Unicum nyomában

Barátnőimmel már régóta terveztük meglátogatni a Zwack Múzeumot. Egyikük külföldön él, így rendszeresen viszi otthonába ezt a finom nedűt, mivel náluk nem kapható. Most egy kicsit bepillantottunk a Zwack család történetébe és az Unicum készítésének publikus titkaiba.

A gyár Ferencvárosban, a Soroksári úton 1892 óta működik. Középen a régi lepárló, melyet az „Unicum szívének” hívnak. Ezt a patinás épületet korabeli fényképek alapján újították fel, így az eredeti állapotában lévő lepárló hangulatát idézi.

100 évnél is idősebb készülékek, illatos gyógynövények, melyek akár az Unicum titkos receptéjnek alkotói is lehetnek

Közel 500 tölgyfahordós pincelabirintus, ahol hónapokon keresztül érlelődik az Unicum.

Megkóstolhattuk az eredeti ízűt és az Unicum Szilvát is egyenesen a hordókból csapolva.

A múzeumban, a Zwack család és a több mint 220 éves titkos recepten alapuló gyógynövénylikőr történetét néztük meg, Különleges palackok, fényképek, relikviák, plakátok és sok-sok egyéb érdekesség ejtett ámulatba bennünket.

1790-ben II. József császár és magyar király, udvari orvosa Dr. Zwack kóstoltatta meg először az uralkodóval az Unicumot. A legenda szerint az uralkodó azt megkóstolva így szólt: Dr. Zwack, das ist ein Unikum! – egyben nevet is adva a gyógynövényitalnak, és ezzel elindult az Unicum világhódító útjára. A fotón Zwack József és felesége, aki 1840-ben megalapította a gyárat. A szakmában Generálisnak nevezték és még kilencven éves korában is ő vezette a céget.

Az Unicum védjegyét 1883-ban lajstromozták. Az ital a Zwack család 1790-ből származó titkos receptje szerint készült. Kezdettől fogva az eredeti gömbölyű palackban forgalmazták, címkéjén vörös kereszttel. 1899-től kezdve ennek a használati jogáért évente tekintélyes összeget fizetett a cég a Magyar Vöröskereszt Egyesületnek. 1922 után ez a megállapodás megszűnt, ezért a kereszt színét aranyra, a háttérét pedig pirosra változtatták, ahogy ezt mind a mai napig használják.

1886-ban Zwack József fia, Lajos is társ lett édesapja cégében, amelynek neve ezért Zwack J. és Társaira változott.
1892-re a korábbi gyártelep már kicsinek bizonyult ezért a Ferencváros Duna-parti részén, a Soroksári úton építettek egy új gyártelepet, amely mind a mai napig a Zwack cég otthona.
1895-ben a Zwack József és Tsai. cég megkapta a nagy rangot jelentő Császári és Királyi Udvari Szállító címet, és több mint kétszázféle termékével Közép-Európa egyik legjelentősebb likőr és szeszes ital gyártója volt, amely szerte a világon mindenfelé – beleértve az USA-t is – szállította termékeit.

Az Unicum első híres "vizesember" plakátja. Pachl Viktor – egy 1909-ben zajló országos pályázat nyerteseként kapott megbízást a plakát megtervezésére. A híres-neves plakát modellje pedig feltételezhetően egy 1905-ben megrendezett budapesti grimaszvágó verseny győztese volt.

A gyár vezetését 1926-ban Zwack Lajos két fia, Zwack János és Zwack Béla vette át, az egyik Ferencvárosi szurkoló volt a másik MTK, így nem is álltak egymással szóba, az ügyvédjükkel kívántak egymásnak jó reggelt, szól a legenda. Testvérük Zwack Mária, Mici még Ady Endrét is megihlette.

Míg Béla a gyártástechnológiával és a termékfejlesztéssel foglalkozott, addig János a társaság marketing és exporttevékenységét irányította.

