"Ketten kellünk hozzá. Mindig. Ahhoz, hogy élni kezdjen egy gondolat, egy történet, egy érzés. Én csak elkezdhetem."
Krúdy Gyula
Olyan szép nyárias idő volt a hétvégén, hogy kimozdultunk egy kicsit. Túl messzire nem mentünk, csak Nyíregyházától 5 km-re fekvő Sóstógyógyfürdőre.
A vadasparkot céloztuk meg, de hatalmas tömeg volt, még parkolóhelyet sem találtunk. Így tovább hajtottunk, körülnéztünk Sóstón. Nem bántuk meg, most jártunk itt először. Nem is gondoltam, hogy az állatkerten és tavon kívül, ennyi minden van itt, erdő, termálfürdő, parkfürdő, élményfürdő, falumúzeum, kalandpark, gyönyörű kőpadokkal szegélyezett sétányok.
Fekvő nő - Csontos János alkotása (1966)
A padok melletti táblák a Házaspárok útjának stációi.
Itt olvashatsz bővebben róla.
A névadó egy 9,5 hektár területű, két részre osztott, sós vizű szikes tó.
A csónakázó tó közepén van egy kis sziget, a helyiek szerint a szerelmesek szigete.
Napozó - Kincses Mária alkotása (1979)
A fiatal füzek aranyló színe beragyogta a tájat.
A város asszonyai 1794-ben kaptak engedélyt arra, hogy Sóstón ruhát
mossanak. Később megépült
a fürdőház, Pazár István tervei alapján, vízvezetékes rendszerrel, 8
szobával és 6 káddal, 1911-től működött, majd 30 év után 2000-ben nyílt meg újra a gyógyulni vágyók előtt.
A gyógyvíz és az erdő vonzerejének köszönhetően, 1866-ban elkészült az alpesi stílusú Svájci-Lak, a kor hangulatát a mai napig őrző panzió. Tervezője és kivitelezője a szászországi Melhouse János építész. Falai között megfordult Blaha Lujza, Krúdy Gyula, Karinthy Frigyes és
sok más művész, politikus.
Kávézás a Svájci-Lak teraszán, a jópofa csoki pasztillát sajnáltam megenni, de csak elolvadt volna a melegben.
A városi polgárok, iparosemberek, bohém művészek kedvelt találkozóhelye
volt az 1911-ben megépült Krúdy Szálló és annak terasza. A Pesti Vigadó épülete jelentette a mintát, tervezője
Pazár István építész.
Halmágyi István - Korsóvivő (1940)
Krúdy Vigadó terasza.
Sajnos elég elhagyatottnak tűnt az egész épület. Híre sem volt a régi világnak..... :((
Mellette a nyolcszögletű, ma már műemlék víztorony. 1911-ben építették szecessziós stílusban Pazár István építész tervei alapján.
Sóstó hírnevére kedvezően hatott, hogy 1927-től hivatalosan is gyógyfürdőnek nyilvánították. A tó egyik részét az 1930-as évektől szabad stranddá alakították, másik részében csónakázó működött. Ide szervezték a cserkész-avatásokat, az iparosok és
kereskedők találkozóit.
1950-es évek végén a szikes vizű tó már nem elégítette ki a
lakosság igényeit, felfedezték, hogy a föld alatt 50
fokos hévíz rejlik. Megépült a Parkfürdő.