Ugrásnyira Cinque Terre-től

La Speziában szálltunk meg, mivel innen csak egy "ugrás" Cinque Terre, a híres Öt Föld a Földközi-tenger partján, ez is egy régi álmom volt. Jó kiinduló pont a híres látnivalóhoz, innen indulnak a vonatok és hajók is, ezért esett rá a választás, szállásunk szempontjából. Igaz ez már nem Toszkánához, hanem Liguriához tartozik.

 

Costantino Morin pálmafás tengerparti sétány

Costantino Morin, egy olasz katona és hadügyminiszter volt. A városban van az ország legnagyobb hadikikötője is.

Mesés parkok

Étterem  keresés közben megpillantottuk ezt a csodás tengerjárót, gondoltuk majd megnézzük közelebbről, de már nagyon éhesek voltunk.

Termetes cikász példányokat is láttunk

Cristo Re templom, 1975-ben szentelték fel 

A dombon áll a Castello di San Giorgio, egy 1200-as években alapított várkastély 

La Spezia épületei viszonylag újak mert a háborúk során az itt lévő jelentős hadiüzem miatt gyakran bombázták őket, így az épületek többsége csak 50-100 éves

Piazza Verdi, ahol narancsfák vannak, de sajnos nem most értek

Végre ehettük a finom olasz pizzát

Ihattuk a Moretti sört

 "Buona cucina e buon vino, è il paradiso sulla terra!"

"Jó étel és jó bor, ez a földi mennyország!" 

Egy Paulo Coelho-nak titulált idézet volt az alátéten, ami valójában William Shakespeare-től származik :)

Közben az óceánjáró kihajózott, így nem tudtuk közelebbről szemügyre venni.

Folyt.köv........Cinque Terre

Pisa tengerpartja

 Marina di Pisa

 

Pisa-tól 11 km-re. Nekem szokatlan volt ez a mesterségesen odahordott kavics. A település házait sziklákból épített gát védi.

A víz kristálytiszta, és különféle színben játszik a fényektől függően.

Milyen szerencsés, aki tengerparton élhet! 

Hogy imádom és milyen régen láttam a tengert!

Itt folyik bele az Arno, valójában az út mellette vezetett

Art Nouveau stílusú nyári rezidenciák sora áll a parton, pár sorban, a házak mögött széles pinea fa sáv.

Szeptember vége, már nincs nagy nyüzsgés

Csodák tere

Piazza dei Miracoli, Csodák tere

Pisa

 

Már láttuk ezt a csodát, de mivel a repülőnk itt szállt le, nem tudtuk kihagyni, hogy ne vessünk rá egy pillantást. Mikor a városfalon át beléptünk a térre, a zöld gyep és a fehér carrarai márvánnyal borított épületek együttese, lélegzetelállító látványként tárult elénk, most is lenyűgözött bennünket, mint régen.

Az épületeket 1987-ben az UNESCO a világörökség részének nyilvánította.

Torre Pendente, Ferde Torony   

Valójában a Dóm harangtornya, ami szinte elnyomja hírnevével a körülötte lévő épületeket.  

Úgy tartják, hogy Galileo Galilei két különböző tömegű ágyúgolyót dobott le a toronyból, hogy bebizonyítsa, az esési sebesség nem függ a tömegtől. Noha ezt a történetet Galileo egy tanítványa terjesztette, ma már legendának minősítik.

