Csereháton jártunk Mindenszentek környékén. Párom ezen a vidéken született, az ősök sírjához látogattunk. Lenyűgözött a zöld dombok hullámzása.
A Zempléni-hegység és a Bükk-vidék között, a csereháti dombokat egykor cser és tölgy erdők borították, innen kapta a nevét. A Hernád, Bódva és Sajó folyók vízgyűjtő területe. Az ország aprófalvas térsége. Mára sajnos ezek a falvak elszegényedtek és jelentős a cigány lakosság. Rajongtam a cakkos tornácokért, ami itt egy építési sajátosság.
Nagy volt a boldogság, hogy megtaláltuk a Nagyszülői házat Selyeben, felújítás alatt áll.
A cakkos tornác már ismerős volt, hiszen lakásunk falán függő fényképen mindig láthatom férjem édesapját lóháton, mely az épület előtt készült.
Itt-ott megmaradt az igényes stukkó díszítés, és boldogan fedeztük fel a szőlő és búza motívumait.
Az első homlokzatot még oszlopok is díszítették.
A ház a nemesi Tiszta-család kúriája mellett áll, melyben iskola működik.
A templom, ahol a forradalom idején páromat megkeresztelték, már egy kissé átépítve.
Egy csodás barokk Nepomuki Szent János-szobor, két oldalán a Hit és Hallgatás angyalával, a Tiszta-család állíttatta 1769-ben.
Homrogd temploma, körülötte a temető. Furcsállom, hogy
még Mindenszentek környékén sincs nyitva, amikor annyian látogatnak ki a
temetőbe. Biztos szívesen betérnének ide is az emberek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése