2013. augusztus 24., szombat

Kirándulás - Braga - Bom Jesus (08.07.)

Erre a napra kirándulást terveztünk, mivel az időjósok enyhe esőt jeleztek. Kicsit kételkedtünk ebben, hiszen mi itthon, egész nyáron nem sok esőt láttunk, és a napsütéses Portugáliába jöttünk......nem gondoltuk, hogy majd pont itt lesz részünk benne.
Így célpontunk Braga és Guimaraes volt.

Bragát nevezik "portugál Rómának" is, mert állítólag 300 temploma van. Kedves kis városnak tűnt, szép parkkal, városfallal körülvett hangulatos történelmi városnegyeddel. Első dolgunk volt, hogy esernyőket vásároltunk, ahogy megvettük, kb. 20 perc múlva már kisütött a nap.
A fő látványosság Bragától 7 km-re az Espinho-hegyen található Bom Jesus (Jó Jézus) templom és kálvária. A 400 m magasan lévő zarándoktemplomhoz barokk lépcsősor vezet, ezt keresztútnak képezték ki. A kétkarú lépcsősort minden egyes pihenőnél kétoldalt kápolnák, szökőkutak, szobrok fogják közre. Tulajdonképpen minden szint a keresztút egy-egy stációját képviseli. A hegytetőn egzotikus park gyűrűjében áll a zarándoktemplom, a Capela dos Milagres (Csodák kápolnája) (1811) a zarándokok fogadalmi ajándékaival. Innen csodálatos kilátás nyílik Bragara. Hátulról a hegyen kanyarogva közelítettük meg ezt a mesés zarándokhelyet (nos ez tényleg nem mindennapi). Szokás szerint itt is volt egy kis sétánk az erdőben, és a meseszép kerten keresztül ereszkedtünk le a templomhoz, majd persze végigjártuk a különleges lépcsősort le és fel (állítólag 581 lépcsőfok) Most nem éreztem olyan megterhelőnek a lépcsőzést, hiszen csak ámuldoztam mindenen. Életem egyik legmegkapóbb látnivalója volt. Alig tudtam vele betelni, imádtam az ódon köveket, szobrokat, a lenyűgöző parkot.
Ja, ha még nem írtam volna Portugália minden kertje, parkja hatalmas fejű szerelemvirággal van tele, fehér és kék színben.
Az első pillantás a csodára
 Fogadalmi ajándékok (ex-votók)
Érzékek kútjai

2013. augusztus 23., péntek

Porto-folyt. (08.06.)

Újult erővel indultunk Portó központjába, mivel ez a város máris mindannyiunk szívéhez nőtt.
Célunk a Clérigos óratorony, sokak szerint ez Porto jelképe. 
Persze én nem mertem a 225 lépcsőt megmászni, így csak lentről méregettem a hatalmas gránit tornyot, melyet a fiúk zárás előtt rohamléptekkel vettek be.

Torre dos Clérigos (Klerikusok tornya) 
6 emeletes, 76 m magas
Azért így hívják, mert papok finanszírozták az építését.
(1754-1763)

 A toronyhoz kapcsolódó templom
Itt azért látszik, hogy délután milyen csúcsforgalom volt a városközpontban, amit amúgy máshol nem tapasztaltunk. (kivéve Sintra, de ott a turisták okozzák a tumultust)

 Kilátás

 Itt még a pályaudvart is mindenki meglátogatja, akár vonatozik, akár nem, ugyanis híres azulejo csempéiről
Sao Bento (Szent Benedek pályaudvar)

 Az azulejok a város történelmi eseményeit örökítik meg.
(I. János portóba érkezését és Ceuta 1415 évi bevételét)
1930-ban Jorge Colaco készítette

Praca da Liberdade (Szabadság tér)  IV. Péter lovas szobrával, és a tőkehal formájú tér végén, a városházával (1920-1957)


Vacsora a Ribeira negyedben, a Duró partján, a híd lábánál, a teraszon, hangulatos környezetben.
Különlegesség a Francesinha (franciácska) névre hallgató tipikus portói étel, mely egy kicsit szendvicsszerű, két szelet kenyér közötti hús, pikáns szósszal. Állítólag egy Franciaországból hazatérő emigráns alkotta meg. 

Porto (08.06.)

