Åland demilitarizált
terület, autonóm, saját parlamentje, saját zászlaja van. A szigetcsoport világhírű mintapéldája az autonómiának.
A 12. századtól Svédország mint viking nagyhatalom hódító háborúkat
vívott Finnországgal. A svéd
fennhatóság alatt fokozatosan nőttek a finn függetlenségi
törekvések, míg végül 1809-ben, a napóleoni háborúk nyomán Svédország
lemondott
Ålandról Oroszország javára. Az orosz cár lett a finn nagyherceg, de
Finnországot nem tudták eloroszosítani. Az orosz bolsevik forradalom
után ki is kiáltották a függetlenséget és azt a kommunista Oroszország
kénytelen volt elismerni.
1920-ban az
Åland-szigeteket Svédország kérte magának, a Népszövetség
mégis Finnországnak ítélte azzal a céllal, hogy biztosítsanak autonómiát
az ottani svéd lakosságnak. És a finnek olyan autonómiát teremtettek a
szigeteken, aminek ma is csodájára jár a világ. Amikor Finnország
nagyhercegség lett, az Åland-szigeteket Finnország részévé
nyilvánították.
Az 1856-ban megkötött párizsi béke írta elő a szigetvilág
demilitarizálását. Ez a mai gyakorlatban azt is jelenti, hogy lakosai nem sorkötelesek a finn
hadseregben.
1945-ben Åland
szeretett volna Svédországhoz csatlakozni, de a nagyhatalmak ezt nem
támogatták. Az autonómiát 1954-ben tovább szélesítették, majd az 1993-ban életbe lépett, az ålandi autonómiáról szóló törvény
szerint, a kül- és védelmi ügyek kivételével, a szigetek teljes
önállóságot élveznek.
A
törvény
Ålandot egynyelvű, svéd tartományként határozza meg. A
szigetlakók többsége nem is beszél finnül, viszont Finnországban a finn
mellett kötelező a svéd nyelv elsajátítása is.
A viszonylag enyhe klíma, mind a növény- mind az állatvilág számára kedvező. Nagyon sok helyen találkoztam nagymama kedvencével a Flox vagy lángvirággal. Ez a Városháza előtti park.
Smokie koncert volt (régi idők angol pop zenekara). Sokan hallgatták velünk együtt a parkban. Itt az egyik híres számuk, még lehet ti is ismeritek.
A lakosság főként mezőgazdaságból és halászatból él. Itt egy aranyló árpa tábla. (Bár a barátnőm váltig állította, hogy rozs)
A skandináv vidéki élet szépségeivel találkozhatunk itt. Tavasszal ilyen kis fácskákat állítanak, mint nálunk a májusfa. Ez az ünnepük a Midsommar vagy Szentiván-éj, az év leghosszabb napjának ünneplése, egyet jelent a nemzeti öntudattal, a hagyományok ápolásával.
Imádnivaló postaládák az útszélen
Jellemző a vörös gránit, a szárazföldi finnországi szürkével szemben.
A népesség 90%-a a legnagyobb szigeten, Fasta Ålandon lakik – s az itt élők csaknem fele, az Åland-szigetek egyetlen városában, Mariehamnban él.
A lakosság vallása evangélikus felekezetű protestáns. 16 temploma van, a legidősebbeket az 1100-az években építették.
Sajnos nem tudtunk bemenni egyikben sem, mert zárva voltak. A legtöbb
templom vízi útvonalak mentén épült, gyönyörű helyeken. A templomok körül kis temetők találhatók. Itt sem divat a sírhant.
A kovácsoltvas keresztek lenyűgözőek
