Szégyenlem, hogy Kormos István (1923-1977) nevét meglátva, nem tudtam kivel is állok szemben.
Végignéztem a PIM-ben a kiállítást és a végén derült ki számomra, hogy
bizony nagyon is tudnom kellene ki ő, hiszen kedvenc meséim főhősének
írójáról van szó, az "apró lompos, loncsos és bozontos, piszén pisze
kölyökmackó Vackor nevű kicsi mackó" írója. Mentségemre szolgál, hogy abban az időben még nem tudtam olvasni, utána meg sajnos a könyv eltűnt, mint minden más játékom átvándorolt az unokatestvéremhez. Hej, de sokat emlegettem ezt drága Édesanyámnak, hogy odaadta kedvenc mesémet. (Visszaszerezni már sosem tudtuk)
Gulácsy Lajos festménye, amely már a Gulácsy kiállításról ismerős volt. Nakonxipánban hull a hó
"Nakonxipánt nagyon régen olvastam én, diákkoromban Juhász Gyula versében, abban, amit Gulácsy Lajoshoz, barátjához, vagyis már csak barátja emlékéhez írt. Akkor bukkant fel előttem ez a Nakonxipán szó. Gulácsy-képet akkor nem láttam még, sőt akkor sem, amikor Weöres Sándornak Dalok Nakonxipánból című gyönyörű versét olvastam. Aztán úgy adódott, hogy az ostrom alatt a mellettünk levő ház kigyulladt. Egész nap égett a ház. Mi a pincében csak arra vigyáztunk, hogy ne terjedjen át a tűz a mi házunkba. A két háznak a pincéjét nagy vasajtó kötötte össze. Mi vizet locsoltunk egész nap a vasajtóra, s a tűz nem jött át. De évekkel később Keleti Artúrtól, Gulácsy Lajos barátjától megtudtam, hogy abban a házban (egy orvos lakásában) negyven Gulácsy-kép égett meg a falon. Olyan képek, amikről reprodukció sincs, fénykép sincs. Gulácsy saját álomvilágában élt, Nakonxipánban, és én úgy éreztem, hogy ott a falon Nakonxipánból sok minden megégett. Ezért a saját életembe loptam át nemcsak a Gulácsy-kép címét, egész Nakonxipánját is"
Száz éve, 1923-ban Mosonszentmiklóson született, Édesanyja korán meghalt, így anyai nagyszülei nevelték
1928-ban Budapestre költöztek
1940-es évektől egy gyarmatáru nagykereskedésben dolgozott
1943-ban jelentek meg első versei
1946-ban jelent meg az Égígérő fa mesekönyve
1947-ben Dülöngélünk verseskötete jelent meg
1948-ban a dolgozók gimnáziumába járt, ahol megismerkedett első feleségével, Pallos Klárával. Gyermekük Kormos Anna.
1949-50 között filmgyári dramaturgként dolgozott
Az ötvenes évektől két évtizeden át politikai és magánéleti okokból
„csak” verses meséivel és műfordításaival volt jelen az irodalmi
életben. Saját bevallása szerint önvédelemből kezdett gyerekeknek írni,
hogy ne mondhassák róla, hogy nem ír, illetve ebben az időben kislánya,
Anna is inspirálta.
1951-től az Ifjúsági-, 1956-tól
a Móra Kiadó szerkesztője volt élete végéig. Ezek a kiadók a New York Palotában működtek.
1955-ben József Attila díjat kapott.
1956-ban feleségül vette
Rab Zsuzsa költőt, műfordítót.
(Tárcsáztam a telefont és hallottam Rab Zsuzsát beszélni Kormos Istvánról)
1956-ban jelent meg első Vackor
története. Három kötetet is írt:
Mese Vackorról, egy pisze kölyökmackóról; Vackor világot lát; Vackor az első bében.
Az első két kötet először Szántó Piroska illusztrációival jelent meg, a
harmadik Reich Károly rajzaival, aki a későbbi kiadásokat is
illusztrálta.
1963-ban először utazott ki Párizsba.
1964-ben elvált Rab Zsuzsától, és ismét Párizsba utazott.
A Szajna-parti város
miliője felszabadítóan hatott rá, számos kiváló szerző, így például Tu
Fu, Chaucer, Burns, Puskin, Max Jacob, Frénaud alkotásait fordította le
magyarra.
1970-ben házasságot kötött Péter Márta művészet-történésszel, gyermekük Kormos Luca
1971-ben Szegény Yorick címmel új verseskötete jelenik meg
1972-ben újabb József Attila díjat kapott
1974-ben jelentek meg válogatott műfordításai
1975-ben jelent meg N.N.bolyongásai kötete
