalni.
Finom volt. Biztos, hogy fogom még sütni.... :))

Kerámia-plasztika

Hát, egészen meglepett engem ez a kerámia-plasztika a Kálvin téri árkádok alatt. Valahogy sosem néztem meg alaposan, csak jöttem-mentem előtte. Most meg hirtelen szemembe ötlött, talán azért mert a kereskedők még nem pakoltak ki elé.
Debreceni história - Pázmándi Antal kerámia domborműve (1988). A város történelmét és építészetét mutatja be.
Az üzletközpont a XII. századi vár helyén épült Kertai László tervei alapján, a várkastélyra emlékeztető stílusban.

Költészet napjára

Babits Mihály: Esti kérdés

 

Midőn az est, e lágyan takaró
fekete, síma bársonytakaró,
melyet terít egy óriási dajka,
a féltett földet lassan eltakarja
s oly óvatossan, hogy minden füszál
lágy leple alatt egyenessen áll
és nem kap a virágok szirma ráncot
s a hímes lepke kényes, dupla szárnyán
nem veszti a szivárványos zománcot
és úgy pihennek e lepelnek árnyán,
e könnyü, síma, bársonyos lepelnek,
hogy nem is érzik e lepelt tehernek:
olyankor bárhol járj a nagyvilágban,
vagy otthon ülhetsz barna, bús szobádban,
vagy kávéházban bámészan vigyázd,
hogy gyujtják sorban a napfényü gázt;
vagy fáradtan, domb oldalán, ebeddel
nézzed a lombon át a lusta holdat;
vagy országúton, melyet por lepett el,
álmos kocsisod bóbiskolva hajthat;
vagy a hajónak ingó padlatán
szédülj, vagy a vonatnak pamlagán;
vagy idegen várost bolygván keresztül
állj meg a sarkokon csodálni restül
a távol utcák hosszú fonalát,
az utcalángok kettős vonalát;
vagy épp a vízi városban, a Riván
hol lángot apróz matt opáltükör,
merengj a messze multba visszaríván,
melynek emléke édesen gyötör,
elmúlt korodba, mely miként a bűvös
lámpának képe van is már, de nincs is,
melynek emléke sohse lehet hűvös,
melynek emléke teher is, de kincs is:
ott emlékektől terhes fejedet
a márványföldnek elcsüggesztheted:
csupa szépség közt és gyönyörben járván
mégis csak arra fogsz gondolni gyáván:
ez a sok szépség mind mire való?
mégis arra fogsz gondolni árván:
minek a selymes víz, a tarka márvány?
minek az est, e szárnyas takaró?
miért a dombok és miért a lombok
s a tenger, melybe nem vet magvető?
minek az árok, minek az apályok
s a felhők, e bús Danaida-lányok
s a nap, ez égő szizifuszi kő?
miért az emlékek, miért a multak?
miért a lámpák és miért a holdak?
miért a végét nem lelő idő?
vagy vedd példának a piciny füszálat:
miért nő a fü, hogyha majd leszárad?
miért szárad le, hogyha újra nő?

Babits Mihály - Esti kérdés