Meiji Jingu sintó szentély

Meiji-szentély, (Meidzsi-szentély)

Sibuja, Tokió

Körülvéve egy hatalmas erdővel a leglátogatottabb vallási hely Japánban. Az ország egyik legnépszerűbb szentélyét a modern kori Japán első uralkodója, Meiji császár (1852-1912) és Shoken császárné (1849-1914) tiszteletére létrehozott Meiji Jingu sintó szentély. Meiji császár 1867-ben került trónra 122. császárként, ám ő volt a modern Japán első császára. Uralkodása alatt ért véget a feudalizmus és kezdődött a kapitalizmus. 

Újévkor rendkívül népszerű, ekkor 3 milliónál is többen látogatnak ide, hogy imádkozzanak és átlépjenek az új esztendőbe. A szentély ugyanakkor nem csak az imádságok, a hagyományos japán esküvők helyszíne is.

 

A Meidzsi-szentély egy 700 ezer négyzetméter területű erdőben található. Az erdő 365 fafajta, 120 ezer példányának otthona. Ezt a 365 fajtát Japán különböző területeiről adományozták, amikor a szentély létrejött. Az erdősített terület ma sok embernek szolgál kikapcsolódási helyül Tokió központjában. 

    

A fából készített kívánság-hordók, a japán neve kazaridaru, a hívők ajándékozzák a szentélyeknek és az istenekkel való kapcsolatot, az istenek iránti tiszteletet szimbolizálja. Első képen a jellegzetes szaké hordók, a másodikon boros hordók.

 

 

A Meiji-szentély felépítéséről a Japán Országgyűlés 1912-ben, a császár halála után hozott döntést. Helyszínnek a császár és a császárné egyik kedvelt tokiói kertjét választották. A munkálatok 1915-ben kezdődtek, 1920-ban szentelték fel és 1921-re készült el. A munkálatok hivatalosan 1926-ra fejeződtek be. A szentély eredeti épülete azután a második világháborús tokiói bombázásokban elpusztult. A mai állapotába, adományokból biztosított forrásból, 1958 októberére sikerült visszaállítani. 

A hatalmas területet bejárva meglátogathatunk egy gyönyörű kertet is, valamint 2 múzeum épületet, ahol a császár és császárné személyes tárgyait és különféle időszakos kiállításokat tekinthetünk meg.

A hívők kis fatáblácskákra írhatják fel a kívánságaikat, amiket aztán a szentély udvarán levő fa törzsére akasztanak. Ha elegendő számú táblácska gyűlt össze, a szentély papjai elégetik őket, majd imádkoznak az istenekhez, hogy mindenki kívánsága valóra váljon. 

Szentélyekből közel 80.000-et találhatunk Japán-szerte, ezért elmondhatjuk, hogy igen mélyen gyökerezik a kultúrában és hagyományokban. Minden szentély, avagy japánul jinja egy vagy több isten (kami) otthonaként szolgál, illetve egy istenhez köthető szent tárgyat is őriz. 

  

Habár a mindennapokban egyre kevesebb ember gyakorolja a shinto tanokat, az imádkozás és a különböző rituálék még mindig lényeges részét képezik a kultúrának. Főleg Újévkor szembetűnő, amikor a helyiek ellátogatnak a szentélyekhez, hogy jószerencse és sikerekben gazdag év reményében imádkozzanak. A család új jövevény születése után néhány héttel ellátogat a szentélybe, hogy a gyermek jövőjéért imádkozzon, valamint áldást kérjen az istenektől.

Minden szentélynél észrevehetőek azonos felépítésbeli elemek, ilyen például a torii kapu, ami a szentély bejáratát jelzi. Mivel szent helyekről van szó, sokszor láthatjuk, ahogy a helyiek meghajolnak mielőtt átlépnek a kapun. A tiszteletadás másik formája, hogy megmossák a kezüket és kiöblítik a szájukat – ezt temizuya rituálénak nevezik – mielőtt belépnénk a szentélybe. A szentély bejáratánál lógó kötelek jelölik a határt, melyet shimenawa-ként neveznek a japánok.

 

1947-től 1954-ig rendszeresen tartottak itt szumótornákat (honbaso) is.