Csak meg lett ez a Sé (Székesegyház) hiába ilyen óriási, és a dombtetőn is van ráadásul, a szűk kis sikátorokból, amerről mi közelítettük meg, nem  lehetett látni.
Román stílusban, a XII. században erődtemplomként épült, így őrtornyok és bástyák is tartoznak hozzá
Szépséges azulejok az oldalsó kerengőben
Kilátás a Sé előtti térről a városra
 
Bolsa (Tőzsdepalota)
Működött városházaként, bíróságként, tőzsdeként, ma múzeum. Egyes termeit ki lehet bérelni rendezvényekre is. Ha jól értettem valami borász egylet még mindig itt ülésezik.
Tengerész Henrik (1394-1460) szobra, ugyanis a közelben lévő házban született, a híres felfedező. A mende-monda szerint nem szerette a nőket és a bort, csak a felfedezések izgatták, na de ki hisz ma már ennek...???
Itt belül nem engedik a fényképezést. A fiamnak azért sikerült egy párat készíteni :) Ez a kis terem rögtön a bejárat mellett van, mindenkinek az az első, hogy a fényképezőgépét kattingatja, a teremőrnő az üvegfal mögött lesi, hogy kit csíphet nyakon és az üvegen hangos kopogással jelzi, hogy tilosban járunk, ijedtünkben mi is majd a fényképezőt ejtettük le. Ezt míg várakoztunk (csak csoportosan idegenvezetővel lehet bejárni az épületet) többször eljátszotta másokkal is. A fiamtól bocsánatot kért, hogy ráijesztett. Amúgy az idegenvezető fantasztikusan lelkes, és aranyos volt.
Fogadóterem (arab terem) a külföldi vendégek elkápráztatására, tényleg keleti pompával
Egy kis pihenő - ebből az automatából nagy élvezettel kóstolhattunk meg Portugália tájegységeinek borait
Igreja Sao Francisco (Szent Ferenc templom), 1233-ban épült román stílusban, később többször átépítették
Belül több száz kiló arany (200-400 kg írják az útikönyvek), és az a szépséges barokk és Manuel-stílus!
Kedvenc oltárom, a Jessze fája oltár, Jézus Jesszéből kinövő családfájának ábrázolása, nem is láttam még ehhez foghatót
Altemplom 
Még nem volt vége a napnak, csak egy kis pihenésre vágytak már a fiúk, ennyi látnivaló után. Így visszatértünk a szállásra egy kis fürdőzésre.

2013. augusztus 21., szerda

Ismerkedés Portoval (08.06.)

A kiadós svédasztalos reggeli után, elhatároztuk, hogy beszerezzük a Porto Card-ot, mellyel kedvezményesen mehetünk be a legtöbb helyre. Mint kiderült, a turista iroda a Sé katedrális mellett található, és kb. 200 méterre van. 
Nos, itt nem annyi az annyi, mert közben kisebb-nagyobb kitérőkkel, egyfolytában felfelé másztunk a hegyen, de nem volt baj, mert közben feltárultak előttünk Porto nevezetességei.

Így esett, hogy hirtelen a Ponte Dom Luis I. híd lábánál találtuk magunkat, amely a Duro folyón átívelő, kétszintes, csodás vasszerkezetes híd (1886), Portót és Vila Nova Gaiját köti össze, ahol a borpincészetek is találhatóak.
Eiffel tervei alapján, 6 év alatt készült el, a felső szint 392 m hosszú, a vízszint felett 61 m magasban, az alsó szint 10 m-re van a vízszinttől és 374 m hosszú, így a hídról elérhető a parti óváros és a városközpont is.

Itt másztunk fel....nem is tudom, hogy bírtam.....

Persze lehetett volna fogaskerekűvel is....

Jellegzetes csempés házak, mint kiderült díszítő funkciója mellett, hőszigetelő képessége is van. No itt nem a hideg ellen, hanem a hőség ellen....

A látvány megérte :))


Vila Nova Gaia borpincészetei, a feliratok jelzik a nevüket, Calem, Sandeman, Offley......

A távolabbi vasszerkezetes híd, Ponte de Dona Maria Pia (nevét I. János feleségéről kapta), mely szintén Eiffel terve alapján készült, vasúti híd, 150 munkás 22 hónap alatt építette fel, 354 m hosszú és 61 m magas, 1877-ben avatták fel

Nehezen találtunk rá az eldugott Santa Clara templomra, kívülről egy kis udvaron keresztül közelítettük meg ezt a XV. századi kis templomot.


Egy ajtó, amin ha belépsz, tátva marad a szád.......

Ez a dús faragás és aranyozás, nics egy centi sem szabadon hagyva....és teljes épségben.....meseszép!!