Porto (08.06.)

Csak meg lett ez a Sé (Székesegyház) hiába ilyen óriási, és a dombtetőn is van ráadásul, a szűk kis sikátorokból, amerről mi közelítettük meg, nem  lehetett látni.

Román stílusban, a XII. században erődtemplomként épült, így őrtornyok és bástyák is tartoznak hozzá

Szépséges azulejok az oldalsó kerengőben

Kilátás a Sé előtti térről a városra

 

Bolsa (Tőzsdepalota)

Működött városházaként, bíróságként, tőzsdeként, ma múzeum. Egyes termeit ki lehet bérelni rendezvényekre is. Ha jól értettem valami borász egylet még mindig itt ülésezik.

Tengerész Henrik (1394-1460) szobra, ugyanis a közelben lévő házban született, a híres felfedező. A mende-monda szerint nem szerette a nőket és a bort, csak a felfedezések izgatták, na de ki hisz ma már ennek...???

Itt belül nem engedik a fényképezést. A fiamnak azért sikerült egy párat készíteni :) Ez a kis terem rögtön a bejárat mellett van, mindenkinek az az első, hogy a fényképezőgépét kattingatja, a teremőrnő az üvegfal mögött lesi, hogy kit csíphet nyakon és az üvegen hangos kopogással jelzi, hogy tilosban járunk, ijedtünkben mi is majd a fényképezőt ejtettük le. Ezt míg várakoztunk (csak csoportosan idegenvezetővel lehet bejárni az épületet) többször eljátszotta másokkal is. A fiamtól bocsánatot kért, hogy ráijesztett. Amúgy az idegenvezető fantasztikusan lelkes, és aranyos volt.

Fogadóterem (arab terem) a külföldi vendégek elkápráztatására, tényleg keleti pompával

Egy kis pihenő - ebből az automatából nagy élvezettel kóstolhattunk meg Portugália tájegységeinek borait

Igreja Sao Francisco (Szent Ferenc templom), 1233-ban épült román stílusban, később többször átépítették

Belül több száz kiló arany (200-400 kg írják az útikönyvek), és az a szépséges barokk és Manuel-stílus!

Kedvenc oltárom, a Jessze fája oltár, Jézus Jesszéből kinövő családfájának ábrázolása, nem is láttam még ehhez foghatót

Altemplom 

Még nem volt vége a napnak, csak egy kis pihenésre vágytak már a fiúk, ennyi látnivaló után. Így visszatértünk a szállásra egy kis fürdőzésre.

Ismerkedés Portoval (08.06.)

A kiadós svédasztalos reggeli után, elhatároztuk, hogy beszerezzük a Porto Card-ot, mellyel kedvezményesen mehetünk be a legtöbb helyre. Mint kiderült, a turista iroda a Sé katedrális mellett található, és kb. 200 méterre van. 
Nos, itt nem annyi az annyi, mert közben kisebb-nagyobb kitérőkkel, egyfolytában felfelé másztunk a hegyen, de nem volt baj, mert közben feltárultak előttünk Porto nevezetességei.

Így esett, hogy hirtelen a Ponte Dom Luis I. híd lábánál találtuk magunkat, amely a Duro folyón átívelő, kétszintes, csodás vasszerkezetes híd (1886), Portót és Vila Nova Gaiját köti össze, ahol a borpincészetek is találhatóak.
Eiffel tervei alapján, 6 év alatt készült el, a felső szint 392 m hosszú, a vízszint felett 61 m magasban, az alsó szint 10 m-re van a vízszinttől és 374 m hosszú, így a hídról elérhető a parti óváros és a városközpont is.

Itt másztunk fel....nem is tudom, hogy bírtam.....

Persze lehetett volna fogaskerekűvel is....

Jellegzetes csempés házak, mint kiderült díszítő funkciója mellett, hőszigetelő képessége is van. No itt nem a hideg ellen, hanem a hőség ellen....

A látvány megérte :))

Vila Nova Gaia borpincészetei, a feliratok jelzik a nevüket, Calem, Sandeman, Offley......

A távolabbi vasszerkezetes híd, Ponte de Dona Maria Pia (nevét I. János feleségéről kapta), mely szintén Eiffel terve alapján készült, vasúti híd, 150 munkás 22 hónap alatt építette fel, 354 m hosszú és 61 m magas, 1877-ben avatták fel

Nehezen találtunk rá az eldugott Santa Clara templomra, kívülről egy kis udvaron keresztül közelítettük meg ezt a XV. századi kis templomot.

Egy ajtó, amin ha belépsz, tátva marad a szád.......

Ez a dús faragás és aranyozás, nics egy centi sem szabadon hagyva....és teljes épségben.....meseszép!!

Első célpont - Porto (08.05.)

