A Magyar Nemzeti Galériában megnéztem Tihanyi Lajos életmű-kiállítását. Láttam már pár képét galériákban, találkoztam már a nevével a "Nyolcak" kapcsán.
Azért szeretem ezeket a kiállításokat, mert ilyenkor más múzeumokból és magángyűjteményekből is szerepelnek képek, amit különben nem is láthatnék. Hab a tortán, a rengeteg információ az életéről, műveiről.
A festő tizenegy éves korában agyhártyagyulladást kapott, és teljesen
megsüketült, hangja eltorzult, nehezen beszélt. Akaraterejét mutatja,
hogy megtanult szájról olvasni és több idegen nyelven kommunikálni.
Az egykori Balaton kávéház
A festő édesapja, Tihanyi József, a Rákóczi úton a Balaton Kávéház tulajdonosa volt. A hely művészek, újságírók, politikusok
találkozóhelye volt.
A tárlat első szekciója a festői életpálya Magyarországhoz kötődő első évtizedét mutatja be.
Önarckép (1912)
Akadémiai iskolákat nem végzett, sajátos festői és rajzstílusát –
helyzetéből adódóan – a világhoz viszonyuló egyéni látásmódja alakította. Négy nyáron át (1907–1910) Nagybányán festett, lényegében autodidakta volt.
Tájkép toronyból (1908)
Tihanyi egyik alapítója volt a Nyolcak nevű avantgárd festő társaságnak 1909-ben. (Berény Róbert, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Kernstok Károly, Márffy Ödön, Orbán Dezső, Pór Bertalan, Tihanyi Lajos)
Cigányasszony gyermekkel (1908)
Munkáscsalád (1910)
Csendélet (1909)
Csendélet kék vázában (1911)
A Pont Saint-Michel Párizsban (1905)
A képet három változatban is megfestette, kettőt itt is láthattunk a harmadik lappang.
Párizsi útja során
megismerkedett Van Gogh, Cézanne és a fauvista művészek munkáival,
különösen Matisse hatása érvényesült festészetében. A látkép akkor készült, amikor Tihanyi a párizsi Saint-Michel rakparton
lakott. Ebben az időben építették a metrót, jobb oldalon egy szellőző kürtőt látunk.
110 év lappangás után került elő, közvetlenül az első tulajdonos leszármazottainak gyűjteményéből. A Kieselbach Galériában 2016-ban 170 millióért kelt el az 1908-ban készült változat.
Hajósok (1909)
Aktok
Tájkép Margit híddal (1914 körül)
A kép Budapest történetének egyik legdrágább és leglátványosabb
magánpalotáját, Wagner János építész egykori villáját örökíti meg az
utókornak, a Duna és a Margit híd látszik a távolban. A Virág Judit Galéria 2023-as aukciós kiállításán magam is megcsodáltam a 100 évig lappangó festményt, 130 millió forintért kelt el.
Balaton-Felvidéki táj, Badacsony (1917)
Férfi sárga kabátban kék háttér előtt (1910-es évek)
Női arckép, Leopold Magda (1914)
1919 telén emigrált, és soha nem tért vissza Magyarországra. Élt Bécsben, Berlinben, Párizsban és rövid időt töltött New Yorkban is.
A második egység Tihanyi Lajos bécsi és berlini időszakával foglalkozik.
Bécsben elsősorban portrékat rajzolt, majd 1920-ban költözött Berlinbe,
ahol már a kubizmus, a konstruktivizmus és az expresszionizmus hatásai
jelennek meg az alkotásokban.
Nagy önarckép intérieur - Ablaknál álló férfi (1922)
Család (1921)
Ethy portréja, Nő zöld ruhában (1921) Önarckép (1920)
Csendélet pipával (1923)
A következő két szekció a párizsi éveket mutatja be. A párizsi művészeti élet neves
személyiségeit rajzolta le. 1925-ben önálló kiállítása nyílt, a
francia fővárosban, összebarátkozott André Kertésszel, a kiállításon több
André Kertész által készített fotó is látható.
Tristan Tzara arcképe (1926)
Az avantgárd stílusú portré a dadaista mozgalom alapítóját, Tristan Tzarát ábrázolja.
Hogy értsük a pettyeket :))
A Café du Dôme a párizsi Montparnasse egyik legendás helye,
amely az 1920-30-as években a művészeti élet központjaként a
világ minden tájáról vonzotta az alkotókat és bohémokat. A Dôme az emigráns magyaroknak is kedvelt kávézója volt.
Tihanyi Lajos egy kávézó teraszán barátaival, Párizs, 1930.,
André Kertész felvétele.
1929-ben New Yorkba hajózott, részt vett a Brooklyn Museum
kiállításán, de mivel a gazdasági világválság az amerikai
műkereskedelmet is megtörte, így 1930-ban visszatért Párizsba.
A francia fővárosban töltött utolsó nyolc évében már nonfiguratív, színes absztrakt képeket festett. 1932-ben az Abstraction-Création nemzetközi művészcsoporthoz
csatlakozott.
Vörös-zöld-kék absztrakt Absztrakt festmény (1933)
Önarckép
A száznegyven éve született művész alkotásait a hazai közönség az
1970-es évekig szinte csak fekete-fehér reprodukciókról ismerte. Tihanyi
viszonylag fiatalon, ötvenhárom éves korában Párizsban hunyt el, gyerekkori agyhártyagyulladása kiújult és pár nap alatt elvitte a festőt. Az
életmű legnagyobb részét franciaországi barátai őrizték meg a második világháború
alatt, majd a magyar államnak adományozták. Tihanyi ritkán adott el képet, és amikor az egyik
lakásból, városból, országból a másikba költözött, mindent szépen
összecsomagolt és vitt magával. Így amikor meghalt, akkurátusan minden
egybe volt gyűjtve. A hagyaték ötvenöt évvel
ezelőtt kalandos úton került Párizsból a Magyar Nemzeti Galéria
gyűjteményébe.
Absztrakt festmény (1933)
Touloni táj (1938)
Rövid életében hiába várt arra az elismerésre, ami a tehetsége alapján
megillette volna. 140 évvel a születése után azonban mind nagyobb
figyelem övezi festményeit.
