Hasedera-templom

Kirándultunk Kamakurába. 

A szamuráj korszak kezdetét (1185-1333) Kamakura-korszaknak is nevezik, mert akkoriban ez volt a főváros. Tokiótól, az ország fővárosától 50 kilométerre fekszik déli irányban, a tengerparton. Az 1250-es években egyes becslések szerint a világ negyedik legnépesebb városa volt, több mint 200 000 lakossal. A köznyelvben „Kis Kiotó"-ként ismert. Korábban fontos politikai központ volt, és még mindig számos történelmi kincsnek ad otthont. A városban 19 sintó szentély és 65 buddhista templom található, köztük Japán két legrégebbi zen kolostora.

Kamakura hét hegyi ösvényen keresztül volt megközelíthető. Ezeket Kamakura hét szájának nevezték. Kamakura akkor vált Japán politikai központjává, amikor Minamoto no Joritomo ezt a várost választotta új feudális katonai kormányzatának székhelyévé 1192-ben, kedvező földrajzi fekvése miatt. A Kamakura-kor több évszázadig tartott, először Minamoto sógun, később a Hódzsó család régensei kormányzása alatt. 

Miután a 14. században elbukott a Kamakura sógunátus és az Asikaga sógunátus az új központot Kiotóba helyezte, Kamakura még néhány évtizedre Kelet-Japán politikai központja maradt, mielőtt elvesztette ezt a státuszt más városok javára.

A Hasedera-templom valójában egy buddhista templomkomplexum. A Kamakura felett magasodó dombra épült, ahonnan lenyűgöző kilátás nyílik a városra és a Sagami-öbölre. 

A főépületben gondosan tárolva, nem lehet lefényképezni, a templom félelmetes, kidolgozott tizenegy fejű Kannonja. Ez az aranyozott Kannon-szobor 9,18 méter magas, és az egyik legnagyobb fából készült szobor Japánban. Állítólag i.sz. 721-ben faragták ugyanabból a kámforfából, mint a Nara prefektúra Hasedera templomában található hasonló szobrot, amelyet ugyanaz a művész készített. A legenda szerint Kamakura szobrát eredetileg a tengerbe dobták, hogy újra megjelenhessen, és ott segítsen az embereknek, ahol a legnagyobb szükség volt rá. Egy 15 éves tengeri utazás után, ahol a legendák szerint osztrigahéjak védték, i.sz. 736-ban landolt a mai Kanagawa prefektúra partjainál, mielőtt itt őrizték.

 

Amida-do terem, amelyben egy három méter magas Amida Buddha szobor található, amely állítólag képes elhárítani a balszerencsét

A kamakurai templom ezenkívül számtalan Dzsizó-szobrocskájáról is nevezetes

Dzsizó  (Jizō) a kelet-ázsiai buddhizmus egyik fontos alakja, az egyik legnépszerűbb bódhiszattva Japánban, a gyerekek és nők pártfogója, akit leggyakrabban buddhista szerzetesként ábrázolnak. Szobrai mezőn, útfélen, templomkertben gyakran láthatók. 

Legelterjedtebb fajtájukat, a mizuko Dzsizókat („vízi gyerek Dzsizó”) könnyű felismerni a nyakukba kötött piros partedliről meg az eléjük halmozott kőkockákról, Dzsizó ugyanis jeges folyókon át vezeti a meghalt gyerekeket a paradicsomba, a kis ruhadarab az ő lelküket van hivatva melengetni, a kövek pedig az átgázolásban segítenek. 

 

A szobrocskákat többnyire halva született vagy abortált magzatok szülei adományozzák. Dzsizó egyik kezében rendszerint vándorbotot, másikban bűvös ékkövet tart. Nevének jelentése „a föld méhe”, s Japánban sokkal fontosabb szerepet kapott, az úton járók és tűzoltók is védőistenükként tisztelik. 

 Osztrigahéjak, nevekkel, kívánságokkal

A kert szokás szerint lenyűgöző

Ez az egyik legnépszerűbb célpont turisták körében, különösen a júniusi és júliusi esős időszakban, amikor a hortenzia virágba borul. Az Ajisai Matsuri-t,a Hortenzia Fesztivált is a templomkomplexumban rendezik meg. A sok hortenziát látva, el tudom képzelni, milyen csodás lehet.......

