Certaldo - Boccaccio szülővárosa
"Certaldo Alto”, a domb tetején, a régi világ toszkán városa, amely furcsa szűk utakat, megerősített középkori tornyokat és vörös téglafalakat tartalmaz. A völgyben található "Certaldo Basso" a város modern változata kortárs lakónegyedekből áll.
Giovanni Boccaccio (1313 – 1375)
olasz író, költő, humanista. Mély barátság fűzte Petrarcához, s hozzá
hasonlóan maga is megpróbált udvari költőként, tudósként alkotni, de
csak néha kapott kisebb-nagyobb jelentőségű megbízatásokat. Élete utolsó évtizedében elsősorban a
tanítás és a tudományos munka foglalkoztatta. Szegényen, anyagi gondok közt élt. Certaldo-ban hunyt el, ősei házában. Fő műve a Dekameron (1348–1353). Irodalomtörténeti jelentősége, hogy általa vált
önálló irodalmi műfajjá a novella.
A Boccaccio házaként aposztrofált épület elődje volt, ahol a költő élete utolsó éveit töltötte. Az 1800-as
években egy márkinő, Carlotta Lenzoni dei Medici, aki maga is az irodalom szerelemese, valamint Lord
Byron jó barátja volt, megvásárolta a házat. A II. világháborúban súlyosan megrongálódott az épület.
1826-ban a márkinő megrendelésére készült Pietro Benvenuti freskója, amely Boccaccio-t az
íróasztalánál ábrázolja. A márkinő idővel az államra hagyományozta a
házat, azzal a megkötéssel, hogy örökösei halála után a hatóságok
gondozzák, és a költő emlékét őrizzék meg.
Az óváros túl azon, hogy Boccaccio
szülővárosa, története egészen az etruszk időkig nyúlik vissza. Nagy valószínűséggel egy mezőgazdasággal foglalkozó etruszk
település volt, s a városfalról jobbra és balra tekintve is egy-egy domb
határolja. Az etruszkok a halál után a testet elégették, így számtalan urna került
elő a domb mélyéről, amelyek azt hivatottak igazolni, hogy a település
mellett egész kis nekropolisz létezett.A domb belsejében, ahol az urnákat elhelyezték, nagy méretű ovális
“helyiségek” voltak, amelyeket később már egészen más funkcióban használtak – a földalatti kiegyenlített klíma
tökéletessé tette nagy mennyiségű gabona tárolására.
Az óvárosi részben, az ódon falak, épületek árnyékában barangolni egy igazi középkori kaland
Palazzo Pretorio (Vikárius Palota)
Az 1100-as évek végén épült, egykor a longobardoktól származó Alberti család otthonaként szolgált. Certaldo volt a vikáriusok, (egyfajta bírók) székhelye, akik jellemzően polgárjogi kérdésekben és
kisebb büntetőügyekben hoztak döntéseket. Ez a székhely rengeteg
vikáriusnak adott otthont, ugyanis az volt a szokás, hogy hat havonta áthelyezték őket, mivel fontos
volt megőrizni a bírák pártatlanságát, így rövid idő alatt nem volt
lehetősége senkinek arra, hogy kapcsolatok kiépítésével az igazságszolgáltatást a saját érdekei szerint
befolyásolja.
Ez milyen jó lenne manapság is!
Minden vikárius valamilyen lenyomatot hagyott Certaldo-ban, ami
jellemzően egy címer volt. Ezek maradványait a falakon csodálhatjuk meg.
Mire idáig eljutottunk, már a nap is lemenőben volt, így nagyon kevés turista volt már a városfalon belül.
Az elmaradhatatlan Vespa
Mario Moschi szobrász által tervezett márvány sírkő. A költő ismert portréjának másolata, amelyet Andrea del Castagno festett a 15. században (jelenleg a firenzei Uffizi Képtárban látható).
Hogy a hagyma helyet kap egy város címerében, az nem mindennapi jelenség. A hagyma valójában a 12. században jelent meg a városi címerben. A
17. század folyamán az országot irányító priorok egy hagyományosabb
címert vettek fel oroszlánnal, de az 1867-es városi tanács
visszaállította az eredetit. A hagymatermelés olyan mélyen gyökerezik a toszkán városban, hogy Certaldo lakóit „cipolloninak” nevezik. A certaldoi hagymát, a család többi típusától, a normálnál édesebb,
valamint a calabriai unokatestvérénél laposabb formája különbözteti meg.
A
Dekameronban, Cipolla (jelentése: hagyma) fráter, az egyik novella
főszereplője.