A 1930-as évek első felében a gazdasági világválság Magyarország és a cég életére is hatással volt. Az élvezeti cikkek piaca jelentősen visszaesett, az Amerikai Egyesült Államokbeli szesztilalom drasztikusan csökkentette a társaság exportpiacát. A vállalat izzólámpák és fénycsövek gyártásába kezdett, melyek a hazai piacon is megjelentek, Budapest utcáit és tereit az Unicum neonreklámjaival megvilágítva.

Második Világháború nagyon megrongálta a gyárat. 1945-ben a Zwack család a romok között, két helyiségben látott újra munkához. Ezzel egyidejűleg hozzákezdtek a gyár újjáépítéséhez, modernizálásához is. Mire teljes egészében visszaállították a háború előtt állapotot, a gyárat 1948 őszén – kártalanítás nélkül – államosították. Egy hamis Unicum receptet adtak át a gyárnak, így továbbra is működhetett.

A család kettévált, Zwack János felrakta fiát, Pétert egy, a jugoszláv határ felé tartó vonatra, és egyikük sem tudta, hogy látni fogják-e még egymást valaha. A fiatal Zwack Péter a határ előtt leszállt és gyalog menekült tovább, éjszaka gyalogolt, nappal elrejtőzött és aludt, így ért el Olaszországba, a trieszti kikötőbe. Édesapja nem sokkal ezután kalandos körülmények között, egy szovjet katonai teherautó sofőrjét megvesztegetve, egy felfordított olajoshordó alatt utazva hagyta el az országot, mellényzsebében mindössze egyetlen dologgal, az Unicum receptjével. Zwack János Amerikában a szesziparban folytatta tovább munkásságát, rengeteget segített a magyar menekülteken.

 Zwack Béla feleségével együtt itthon maradt Magyarországon

1958-ban Zwack pert nyert az Unikum gyárral szemben ettől kezdve nem használhatták többet az Unikumon a Zwack nevet. Zwack János azonban nem élvezhette már a sikert, mivel ő és testvére, Béla két hét különbséggel elhunytak 1958-ban.

1960-as években Zwack Péter eleinte Chicagóban majd New Yorkban élt első feleségével és e házasságából született öt gyermekével.

Eltökélten dolgozott annak érdekében, hogy a Zwack név fennmaradjon az Amerikai Egyesült Államokban. Ennek érdekében szerződést kötött a Jim Beam céggel, hogy a cég Zwack névvel gyártson és forgalmazzon gint, vodkát és slivovitzot.

1970-ben visszatért Európába, hogy felügyelje a Zwack Unicum olaszországi  gyártását és marketingjét. Ebben az időben Zwack Péter és második felesége, aktívan részt vett a licensz alapján gyártott, addigra már igen kedvelt itallá vált Unicum PR munkájában,  szorosan együttműködve a termék értékesítését végző nagy genovai szeszipari céggel. Zwack Péter családjával (feleségével és két gyermekével, Sándorral és Izabellával) 1987-88-ban tért haza. Akkor így nyilatkozott: „Az utolsók között hagytam el az országot, és az elsők között jöttem vissza.”

A privatizáció során visszavásárolták az egykori Zwack gyárat is és ismét eredeti recept alapján készül az Unicum Magyarországon. Zwack Sándor 2008 óta a Zwack Unicum Nyrt. elnöke, apjától vette át a stafétabotot. Testvére Izabella viszi a borvonalat.

A múzeum galériáján Közép-Európa legnagyobb, több mint 17 000 darabos mini palack gyűjteményét csodálhattuk meg.

Mintaboltjukban 5% kedvezményt kapunk, ha belépőjeggyel rendelkezünk a kiállításra.

Új fejlesztésük az Unikum Riserva, mely dupla hordós érlelésű, a legnagyobb és legidősebb hordóban érlelik, mely túlélte a II. Világháborút is. A hosszú évtizedek során, a hordó dongáiban képződött speciális anyag, az úgynevezett „fekete méz”, amely az Unicum Riserva legdominánsabb összetevője. Mivel az Unicum Riserva alapkarakterét ez a fekete méz adja meg, a termék limitált mennyiségben készül a hordó kapacitásához mérten. A 80 éves hordóból tokaji aszús hordóba kerül az Unicum, innen ered a „dupla hordós” érlelés kifejezés. Ez a jellegzetes gönci hordós eljárás lágyságot és Tokaj karakterét adja hozzá az italhoz, amelynek köszönhetően a botritisz hatása is érezhető a likőrben.