Már az építése során elkezdett dőlni, így le is álltak az építkezéssel egy időre. Az építése több, mint 200 évig tartott (1173-1372), eredeti tervezőjét nem ismerjük. 1964-ben az olasz kormány segítséget kért, hogy megelőzzék a torony leomlását. Egy nemzetközi csoport állt össze, hogy megbeszéljék a stabilizálás módszereit. 1990-ben a tornyot lezárták a nagyközönség elől. A harangokat elszállították, hogy a terhelés csökkenjen és biztonsági okokból a torony körüli házakat is kiürítették. Tízévnyi restaurálás kezdődött, amely során erős acélsodronyokkal biztosították az építményt, és a talapzat alatt elhelyezett többtonnányi súlyokkal megállították a dőlést. 2001-ben a tornyot ismét megnyitották a látogatók számára

Magassága kb. 56 méter, a legfelső emeletet később tették rá a harangokkal. Az átmérője kb. 20 m, a falak lent 4 m, fent 2,7 m vastagok, kb. 32.000 márványblokkból áll, az épület súlya kb. 14.500 tonna. A 295 lépcsőfokot az épület belsejében tehetjük meg, 8 emelete van, 192 oszlop díszíti kívülről.

Santa Maria Assunta Dóm 

1064-1092 között épült, római stílusban. Az építész Buscheto volt, őt tekintik a pisai román stílus megteremtőjének. A belső mozaikok bizánci hatást tükröznek, míg a boltívek az iszlám művészet hatására utalnak. Az 1595-ös tűzvészben elpusztult a belső nagy része, a mai kazettás plafon és a falak freskói ezután készültek, az eredeti bronz kapuk is megolvadtak, az egyetlen eredeti a Porta di San Ranieri. (Ferde toronnyal szemközti kapu) 

Battistero, Keresztelőkápolna

Ez Olaszország legnagyobb keresztelőkápolnája, a teljesen kör alaprajzú teremnek híresen fantasztikus az akusztikája. 1152-ben kezdték el építeni, de nagy része csak 100 évvel később készült el, amikor Nicola Pisano és fia az árkádokat is hozzátették a felső szinten, a gótikus kupola kétszáz év után került fel rá. A faragott díszítések nagy része ma a szomszédos múzeumban látható, az eredetieket másolatok helyettesítik. A tetején lévő Keresztelő Szent János szoborral együtt néhány cm-el magasabb a ferde toronynál.

Camposanto, temető

A helyi kiválóságok temetkezési helye a 13. században. Valójában egy szögletes egyszerű épület, amelynek közepén egy zöld kert van, amit egy oszlopos nyitott folyosó vesz körbe. Állítólag a földet a Szent Földről hozták hozzá, de vannak itt római szarkofágok. A kolostorként működő épület belső falait freskókkal díszítették a 14 -15. században, de a II. világháborúban egy bomba a legtöbbet tönkre tette.  

(A képen a baloldali lapos épület)

Museo Opera del Duomo  

1986-ban nyitották meg a Püspöki Szeminárium épületében. Itt kaptak helyet a liturgikus kincsek is, pl. ezüst és arany tárgyak, ruhák és könyvek, valamint a Camposantoból áthozott régebbi kincsek. Az épület eredetileg vallási központ volt, vagyis a Dómhoz tartozott, majd 1784-ben egy rövid időre magánkézbe került és a pisai szépművészeti akadémiának adott helyet, majd visszakerült egyházi tulajdonba először női kolostorként, majd egy átalakítás után lett múzeum.

Santa Maria della Spina 

Az Arno folyó partján épült picike ékszerdoboz, a pisai gótika remekműve. A neve Jézus töviskoszorújának egyik tüskéjére utal, amelyet a pisaiak a keresztes háborúk során szereztek meg.  Mai formáját az 1322-ben elkezdett és 50 évig tartó munkálatok során nyerte el. Mostani helyére 1871-ben került, amikor darabjaira szedték, és az Arno védművének tetején rakták újra össze. A falakat meghatározza a fehér és fekete sávok váltakozása, amelyet számos toszkán és liguriai épületnél felfedezünk. Az épület külsejét szintén meghatározzák a tornyocskák és a kis loggiákban a szobrok. 

Az Arno folyó mentén

Madártávlat

Végre-végre hosszú idő után, megint elrugaszkodtunk a Földtől. Ráadásul az út meglepetés születésnapi ajándék volt a fiaimtól. A legbecsesebb az volt, hogy ők is velünk tartottak. Az úti cél egy régi vágyam, Toszkána volt.