Művészeti, kulturális rendezvényeknek is helyt ad a gyönyörű erdő, mint pl. a Japan Cultural Expo.

Most egy gyönyörű virág kiállítást is láthattunk.

Ha érdekel a sintoizmus>>>>>>https://www.gyoremihaly.hu/sintoizmus/

Folyt.köv.....Tokió

Omamori

A Senso-ji (Szenszódzsi) – Aszakusza Kannon Templomként is ismert Tokió egyik legrégebbi és legnépszerűbb buddhista temploma, mely Aszakuszában található. Itt több helyen is láthattuk, tapasztaltuk, hogy megfér egymás mellett a buddhizmus és sintoizmus.

 

Bejutni a Kaminarimonnak nevezett kapun, a templom külső kapuján keresztül lehetséges. A Kaminarimon vagyis a Villám Kapu a Szenszódzsi főbejárata.

A kaput 942-ben építtette Taira no Kinmasza, de többször is sérült tűzesetek miatt, az utolsó rekonstrukció időpontja 1960-ra tehető. A Villám Kapu két oldalán a két istenség szobra, jobb oldalon a Szél Istenének, bal oldalon a Villám Istenének szobra látható.

A kapun egy nagy 700 kilogrammos papírlámpás is található. Az ezen jelképről való gondoskodással egy kiotói cég van megbízva 1971 óta, ami a Kaminarimon számára minden tízévente új lámpást készít. 

A kapun áthaladva két másik szobor is található. A Villám Kapu két oldalán Kinrjú sárkány istennő és Tenrjú sárkány isten szobrai láthatóak. A buddhista vallásban a sárkányok védelmezők, így ez a két szobor a Kaminarimon védelmezőjeként van számontartva a japán hiedelmek alapján.

Ezután a Nakamisze-dóri utcáján (mely egy igazi vásári forgatag) átsétálva lehet eljutni magához a Szenszódzsi templomhoz. A népszerű templomnak évente megközelítőleg 30 millió látogatója van. A Nakamisze-dóri, az egyik legrégebbi vásárlóutca Japánban. 250 méter hosszú, körülbelül 90 bolt kapott itt helyet. Akkor jött létre, mikor 1688-1735 között a Szenszódzsi egyedüli jogot kapott amulettek értékesítésére, eladására. 

A Meidzsi-restauráció idején, A Szenszódzsihoz tartozó földeket lefoglalták, a fővárosi közigazgatás irányítása alá vonták, az árusoktól pedig megvonták a kereskedés jogát, 1885-tól abba kellett hagyniuk mindent, ami termékek árulásával kapcsolatos a Szenszódzsi területén, Tokió államigazgatása új, nyugati stílusú, téglából készült boltokat építtetett; így született meg a mai, modernebb változatú Nakamisze

A japán legendák szerint 628-ban két testvér, Hinokuma Hanamari és Hinokuma Takenari halászás közben bukkant rá Kannon bodhiszattva, az Irgalom Istennőjének szobrára. Bár a testvérpár visszadobta a szobrot a Szumida-folyóba, ahol kifogták, az mindig visszatért hozzájuk. Később a falujuk vezetője, Hadzsino Nakamoto ismerte fel a szobor jelentőségét, aki ennek hatására életét a buddhizmusnak szentelte, és otthonát is egy kisebb templommá alakíttatta át, így a falu többi lakója számára is lehetőség nyílt az imádkozásra az Irgalom Istennője felé. Ez a kis templom a mai Szenszódzsi.

A templom számtalanszor lett újjáépítve tűz illetve földrengés miatt. A második világháború során, 1945-ben nagy része megint elpusztult a bombázások miatt. 1951-ben és 1958-ben ismét újjáépítették, ezzel az újjászületés és a béke jelképévé vált a japán emberek számára.

A Szenszódzsi templomkomplexumában az ötszintes pagodát, a Kegyelem Istennő, Kannon számára építették 942-ben. Magassága meghaladja az 53 métert, ami körülbelül egy 18 emeletes épületnek felel meg. Az ötszintes pagoda minden szintjének megvan a maga jelentése. Lentről felfelé: föld, víz, tűz, szél, és űr.

