Rózsák között

A múltkorában Gül Babát ilyen rózsák közt találtam, lehet a szeptemberi Gül Baba Kulturális Fesztivál miatt....

Most volt lehetőségem, hogy kipróbáljam milyen a türbe parkján keresztül közlekedni. Siettem a vonathoz estefelé, gondoltam erre jövök, rövidebb az út. A kertbe bejutottam fentről, de a lefelé vezető kapuk hat után már zárva voltak, de végül ott hátul a lépcsőkön le tudtam jönni. Hamar lent voltam a Margit híd lábánál......

"Egy nép kiáltott."

" És a világ beszél csodáról,
Papok papolnak bátorságról.
Az államférfi parentálja,
Megáldja a szentséges pápa.
És minden rendű népek, rendek
Kérdik, hogy ez mivégre kellett.
Mért nem pusztult ki, ahogy kérték?
Mért nem várta csendben a végét?
Miért, hogy meghasadt az égbolt,
Mert egy nép azt mondta: „Elég volt.” 

Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik –
Ők, akik örökségbe kapták –:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?"

  

Márai Sándor:

Mennyből az angyal

 

 

A Billed Bladet című dán lap címlapjáról egy vörös hajú, vattakabátos, 15 éves magyar lány nézett dacos büszkeséggel az olvasókra 1956 november 13-án. A kezében egy orosz dobtáras géppisztolyt tartott. Szeles Erika fotója bejárta az egész világsajtót. Sokan a magyar forradalom jelképeként tekintettek a képre, a bátorság és a remény szimbólumának tartották. Azt akkoriban az olvasók közül senki sem tudta, hogy a dán lap megjelenésekor Erika már nem élt.

A forradalmárlányt november 7-én érte végzetes lövés, miközben vöröskeresztes karszalagban próbált sebesülteken segíteni a Blaha Lujza tér környékén. A nyakát találta el egy szovjet géppisztolyból leadott sorozat.

Szeles Erika Budapesten, a 13. kerületben született. Három éves volt, amikor a háború miatt elveszítette édesapját, édesanyja egyedül nevelte. Szakácsnak tanult, és 1956 őszén a Béke Szállóban dolgozott. Amikor kitört a forradalom, egy nála 3-4 évvel idősebb barátja oldalán került a felkelők közé.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Szeles_Erika_Korn%C3%A9lia 

"Megcsörren a cserje kontya"

Weöres Sándor: Valse triste

Hűvös és öreg az este.

Remeg a venyige teste.

Elhull a szüreti ének.
Kuckóba bújnak a vének.
Ködben a templom dombja,
villog a torony gombja,
gyors záporok sötéten
szaladnak át a réten.
Elhull a nyári ének,
elbújnak már a vének,
hűvös az árny, az este,
csörög a cserje teste.
Az ember szíve kivásik.
Egyik nyár, akár a másik.
Mindegy, hogy rég volt vagy nem-rég.
Lyukas és fagyos az emlék.
A fákon piros láz van.
Lányok sírnak a házban.
Hol a szádról a festék?
Kékre csípik az esték.
Mindegy, hogy rég vagy nem-rég,
nem marad semmi emlék,
az ember szíve vásik,
egyik nyár, mint a másik.
Megcsörren a cserje kontya.
Kolompol az ősz kolompja.
A dér a kökényt megeste.
Hűvös és öreg az este.

(Valse triste - Szomorú keringő)

Boldogságot, egészséget....

"Legyen egészséged, tudjál boldog lenni,

  és a szívedet soha ne bántsa senki!

Születésnapod legyen örömnek napja,

Kívánom, hogy a sors ezeket megadja!"

Gömbölyded torony

Az Ebesi Református Templom 1994 - 1997 között épült. A fehér falú, piros cserepes, gömbölyű tornyú épületet Rácz Zoltán debreceni építész tervezte.

A torony formája az alföldi népi építészet egyik legszebb alkotásának, a magas, boglya alakú tyúkólaknak az utódja. 