 

  

A szokásos harang, ami mindenütt van és előszeretettel kongatják

Szerzetesek temetője

Általában az idegenvezetőnk elvitt bennünket a fő látnivalóhoz és megmondta, hogy kb. mennyi időnk van a terület bejárására. Meg kell mondjam, itt egy napot is képes lettem volna eltölteni. Szinte minden négyzetmétere tartogatott új,  lenyűgöző látnivalót!

Shibuya kereszteződése

Tokióban van a világ legforgalmasabb kereszteződése

HIRDETÉS

Sok zsúfolt kereszteződés van a világon, de ennek a helynek a különlegessége, hogy itt hét út fut egymásba, és egyszerre kap zöld jelzést mindenki. A szabad jelzésre egyszerre indul meg a tömeg. Sokan, mint mi is, csak azért mentünk át a kereszteződésben, hogy elmondhassuk, átmentünk a világ legforgalmasabb kereszteződésén, akár csak a sok turista, kezükben a telefon, hogy megörökítsék a pillanatot. :))

Maga a kereszteződés 1885-ben épült amikor a Shibuya állomás is létrejött, ma pedig több metróvonal fut be ide. Napjainkban átlagosan 3000 ember kel át a kereszteződésen minden zöld lámpánál, ami két percig tart. Egy igazán zsúfolt napon, akár 500 000 ember is megfordul itt. 

Az egyedi az benne, hogy itt a gyalogosok a zöldet nem oldalanként kapják, hanem telezöldként, egyszerre minden irányban, így lepve el több száz (ezer) járókelő azt az egyetlen kereszteződést. Fentről az egyik emeletes ház ablakából....

A kereszteződés az embertömegen túl egy hűséges kutyáról is híres, akinek szobrot is emeltek itt. Hacsikó szobra egy hajdani professzor hűséges társát örökíti meg, aki minden este ott várta munkából hazatérő gazdáját a sibujai állomáson, több mint 9 évvel annak halála után is. Végül nemzeti híresség lett hűségessége miatt. 1934-ben bronzszobrot állítottak a tiszteletére, ez mai napig a  turisták kedvelt célpontja Tokióban.

Richard Gere a főszereplője, a Hacsikó történetét feldolgozó filmnek

>>>>https://videa.hu/videok/film-animacio/hacsi-a-leghusegesebb-barat-2009-huseg-igaz-tortenet-Y13jvRvmKE8hjZpP

Ez a terület Japán egyik divatközpontjaként – különösen a fiatalabbak körében – és jelentős éjszakai szórakozóterületként is ismert. 

Tokyo City Hall

 Tokió Közigazgatási Torony

Egy 242,9 méter magas torony Tokió Shinjuku nevű kerületében. Ez az épület szabályozza nemcsak a 23 kerületből álló központ, hanem a Tokió egészét alkotó városok és falvak közigazgatását. 

A torony nem egy épület, hanem három részre osztható: A legmagasabb és legkiemelkedőbb a 48 emeletből álló főépület. 

Az épület alakja egy mikrochipre emlékeztet, ezzel hódolva az iparágnak, amely Japánt világgazdasági hatalommá tette. 

Tokió ma már a világ legnépesebb városi területe. Elővárosaival együtt lakosságszáma eléri a 40 milliót is. Ez ijesztően hangozhat, de kiváló tömegközlekedésének köszönhetően egészen könnyen navigálható, a hatalmas parkjaiba pedig bármikor el lehet vonulni, ha már elegünk van a tömegből. Rengeteg izgalmas látnivaló van itt buddhista és sintó szentélyektől ultramodern toronyházakig.

A toronyban a 45. emeleten található a kilátó, amely ingyenes és van benne ajándéküzlet és kávézó. 

A tornyot 1988-ban kezdték el építeni és 1991-re épült fel. Az építési költségek 1 milliárd dollár nagyságrendűek voltak. Az épület tartotta a „Tokió legmagasabb épülete” címet 2006-ig. Bár nem szerzett akkora hírnevet, mint a Tokió Torony vagy a Tokio Sky Tree, ám gyakran használták sci-fi filmekben futurisztikus jelenetekhez.

A hatalmas, minden négyzetmétere beépített Tokió a lábunk alatt, lenyűgöző látvány volt. A park mögött az olimpiai-falu felhőkarcolói.