Élményekkel tele érkeztünk Portoba, repülővel megtettünk kb. 3000 km-t, autóval több mint 300 km-t. Boldogan szálltunk ki az Atlanti óceán partján, Porto központjától úgy 5-6 km-re, a szállodánk előtt.
Az óceán közelsége és a tetőteraszán lévő medence miatt esett rá a választásunk, ami okos döntés volt.
Eléggé fáradtak és éhesek voltunk, hiszen hajnalban keltünk, végtelen hosszúnak tűnt ez a nap. Meglepődtünk a hűs szellőn, hiszen egész nap a víz csorgott rólunk a barangolásaink során.
Kipakolás után elindultunk feltérképezni a környéket, pár méterre volt a beach, és a közeli kis utcában találtunk remek kisvendéglőt. Hiába próbáltunk leülni, azt mondták csak 7.30-kor nyitnak. Korgó gyomorral sétálgattunk még, hátha rábukkanunk egy helyre, amely hamarabb is fogadja az éhes vándort. Később is mindenütt tapasztaltuk, hogy csak ettől az időponttól lehet vacsorázni, viszont ha még később megyünk, esetleg már helyünk sincs, mert minden hely zsúfolásig tele van.

Szállodánk, egy régi patinás hotel

Szálló előtti tér és régi vár

Kilátás a tetőteraszról

Ízelítő a vacsorából

 Caldo Verde (Zöld leves)

Portugália nemzeti levese, alapanyaga a krumpli és a speciális portugál káposzta, fokhagyma, egy- két szelet chorizo (kolbász) és az elmaradhatatlan olíva olaj. Finom, bár mi csak hínár levesnek neveztük :))

Fiam eledele rák volt, ízletesen olíva olajon grillezve, melyet kenyérkékkel lehetett tunkolni. Gusztán tálalták, vas serpenyőben. Nagyon ízlett neki.

Zöldborsos steaket én ettem.

Jó választás volt!

Coimbra (08.05.)

Útközben Portó felé ejtettünk még egy kitérőt.
Megnéztük Coimbrát, az egyetemvárost (1139-1395 között az ország fővárosa)

Van egy portugál mondás, amely így szól: 
"Porto dolgozik, Coimbra tanul, Braga imádkozik, Lisszabon szórakozik"
Ebből le lehet vonni némi következtetést. Tény és való, hogy mivel nyári szünidő volt, ebből a nagy tanulásból nem sokat éreztünk, bár kíváncsi lettem volna rá, mert állítólag itt még a diákok hordják a fekete talárt (nehezen tudom elképzelni, talán vizsgák vagy diploma kiosztók alkalmával)  Híres ünnepségük májusban a szalagégetés. 

A falak közé zárt óváros keskeny sikátorok labirintusa.
Felkapaszkodtunk az egyetem közelébe. Először itt szembesültünk (helyesebben a fiam, aki végig nagyon ügyes sofőrünk volt) azzal, hogy milyen egy olyan utcán autózni, ahol pár cm-re vannak a falak, és a kézifék, kuplung állandó játékára van szükség elindulásnál és megállásnál, mert olyan meredekek az utcák, nem ritkán éles kanyarokkal is megtoldva.

Kissé nehézkes volt a nézelődés, mivel a kocsi tömve volt bőröndjeinkkel, nem mertük az autót magára hagyni, mivel elég sok elrettentő kocsifeltörésről hallottunk, így kettesével néztük meg a látnivalókat. Előbb a fiúk, majd mi. A fiúk az egyik kis téren remek szendvicsezőt találtak, ahol csillapíthatták étvágyukat, mert a repülőn kapott reggeli nem volt valami fényes.

Útközben megnéztük a régi katedrálist Sé Velcha. 1162-82 között épült. Ez egy komor, erődszerű épület, mely a román stílus jegyeit hordozza magán.

Majd tovább kanyarogva, elértük a Sé Nova-t (Új katedrálist), épült barokk stílusban, 1598-1640 között, 1772-től székesegyház.

Egy kis sétával bejártuk az egész egyetemet, jogi, orvosi, vegyész és még ki tudja milyen karok épületeit,  míg rábukkantunk a dombtetőn a régi belső térre. Kiemelkedő építménye a barokk óratorony, a diákok csak kecskének becézik (a harangszó szólította a diákokat munkára, amelyet ők csak mekegésnek véltek)

Porta Férrea (Vaskapu) bejárat a régi egyetem épületeihez

Belső udvar, még III. János óriási méretű szobra is eltörpül

"Kecske-torony"

 

III. János szobra, aki 1537-ben a korábbi királyi rezidenciát az egyetem rendelkezésére bocsájtotta.

Itt áll a Biblioteca Joanina (fényűző barokk könyvtár) három pompás 18. századi terme,
V. János idejében épült, minden felület tömve aranyozott fafaragványokkal és keleties motívumokkal, fent galéria. A polcokon 300 ezer régi kötet sorakozik. Az alagsorban a könyvtár folytatódik és itt lehet a könyveket kikölcsönözni és olvasgatni. 

Sala Grande dos Actos, árkádos épületében zajlottak a díszdoktorrá avatások és az egyetemi ünnepségek.

Gyönyörű kilátás a városra

és a Mondego folyóra