Néha elkeveredik az ember olyan helyre, aminek leírhatatlan aurája van, végtelen nyugalmat áraszt, és nagyon jóérzés ott sétálgatni. Ilyen volt Balatonbogláron a temetődomb, a Vörös és Kék kápolna parkja. "Különleges hangulatú, szakrális hely", ahogy írják, és mindettől függetlenül én is ezt éreztem.
A neogótikus stílusú Vörös kápolnát
1857-ben építtette Bárány Pál, s ebben a
sírkápolnában nyugszik felesége, gyermekei és ő maga. 1902-ben a
Bárány-birtok anyai ágon átszállt gyulai Gaal Gastonra és családjára.
A Vörös kápolna előtti, levendula és rózsa bokrok övezte amfiteátrumban színházi előadásokat tartanak. El tudom képzelni milyen csodálatos lehet.
A két kápolnát egy park köti össze
A szintén neogót stílusú Kék kápolnát
a Körmendy család építette 1856-ban, más források szerint
1891-ben. A régi temetőben lévő telken eredetileg egy családi kripta
készült, erre építették rá a kápolnát.
A kápolnákban már régóta nem zajlik liturgikus szertartás, a 60-as években üresen álltak, berendezésüket elvitték, a környék is elhagyatott volt, amikor Galántai
György képzőművész 1970-ben a Kék kápolnában
megrendezte első tárlatát. Három év alatt a hely a magyar neoavantgard
törekvések központjává vált, melyet a rendszer hevesen támadott, majd
felszámolt.
A két kápolna nyaranta jelenleg is kiállításoknak ad teret.
A parkban, az egykori középkori temetőben szimbolikus sírhelyet kaptak a boglári díszpolgárok. Ezeket az emlékhelyeket pezsgősüvegekből rakták ki, a helyi pezsgőtermelés múltjára emlékezve. Ezt akkor ott nem tudtuk és eléggé csodálkoztunk is ezeken a sírokon.....
XIII. századi, Árpád-kori templomrom, ami a település első temploma volt. A teljesen a föld alá került romot a régészeti feltárás után stilizált vörös homokkő fallal vették körbe.