Szabó Magda emlékházat avattak pár napja, az írónő egykori iskolájában, a Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnáziumának épületében (egykori Dóczy Leánynevelő Intézet) Az emléktábla az iskola falán Juha Richárd szobrászművész ajándéka.
A kiállítás alapját Szabó Magda hagyatéka képezi
Szalon
Rickl Mária, Váradi Szabó Lajos, Szabó János lelkész portréi,
bútorok Rickl, Jablonczay, Szabó-család hagyatékából
Családfa
Szabó Magda 1917. október 5-én született Debrecenben. 1935-ben érettségizett a Dóczy Leánynevelő Intézetben, majd szintén szülővárosában
latin–magyar szakos bölcsészdoktori diplomát szerzett. Tanítani kezdett,
egy ideig Debrecenben, majd Hódmezővásárhelyen. 1945-től 1949-ig a
Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársaként dolgozott, mint
filmügyi referens. Költőnek indult, első versei a debreceni
Magyarok című folyóiratban jelentek meg.
Szobotka Tiborral 1947-ben házasodtak össze. A politika beleszólt életébe, nem publikálhatta műveit,
visszavonták a korábban neki ítélt Baumgarten-díjat és származása miatt
állásából is elbocsátották. Általános iskolai tanár lett. A költészettől a regényírás felé fordult, de egészen 1958-ig nem adhatta ki műveit.
Kártyák Szabó Magda kézírásával
Édesanyja Jablonczay Lenke (tanítónő) szobája
Rickl Mária (dédanyja) gyöngyös táskája
Édesapja Szabó Elek (városi tanácsos) szobája
„Rendkívüli, erős akaratú és szabadnak nevelt gyerek voltam. Két rabnak
nevelt ember gyereke. Apám soha nem tehette azt, amire vágyott. Kikerült
a saját elméleti családjából egy gyakorlati családba. Még az első
házasságában sem tehette azt, amit szeretett volna, és a két ember úgy
állt neki az életnek, hogy azt mondta: a gyerek szabad lesz. Szabad lesz
neki ellent mondani, szabad lesz neki ellenállni, szabad lesz neki
választani. Ő dönt. Az ő élete. Az ő ismételhetetlen élete.”
1985 és 1990 között a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoka (első női gondnok) és zsinat világi alelnöke.
Nyolcvanötödik születésnapjára a Nagytemplom kilincsének másolatát kapta ajándékba
Gimnáziumi évek
Könyvei a teljesség igénye nélkül - A
Freskó (1958) és
Az őz (1959) hozták meg számára az igazi ismertséget. Gyermekkönyveket, ifjúsági regényeket is írt, mint a
Tündér Lala
mesebeli kalandját. 1969-ben jelent meg a
Katalin utca. Az
Ókút (1970) bemutatja az írónő gyermekkorát. Legismertebb műve, az
Abigél, Vitay Georgina történetével. (1971)
Régimódi történet (1977), melyben édesanyjának, Jablonczay Lenkének állított emléket.
1982-ben szeretett férje távozott az élők sorából.
Megmaradt Szobotkának című könyvében férjének állított emléket. 1987-ben jelent meg
Az ajtó című műve.
2002-ben újabb önéletrajzi ihletésű művet adott ki, a
Für
Elise-t. Bár tervezte, a
Für Elise folytatása sosem készült el. Halála után jelent meg levelezése barátnőjével,
Drága Kumacs! – Levelek Haldimann Évának címmel.
2007 november 19-én örökre elaludt olvasás közben, férje mellé, a Farkasréti temetőben helyezték
örök nyugalomra.
Abigél, a korsós lány szobra az emlékház előtt, a felső képen látszik, épp odaszaladt egy lány és egy cetlit dobott a korsóban, vajon milyen kívánság volt ráírva???
