Piazza dei Miracoli, Csodák tere
Pisa
Már láttuk ezt a csodát, de mivel a repülőnk itt szállt le, nem tudtuk kihagyni, hogy ne vessünk rá egy pillantást. Mikor a városfalon át beléptünk a térre, a zöld gyep és a fehér carrarai márvánnyal borított épületek együttese, lélegzetelállító látványként tárult elénk, most is lenyűgözött bennünket, mint régen.
Az épületeket 1987-ben az UNESCO a világörökség részének nyilvánította.
Torre Pendente, Ferde Torony
Valójában a Dóm harangtornya, ami szinte
elnyomja hírnevével a körülötte lévő épületeket.
Úgy tartják, hogy Galileo Galilei
két különböző tömegű ágyúgolyót dobott le a toronyból, hogy
bebizonyítsa, az esési sebesség nem függ a tömegtől. Noha ezt a
történetet Galileo egy tanítványa terjesztette, ma már legendának
minősítik.
Már az építése során elkezdett
dőlni, így le is álltak az építkezéssel egy időre. Az építése több, mint 200 évig tartott (1173-1372), eredeti tervezőjét nem ismerjük. 1964-ben
az olasz kormány segítséget kért, hogy megelőzzék a torony leomlását.
Egy nemzetközi csoport állt
össze, hogy megbeszéljék a stabilizálás módszereit. 1990-ben a tornyot lezárták a nagyközönség elől. A
harangokat elszállították, hogy a terhelés csökkenjen és biztonsági
okokból a torony körüli házakat is kiürítették. Tízévnyi restaurálás
kezdődött, amely során erős acélsodronyokkal biztosították az építményt,
és a talapzat alatt elhelyezett többtonnányi súlyokkal
megállították a dőlést. 2001-ben a tornyot ismét megnyitották a látogatók számára
Magassága kb. 56
méter, a legfelső emeletet később tették rá a harangokkal. Az átmérője kb. 20 m, a falak lent 4 m,
fent 2,7 m vastagok, kb. 32.000
márványblokkból áll, az épület súlya kb. 14.500 tonna. A 295 lépcsőfokot
az épület belsejében tehetjük meg, 8 emelete van, 192 oszlop
díszíti kívülről. Santa Maria Assunta Dóm
1064-1092 között épült, római stílusban. Az építész Buscheto volt, őt tekintik a pisai román stílus megteremtőjének. A belső mozaikok bizánci hatást tükröznek, míg a boltívek az
iszlám művészet hatására utalnak. Az
1595-ös tűzvészben elpusztult a belső nagy része, a mai kazettás plafon
és a falak freskói ezután készültek, az eredeti bronz kapuk is
megolvadtak, az egyetlen eredeti a Porta di San Ranieri. (Ferde toronnyal szemközti kapu)
Battistero, Keresztelőkápolna
Ez
Olaszország legnagyobb keresztelőkápolnája, a teljesen kör alaprajzú
teremnek híresen fantasztikus az akusztikája. 1152-ben kezdték el építeni, de nagy része csak 100 évvel később
készült el, amikor Nicola Pisano és fia az árkádokat is hozzátették a
felső szinten, a gótikus kupola kétszáz év után került fel rá. A
faragott díszítések nagy része ma a szomszédos múzeumban látható, az
eredetieket másolatok helyettesítik. A tetején lévő Keresztelő Szent János szoborral együtt néhány cm-el magasabb a ferde toronynál.
Camposanto, temető
A helyi kiválóságok temetkezési helye a 13. században. Valójában egy
szögletes egyszerű épület, amelynek közepén egy zöld kert van, amit egy
oszlopos nyitott folyosó vesz körbe. Állítólag a földet a Szent Földről
hozták hozzá, de vannak itt római szarkofágok. A kolostorként működő épület belső falait freskókkal
díszítették a 14 -15. században, de a II. világháborúban egy bomba a
legtöbbet tönkre tette.
(A képen a baloldali lapos épület)
1986-ban nyitották meg a Püspöki Szeminárium épületében. Itt kaptak helyet a liturgikus kincsek is, pl. ezüst és arany tárgyak,
ruhák és könyvek, valamint a Camposantoból áthozott régebbi kincsek. Az épület eredetileg vallási
központ volt, vagyis a Dómhoz tartozott, majd 1784-ben egy rövid időre
magánkézbe került és a pisai szépművészeti akadémiának adott helyet,
majd visszakerült egyházi tulajdonba először női kolostorként, majd egy
átalakítás után lett múzeum.
Santa Maria della Spina
Az Arno
folyó partján épült picike ékszerdoboz, a pisai gótika remekműve. A neve Jézus töviskoszorújának egyik
tüskéjére utal, amelyet a pisaiak a keresztes háborúk során
szereztek meg. Mai formáját az 1322-ben elkezdett és 50
évig tartó munkálatok során nyerte el. Mostani helyére 1871-ben
került, amikor darabjaira szedték, és az Arno védművének
tetején rakták újra össze. A falakat
meghatározza a fehér és fekete sávok váltakozása, amelyet
számos toszkán és liguriai épületnél felfedezünk. Az épület külsejét szintén meghatározzák a tornyocskák és a
kis loggiákban a szobrok.
Az Arno folyó mentén