Sisakjának párkánydísze

A templomot 1997-ben szentelte fel Dr. Bölcskei Gusztáv püspök, 2012-ben gyülekezeti teremmel bővült az épület.

Ebes honfoglalás kori település, az Árpád-korban temploma is épült. A középkori falut 1594-ben krími tatárok pusztították el. A templom alapjait az 1980-as években tárták fel a debreceni Déri Múzeum régészei, a mai Ebestől délre, mintegy 2 kilométerre.

Kíváncsi lettem volna milyen belülről, de sajnos zárva volt. Rácz Zoltán építészről már írtam 2016-ban egy kiállítás kapcsán, akkor elhatároztam, hogy felkeresem az általa tervezett csodákat. Nemrégiben láttam az állatkertben a zsiráfházat, melyet szintén ő tervezett. Most végre útba esett az ebesi templom is, időm is volt gyönyörködni benne.
http://nora-bora-nora.blogspot.com/2016/11/lelek-lep-lajtorjan.html

A szemben levő parkban egy szép Széchenyi szobor, Győrfi Lajos szobrászművész alkotása (2000)

Fény és árnyék

 Szepesi bejáró

 Ebes

Az útépítés miatt nagyokat kell kerülni

 Befejeztük az aratást :))

Esti fények

Főterünk esti fényben

 Itt még tartott a választás, az önkormányzat alsó szintje fényárban.......

Gyászhír

"A boldogságod egy csapásra semmivé foszlott. Az elmédet döbbenet bénítja meg. Úgy tűnik, nincs remény, nincs öröm, az életnek célja nem maradt.

De te egy túlélésre ítéltetett fajhoz tartozol. Mások szenvedése mit sem tompít saját valós bajaidon - de emlékezz csak, mások hogy kapaszkodtak az életbe, és a végén ők kerültek ki győztesen.

Meg tudod csinálni.

A régi boldogság helyét halott csend vette át. De nézd csak, amott zöld hajtás ütötte fel a fejét a romok között... az új, jobb élet kezdetének jele."

Pam Brown

Séta

Szavazás, andalgás, langy meleg ősz.......

A Ginkgo biloba levele már aranysárgában pompázik, ideje, hogy kisétáljak a Nagyerdőre is......

A jó idő miatt, talán a szavazás miatt is sokan voltak a főtéren és az utcákon.....

Hívogatóan nyitva volt a Nagytemplom ajtaja, besétáltam rajta és belehallgattam a vasárnap esti nem szokványos istentiszteletbe. Gitárokkal, zongorával, dobbal, énekhanggal dicsérték az Urat, fiatalok  olvasták az igét, lelkészek prédikáltak.

 Áldás, békesség!

Péterfia

Így tűnik el fokozatosan egy régi cívis utcánk.

Az öreg épületek helyét, ronda társasházak veszik át. Mennyivel szebb a kép jobb oldalán felújított Reskontó Étterem

Teljesen elveszti cívis jellegét az utca, a másik oldalt nem is fotóztam, pedig ott még nagyobb a rombolás. Nem értem ezt, hiszen mindenütt a régi belváros megőrzésére törekednek.........

Debrecen egyik legősibb utcája a Péterfia utca, melynek neve sokáig Péterfia Jakab volt. Az utca története a XIII. századra nyúlik vissza, amikor is Debrecen területein hárman – Dózsa mester, Rofoyn bán és Péter – osztozott. Közülük Péter fia is a Péter nevet viselte, akinek a gyermeke Jakab volt. Ő Szentlászlófalvát birtokolta, s ennek a főutcáját nevezték Péterfia Jakab utcájának. A „Jakab”-ot a XVIII. században hagyták el, az egyszerűbb használat érdekében – s jött létre ily módon a ma is használatos „Péterfia” utcanév. Az egykori Tanítóképző Főiskolán emléktábla őrzi az utca történetét.