 

Budapest - előtérben a Puskás Aréna 

Jól kivehető a Margit híd és a Margit-sziget

Mol-torony a Kopaszi-gát mellett

Duna

Felhők felett

Ilyet sokat láttunk, Szlovénia és Olaszország területén, kiszáradt folyómedrek

Olaszország partjainál

A kék árnyalatai

A célpont - Pisa 

Az Arnó folyó és a jól kivehető Dóm tér a ferde toronnyal

 

Folyt.köv.......Pisa :))

Virágok közt....

 Ilyen szép lett a Városháza előtti park

 

"Évuka élete bizony nem fenékig tejfel íróéknál... A cica zsarnoki gazdái nem hagyják körmöt élesíteni a bútorokon, megfosztják a kandúrtársaságtól, és csúfolódnak rajta, amiért kigömbölyödött a télen. Évuka egyetlen vigasza a szomszéd Néni és Bácsi, csak ők értik meg "egy gömbszerű kiscica lelkivilágát". Nekik körmöli tehát leveleit, nekik önti ki "kis szürke csíkos szívét..."

 

Részlet Szabó Magda: Örömhozó, bánatrontó könyvéből

Mindig rápillantok Szabó Magda szobrára. Végre lebontották a sok bódét és egyéb építményt körülötte. Valaki egy csokor virágot tett a kezébe... :)

Éliás, Tóbiás....

"Éliás, Tóbiás, egy tál dödölle, ettél belőle,

kertbe mentek a tyúkok, mind megették a magot."

 

A mondókát ismertem, de fogalmam sem volt, hogy a dödölle egy őrségi étel

Az őrségi ételek közül kihagyhatatlan kóstolni való az őrségi hajdinaleves, a dödölle, tökös-mákos rétes és a  hőkkön sült perec (kemencében forró kövön sült).

 

https://gasztroangyal.hu/receptek/kerek-perec/

  

Az Őrség "fekete aranya" a tökmagolaj, több helyen lehet látogatni az olajütőket.

Sajnos a tökös-mákos rétest kihagytuk, mert a gombaleves hajdinával és a dödölle annyira laktató volt, hogy nem bírtuk bevállalni. (Azóta is bánom!) A férjem még egy kis szarvaspörköltet is evett a dödölle mellé, én csak natúr tejföllel ettem.

Mindenesetre megnéztem, hogyan készíti Borbás Marcsi és itthon is elkészítem majd.

 

Szőcei láprét

Az Őrségi Nemzeti Park egyik legjelentősebb és leghíresebb, fokozottan védett része a szőcei láprét és patakvölgy. A szőcei rétek, kaszálók különleges természeti értékűek, hiszen az utolsó jégkorszakhoz köthető növényfajok maradtak meg itt, a kaszálásra alapozott szarvasmarhatartásnak köszönhetően. Ezen a 14 hektárnyi, viszonylag kis területen, mintegy tíz ritka tőzegmohafaj él. 

Mivel az év nagy részében vízzel borított ez a terület, fapallókon járhatjuk végig az 1 km hosszú tanösvényt.

Legjelentősebb rajta a tőzegmohás láp, tőzegeper, vidrafű, a tavasszal virágzó bíborszínű orchidea, a keserűfű, a húsevő kereklevelű harmatfű.  

Az „aranymoha” (tőzegmoha) az itt élők elbeszélése szerint 30 évvel ezelőtt magas párnákat alkotott még, és nagyobb számban fordult elő, mint ma. Gyűjtötték, alomnak használták az állatok alá. Az állattartás jelentőségének csökkenésével a felhagyott gyepterületek egy részét már erdő borítja.

 

Mi augusztusban, egy meleg napon jártunk itt. Nem nagyon érzékeltük ezt a lápi csodát. Írják is, hogy tavasszal igazán szép. Talán az Őrségben itt érzékeltük csak az aszályos időt. A keskeny pallókon való séta viszont jó volt. :))