Mesél a keménycserép

 Néprajzi Múzeum 

Hétköznapi luxus

 A királyné asztalától a parasztházig kiállítás 

Rájöttem, hogy imádok mindenféle szép edényt. A Zsolnay, holicsi, hollóházi,  Fischer és a köznépi kerámiák sosem látott válogatásában gyönyörködhettem. 

 

Tobzódás 600 keménycserép sokszínű világában, a főúri étkészletek eleganciájától a parasztházak falait díszítő színes tányérokig.

A keménycserép, más néven kőedény, egy 1100–1200 °C-on égetett, fehér, vékony falú, jól díszíthető, finoman formázható anyag, amely a 18. század első felében indult hódító útjára Angliából. Néhány évtized alatt meghódította Európát, majd a magyar piacot is. Olcsóbb és egyszerűbb az előállítása, mint a porcelánnak.

 

A nyugat-szlovákiai Holicsban 1743-ban kezdte meg működését az első manufaktúra, melyet Mária Terézia férje Lotaringiai Ferenc alapított.

A 19. század során a hazai műhelyek és gyárak keménycserépből készült termékei egyszerre lettek a polgári otthonok elegáns kellékei a parasztházak díszei, és helyet kaptak az uralkodói asztalokon is.

Iglói edények

A 19. század közepén Kassa, Igló és az erdélyi Batiz termékei voltak a legelterjedtebbek. A század második felében eluralkodó magyaros stílus legkiválóbb képviselője az apátfalvi (ma Bélapátfalva), hollóházi, városlődi üzem volt.

A Kiegyezés után két irányban fejlődött tovább a keménycserépgyártás, egyik irány a köznépi, paraszti tárgykultúra, másik irány az iparművészeti tárgykultúra. 

Az első az 1873-as bécsi világkiállítás, ráirányította a figyelmet a háziipari kultúrára, népi kultúrára.

Az 1885-ös kiállításon nagy sikert aratott Fischer Ignác művészete, amit ez a 136 cm magas  óriásváza is reprezentál.

Tökvirágos kaspó

A szecesszió egyéni, magas minőségű darabjai a körmöcbányai és a budapesti Drasche gyárból kerültek ki. Az utolsó komolyabb művészi eredményt a kispesti Gránit gyár art deco készítményei képviselik.

Pálinkás Béla festőművész tervei alapján díszített Art Nouveau tárgyak Fischer Emil gyárából

Zsolnay dísztál, amelyet Klein Ármin tervezett. Klein Ármin a pécsi Zsolnay-gyár egyik legmeghatározóbb alkotója volt a historizáló korszakban. 

Az 1896-os millenniumi kiállítás. A Zsolnay gyár itt mutatja be először az eozin mázat.  

Csodás Zsolnay - millenniumi dísztál

A párizsi világkiállításon (1900) megjelentek a historizmus és a szecessziós tárgyak

A Fischer Ignác által alapított budapesti gyár híres volt historizáló stílusú dísztárgyairól, amelyek gyakran merítettek ihletet a keleti (perzsa, török) és a magyar népi motívumokból.

 

Görgey Artúr tábornok hagyatékából kerültek a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe a gazdagon díszített, virágmintás és „törökös” motívumokkal díszített edények. A városlődi gyár egyik legjelentősebb korszaka a Mayer (vagy Láng és Mayer) család nevéhez fűződik a 19. század második felében.

A 19. sz. közepén a polgárság és nemesség a keménycserép helyett már inkább porcelánt vásárolt. A gyáraknak új piacot kellett keresniük. A megoldást, a szegényebb városi és paraszti lakosság felé fordulás adta. Ehhez a réteghez alakították a formákat, egyszerűbb tányérokat, leveses és lapos tálakat és kancsókat gyártottak tömeggyártásban.

 

A „bécsi rózsa” és társai előbb kézi festésben, később sablonokkal, nagy szériákban terjedtek el, miközben a feliratok: emlék, keresztnevek, jókívánságok, vallásos szövegek a 19. század végére személyes üzenetté váltak.

Az utolsó keménycserepet gyártó Gránit Gyár Kispesten, a rendszerváltás idején szűnt meg. 

A kiállítás után körülnézek, hogy vajon milyen keménycserép tárgyaim vannak még. Sokkal nagyobb becsben fogom őket tartani

Szerintem megint kezd divatba jönni, nagyon szép készleteket látok, csak ezek egyszínűek. Már régóta szeretnék magamnak egy ilyet beszerezni.