A központi hall, amit körbe lehetett járni. Középen egy zongora, ahol bárki megcsillogtathatta zongora tudását. Sorban álltak a szereplési lehetőségért. :))

Meiji Jingu sintó szentély

Meiji-szentély, (Meidzsi-szentély)

Sibuja, Tokió

Körülvéve egy hatalmas erdővel a leglátogatottabb vallási hely Japánban. Az ország egyik legnépszerűbb szentélyét a modern kori Japán első uralkodója, Meiji császár (1852-1912) és Shoken császárné (1849-1914) tiszteletére létrehozott Meiji Jingu sintó szentély. Meiji császár 1867-ben került trónra 122. császárként, ám ő volt a modern Japán első császára. Uralkodása alatt ért véget a feudalizmus és kezdődött a kapitalizmus. 

Újévkor rendkívül népszerű, ekkor 3 milliónál is többen látogatnak ide, hogy imádkozzanak és átlépjenek az új esztendőbe. A szentély ugyanakkor nem csak az imádságok, a hagyományos japán esküvők helyszíne is.

 

A Meidzsi-szentély egy 700 ezer négyzetméter területű erdőben található. Az erdő 365 fafajta, 120 ezer példányának otthona. Ezt a 365 fajtát Japán különböző területeiről adományozták, amikor a szentély létrejött. Az erdősített terület ma sok embernek szolgál kikapcsolódási helyül Tokió központjában. 

    

A fából készített kívánság-hordók, a japán neve kazaridaru, a hívők ajándékozzák a szentélyeknek és az istenekkel való kapcsolatot, az istenek iránti tiszteletet szimbolizálja. Első képen a jellegzetes szaké hordók, a másodikon boros hordók.

 

 

A Meiji-szentély felépítéséről a Japán Országgyűlés 1912-ben, a császár halála után hozott döntést. Helyszínnek a császár és a császárné egyik kedvelt tokiói kertjét választották. A munkálatok 1915-ben kezdődtek, 1920-ban szentelték fel és 1921-re készült el. A munkálatok hivatalosan 1926-ra fejeződtek be. A szentély eredeti épülete azután a második világháborús tokiói bombázásokban elpusztult. A mai állapotába, adományokból biztosított forrásból, 1958 októberére sikerült visszaállítani. 

A hatalmas területet bejárva meglátogathatunk egy gyönyörű kertet is, valamint 2 múzeum épületet, ahol a császár és császárné személyes tárgyait és különféle időszakos kiállításokat tekinthetünk meg.

A hívők kis fatáblácskákra írhatják fel a kívánságaikat, amiket aztán a szentély udvarán levő fa törzsére akasztanak. Ha elegendő számú táblácska gyűlt össze, a szentély papjai elégetik őket, majd imádkoznak az istenekhez, hogy mindenki kívánsága valóra váljon. 

Szentélyekből közel 80.000-et találhatunk Japán-szerte, ezért elmondhatjuk, hogy igen mélyen gyökerezik a kultúrában és hagyományokban. Minden szentély, avagy japánul jinja egy vagy több isten (kami) otthonaként szolgál, illetve egy istenhez köthető szent tárgyat is őriz. 

  

Habár a mindennapokban egyre kevesebb ember gyakorolja a shinto tanokat, az imádkozás és a különböző rituálék még mindig lényeges részét képezik a kultúrának. Főleg Újévkor szembetűnő, amikor a helyiek ellátogatnak a szentélyekhez, hogy jószerencse és sikerekben gazdag év reményében imádkozzanak. A család új jövevény születése után néhány héttel ellátogat a szentélybe, hogy a gyermek jövőjéért imádkozzon, valamint áldást kérjen az istenektől.

Minden szentélynél észrevehetőek azonos felépítésbeli elemek, ilyen például a torii kapu, ami a szentély bejáratát jelzi. Mivel szent helyekről van szó, sokszor láthatjuk, ahogy a helyiek meghajolnak mielőtt átlépnek a kapun. A tiszteletadás másik formája, hogy megmossák a kezüket és kiöblítik a szájukat – ezt temizuya rituálénak nevezik – mielőtt belépnénk a szentélybe. A szentély bejáratánál lógó kötelek jelölik a határt, melyet shimenawa-ként neveznek a japánok.

 

1947-től 1954-ig rendszeresen tartottak itt szumótornákat (honbaso) is.

Művészeti, kulturális rendezvényeknek is helyt ad a gyönyörű erdő, mint pl. a Japan Cultural Expo.

Most egy gyönyörű virág kiállítást is láthattunk.

Ha érdekel a sintoizmus>>>>>>https://www.gyoremihaly.hu/sintoizmus/

Folyt.köv.....Tokió