Az ezeréves templomokat, pagodákat hatalmas felhőkarcolók, tornyok veszik körül. Fentről az egyik toronyházból jól látszik a Nakamisze utca és a Szenszódzsi.

 

A kapu díszei közé tartozik egy pár szalma szandál és három lámpás. A szandálok összesen 800 kg szalma felhasználásával készültek. A lámpások közül, a középső, vagyis a legnagyobb, 400 kg. A lámpáson feltüntetett írás jelentése Kobuna-csó (Nihonbasi), a város neve, ahonnan a lámpás származik.

A Szenszódzsit egy szoborpár, a Nió védi a gonoszoktól. A Nió szobrok nevei Agjó, ő a születést, és Ungjó, ő a halált jelképezi. A szobrok egyenként 5 és fél méter magasak és körülbelül 1000 kilogrammot nyomnak.

A kertben épp esküvői fotózás zajlott

A kert mindenütt mesés

Japánban a koi-ponty a szerencse egyik kiemelt jelképe

Omamori - japán szerencsehozó talizmán. Ezek a talizmánok mind a shintó vallásban, mind a buddhizmusban elterjedtek egész Japán szerte. A templom szerzetesei egy kis darab papírra vagy egy isten (kami) nevét, vagy egy jókívánságot, esetleg ima részletet írnak fel, majd ezt megáldják, és kis hímzett selyem tasakba, omamoriba varrják őket. Így tarthatjuk közel magunkhoz az istenek erejét, hogy védelmet kaphassunk, szerencsések vagy éppen motiváltak legyünk. Különböző célra, különböző omamorik léteznek, de mindegyikben közös, hogy tilos őket felnyitni! A hiedelem szerint akkor hat a legjobban, ha magánál tartja az ember. Azt tartják, hogy az omamori elnyeli a minket veszélyeztető gonosz erőket, ezért újévkor vissza kell vinni abba a szentélybe, ahonnan származik, és ott elégetik, hogy ezzel végleg elpusztuljanak a gonosz erők. Eldobni, ugyanúgy mint kinyitni, nagyfokú tiszteletlenség, és balszerencsét hozhat!

"Konnicsiva!" - Jó napot!

 Szállodánk Tokióban - a Monterey Ginza Hotel

Kilátás a hotel szobából

Gyönyörű ebédlőnk, ahol a finom különleges reggeliket elfogyaszthattuk, rendszeresen volt leves is, kétféle is a szokásos mizo leves és még valami más, sütőtök-, kukorica- vagy édesburgonya-krém leves.

 

A szálloda kedvelt esküvő helyszín is lehet, ugyanis tele volt aranytáblácskákkal, kinek, mikor volt itt az esküvője.

Tokióban 13 metróvonal van és számtalan vonat is közlekedik, számunkra kaotikusnak tűnt a metró, egy-egy megállónak számtalan kijárata van és átjárás a különféle vonalakra. Utaztunk egyszer-kétszer csúcsforgalomban is, mondhatom mint a hering expressz. Viszont fegyelmezetten állnak sorban, üvegpanellel lezárva a sínek, csak az ajtónál nyílnak a kapuk.

A jegyet előre kell megvenni automatából és egy kapunál behelyezni a nyílásba, az ajtó kinyílik, a másik oldalon a jegyet kidobja, amit el kell venni mert a kijáratnál is ugyanez az ellenőrzés van. Sokan utaztak bérlettel.

Tokió és Oszaka között is közlekedik a sinkanzen, a japán gyorsvonatok 500 km-es távolságot, 2 óra alatt teszik meg. Sokan járnak vele dolgozni, nem számít a távolság, mint megtudtuk bőrönddel nem is lehet felszállni.

A magasban száguld a sinkanzen

 

El sem tudtam képzelni, hogyan közlekedik egy 35 fős csoport itt metróval, de meg kell mondjam gördülékenyen ment, sosem maradt le senki, sehol. Az idegenvezetőnk, aki évente két csoportot is visz Japánba értette a dolgát és volt helyismerete. Ő vette meg mindenki jegyét, majd kiosztotta és követtük, mint a kislibák sorban. :)) Felszállás előtt az ujjával mutatta hány megállót megyünk.

Utaztunk metróval, vasúttal, igazán gyors közlekedés Tokióban