2017. október 19., csütörtök

"Én az életet kaptam itt"

Szabó Magda emlékházat avattak pár napja, az írónő egykori iskolájában, a Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnáziumának épületében (egykori Dóczy Leánynevelő Intézet) Az emléktábla az iskola falán Juha Richárd szobrászművész ajándéka.
A kiállítás alapját Szabó Magda hagyatéka képezi
Szalon
Rickl Mária, Váradi Szabó Lajos, Szabó János lelkész portréi,
bútorok Rickl, Jablonczay, Szabó-család hagyatékából
 Családfa
Szabó Magda 1917. október 5-én született Debrecenben. 1935-ben érettségizett a Dóczy Leánynevelő Intézetben, majd szintén szülővárosában latin–magyar szakos bölcsészdoktori diplomát szerzett. Tanítani kezdett, egy ideig Debrecenben, majd Hódmezővásárhelyen. 1945-től 1949-ig a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársaként dolgozott, mint filmügyi referens. Költőnek indult, első versei a debreceni Magyarok című folyóiratban jelentek meg. Szobotka Tiborral 1947-ben házasodtak össze. A politika beleszólt életébe, nem publikálhatta műveit, visszavonták a korábban neki ítélt Baumgarten-díjat és származása miatt állásából is elbocsátották. Általános iskolai tanár lett. A költészettől a regényírás felé fordult, de egészen 1958-ig nem adhatta ki műveit.
Kártyák Szabó Magda kézírásával
Édesanyja Jablonczay Lenke (tanítónő) szobája
Rickl Mária (dédanyja) gyöngyös táskája
Édesapja Szabó Elek (városi tanácsos) szobája
„Rendkívüli, erős akaratú és szabadnak nevelt gyerek voltam. Két rabnak nevelt ember gyereke. Apám soha nem tehette azt, amire vágyott. Kikerült a saját elméleti családjából egy gyakorlati családba. Még az első házasságában sem tehette azt, amit szeretett volna, és a két ember úgy állt neki az életnek, hogy azt mondta: a gyerek szabad lesz. Szabad lesz neki ellent mondani, szabad lesz neki ellenállni, szabad lesz neki választani. Ő dönt. Az ő élete. Az ő ismételhetetlen élete.” 
1985 és 1990 között a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoka (első női gondnok) és zsinat világi alelnöke.
Nyolcvanötödik születésnapjára a Nagytemplom kilincsének másolatát kapta ajándékba
 Gimnáziumi évek
Könyvei a teljesség igénye nélkül - A Freskó (1958) és Az őz (1959) hozták meg számára az igazi ismertséget. Gyermekkönyveket, ifjúsági regényeket is írt, mint a Tündér Lala mesebeli kalandját. 1969-ben jelent meg a Katalin utca. Az Ókút (1970) bemutatja az írónő gyermekkorát. Legismertebb műve, az Abigél, Vitay Georgina történetével. (1971)  Régimódi történet (1977), melyben édesanyjának, Jablonczay Lenkének állított emléket.
1982-ben szeretett férje távozott az élők sorából. Megmaradt Szobotkának című könyvében férjének állított emléket. 1987-ben jelent meg Az ajtó című műve. 2002-ben újabb önéletrajzi ihletésű művet adott ki, a Für Elise-t. Bár tervezte, a Für Elise folytatása sosem készült el.  Halála után jelent meg levelezése barátnőjével, Drága Kumacs! – Levelek Haldimann Évának címmel.
2007 november 19-én örökre elaludt olvasás közben, férje mellé, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.
Abigél, a korsós lány szobra az emlékház előtt, a felső képen látszik, épp odaszaladt egy lány és egy cetlit dobott a korsóban, vajon milyen kívánság volt ráírva???

2017. október 18., szerda

Újból itt

Szabó Magda (1917-2007) a Kossuth téren,
akár vele együtt is üldögélhetünk
 
Szobrát születésének 100. évfordulójára avatták fel, október 5-én, tervezője E. Lakatos Aranka.
A pad két oldalán egy-egy macska nyújtózkodik, köztudott volt róla, hogy imádta az állatokat, mindig befogadta az árva cicusokat.
Annyira sajnálom, hogy nem láthattam élőben, emlékszem, hogy szerettem volna elmenni egy könyv dedikálásra, de közbejött valami, még abban az évben meghalt.
 
"Mint minden kálvinista ember, tudom, hogy ami jó, el is múlik egyszer. 
Nem szeretném, hogy elmúljon, pedig el fog múlni, egészen biztos. 
Nem maradok mindig itt"

2017. október 17., kedd

Ősz

Megint őszi színben pompázik a város. 
Megint eltelt egy év
  Tobzódnak a sárgák, vörösek, barnák

Élvezem ezt a színorgiát
Félek hamar vége lesz, lesem a fákat, leveleket....még tart, még szép, csak az időm kevés, jó lenne egyszerre lenni több helyen.
 Milyen kopár lenne a föld, ha nem lennének fák!

2017. október 16., hétfő

Köveskál újból

Idén is Köveskálon szálltunk meg, a "Mi a Kő"-ben kaptunk szabad szobát.
A "Káli Art Inn-ben" már telt ház volt. Pedig nagyon kíváncsi lettem volna, bár titkon nem bántam, mert igen húzósak az áraik (a luxus falusi romantikát is meg kell fizetni). Kívülről vethettem rá egy pillantást, mivel előtte álltunk meg a szüreti mulatság miatt, nehéz elképzelni, hogy mit takar az egyszerű külső.
Katolikus templomát 1795-ben emelték barokk stílusban
Református templom
Előtte a szégyenkő, ahová vezekelni állították, a kisebb bűnöket elkövető híveket
Itt kevesebb jellegzetes épület található
Kelemen-ház, egy hajdani kisnemesi kúria, pincéje a 19. században, a mezővárosi rangra emelt Köveskál börtöneként szolgált.
A varázsos hangulatú Kővirághoz sem voltunk hűtlenek, vacsorához itt foglaltunk asztalt. 
 Már ismerősként üdvözöltük egymást :))
Itt írtam róla....http://nora-bora-nora.blogspot.hu/2015/09/orszagunk-gyongyszemeben.html
Szerencsémre volt alkalmam fotózni, a vacsoravendégek érkezése előtt, pár perc alatt telt ház lett. Ez az asztal a kemence előtt ránk várt.
 Imádom ezt az egyszerű, ízléses stílust, a kevesebb néha több szlogen ideillik
Minden asztalon élővirág, mécses
Egy kicsit túl reformált volt számunkra az étel, nem vagyunk ehhez a modernebb konyhához hozzászokva, pedig érzem, hogy nekem is újítanom kellene, mert a gyerekek igénylik. (Nagyon nehéz!!!) Párom bárány csülköt evett, a köret pedig hajdina, kuszkusz és valamiféle fekete-retek szeletkék voltak. Én tarját választottam, a képen látszik a gusztán tálalt köret.
Másnap a szállásunkon reggeliztünk, választani lehetett mindenfélét, mi most frissen sült kenyeret házi dzsemeket és kakaót kértünk.
Sajnos az idő rosszra fordult, egész éjszaka esett, ez a túrázásnak nem annyira kedvez, így mi kis kényelmesek továbbálltunk.
 Viszlát Balaton-felvidék, remélem még találkozunk!
Régebbi írásom itt.......