Nagyon élveztük ezt a múzeum látogatást. Javaslom mindenkinek, főként ha van külföldön élő, rokon, barát, no és persze, ha szeretitek az Unicumot. Egy neves magyar család és gyár érdekes történetét lehet megismerni.

Karácsonyi vásár 2.

A Szent István téren is van egy karácsonyi vásár, lehet még nagyobb is már, mint a Vörösmarty-téri, a környező utcákra is kiterjed. A hangulat és a kínálat talán ugyanaz, leszámítva a Bazilika pompáját és a kori-pályát a fenyőfa körül.

 Bazilika lépcsőjéről

Sötétedés után, óránként még fényfestésben is gyönyörködhetünk, bár nem árt ha viszünk 3D szemüveget.

Hömpölygő tömeg 

Csokihegyek és gyerek áhítat

Bejgli és pálinkás butykos

A kerámia itt is csábított :))

Éhen, szomjan itt sem maradunk!

Most olvastam, hogy valamiféle szavazáson Európa második legjobb adventi vására helyezést kapta.

Adventus Domini

Szent István Bazilika adventkor

Este hétig látogatható, így az adventi vásár forgatagában be lehet térni egy kicsit elmélyedni és csodálni a szépséges alkotásokat, igaz ekkor már csak hátulról szemlélődhetünk.

Olyan neves építészek dolgoztak rajta, mint Hild József, Ybl Miklós halálukig, és Kauser József . 1851-1905 között épült, 96 méter magasságával Budapest második legmagasabb épülete, a Parlament után, országunk harmadik legmagasabb épülete az Esztergomi Bazilika és az Országház előzi meg.

Egy kis érdekesség, hogy a bazilika tényleges megépítésére az 1838-as nagy árvíz szolgáltatott indokot. A mai Szent István tér közepe egy kis, természetes kiemelkedést képezett a sík pesti területen, amelyen több száz lakos talált menedéket a víz sodrása elől, amíg csónakokkal kimentették őket. Az árvíz túlélői fogadalmi adományokkal támogatták, hogy csodálatosnak vélt megmenekülésük helyszínén templom épüljön.

 Betlehem a Bazilika előtt

Timpanonon, Fessler Leó szoborcsoportja, A magyar szentek és Szent Lipót hódolata a Madonna és a kis Jézus előtt címmel. A timpanon alatti párkányon olvasható a Szentírásból vett krisztusi mondat: EGO SUM VIA, VERITAS ET VITA. vagyis: Én vagyok az út, az igazság, az élet.

 Senyei Károly: Szent István-domborműve

 Félköríves szentély Stróbl Alajos Szent István szobrával. Sajnos csak messziről fotózva.

Stettka Gyula: Krisztus a Kálvárián, mellette Stróbl Alajos: Assisi Szent Ferenc és Szent Alajos szobra

Benczúr Gyula: Szent István Szűz Mária oltalmába ajánlja az országot, mellette Szent Imre és Szent Margit szobrai

Kupola

Pátzay Pál Szűz Mária és Feszty Árpád Szent József szobra

Adventus Domini - az Úr eljövetele

Kerámiák bűvöletében

Vörösmarty tér karácsonyi vásárán

lenyűgöző a kis kerámia tárgyak választéka.......

Csodaszép díszek

Mesés színű nyakláncok, karkötők, mindet magamra aggatnám :))

A virágtündérekből már  beszereztem egyet, most újabb édes-pofákat láttam

No, és mit szóltok hozzájuk??

Aki szereti a hasznos tárgyakat, még azt is talál, mint például itt ezeket a szépséges sótartókat.....

Egy ilyen királyfis pár már nekem is van, még anno a Medgyessy-teremből vettük. Itt hintán ülnek, nagyon édesek!

A végére egy kakukk tojás! :))

Sajnos elég borsosak az árak.........Tudtam volna válogatni bőséggel!