666 éves városban

"Vannak helyek, amelyek szinte várnak ránk valahol, mint ismeretlen szeretők, és amikor - ha egyáltalán - rájuk bukkanunk, azonnal és megkérdőjelezhetetlenül tudjuk, hogy ők az igaziak."

Tom Stone

Elindultunk Ayutthayába, Sziám régi fővárosába. Utunk Bangkoktól északra a központi síkságon keresztül vezetett, mely az ország fő rizstermelő vidéke.

72 km-re Bangkoktól, a történelmi belvárost három folyó öleli körbe, így gyakorlatilag egy szigeten van.

A várost I. Ramathibodi sziámi király alapította 1350-ben, aki a Lopburiban kitört himlőjárvány elől menekülve érkezett ide. Fénykorában a világ egyik leggazdagabb városa volt, lakosainak száma meghaladta az 1 milliót, az akkori Párizsnál és Londonnál nagyobb volt.  1767-ben a burmai sereg, (megirigyelve ezt a gazdagságot) betört az országba, és elpusztították a várost. Így a király Bangkokban alapított új fővárost.
Az egykori város romjai alkotják a Történelmi Emlékparkot, 1991-től a Világörökség része.

Wat Phra Maha That

Lenyűgöző látvány az ódon Buddhák, chedik, prangok garmadája, egy letűnt gazdag világ felsejlő birodalma.

 Fa gyökerei által benőtt Buddha fej

Wat Ratcha Burana 

Így nézhetett ki valamikor, II. Borommaracha (1424-1448) építette, hatalmi harcban meghalt fivérei emlékére

Elég nehéz volt felmászni rá......

A prangra épphogy felküzdöttük magunkat, belül egy meredekebb lépcsőn lehetett lemenni a kriptába, amit 1957-ben kiraboltak, a hatalmas mennyiségű arany műtárgyból csak kevés került elő.

 A kripta freskói láthatóak lent.

Kilátás a prang tetejéről

A Buddha torzókat nem hagyják ruha nélkül, egy vállkendő majdnem mindegyiken volt

Szép formájú fa, a köveken valamiféle különleges madarak. Imádok csatangolni régi romok, kövek között.

Wat Mongkhon Bophit

 2559-et írnak

Belsejében hatalmas 12, 5 m magas bronz Buddha

Itt is körbe lehet járni a nagy Buddhát, körülötte kisebb Buddhák, imádkozó helyek. Látszólag nem zavarja őket a sok turista, milyen kecsesen ülnek.

Wat Phra Sri Sanphet 

A három chedi köponti kamrájában a királyok hamvai mellett királyi koronaékszerek és Buddha szobrok voltak elásva. 

A chedi bejárata kicsinyített mása egy khmer szentély kamrájának. Boldog vagyok, hogy járhattam ezen a helyen, ott is lenyűgözött, de a képeket nézve is csodálatos.

 Festő tanoncok

Wat Phra Ram

1369-ben építette Ramesuan, az apja Ramathibodi király (1351-1369) sírhelyének.

Sajnos a fiúk nem voltak hajlandóak további helyszíneket és Buddhákat nézni. :((

Itt már nem ültünk fel az elefánt hátára. Megszokott látvány az autók között a lomhán baktató állat. Az egymástól távolabb lévő helyeket sokan biciklivel járják be.

Hozzászoktunk a heverésző kutyákhoz is, ők is Buddhisták, nem bántanak senkit.

Rá már csak az autóból vethettem egy pillantást.

St Joseph's Church

Egy keresztény templom igazán érdekesen körbekerítve, itt ritkaságszámba megy. 300 éven át itt tartották a katolikus miséket, az eredetit a burmaiak lerombolták, a jelenlegit a 19. században építették.

Esti forgatagban

A bangkoki dugóba mi is beszorultunk néha, de kibírható volt. Mindig volt mit nézni :))

Motorosok hada, kis sofőrünknek igencsak figyelnie kellett

Demokrácia emlékműve az 1932. június 24-én történt puccs emlékére épült 1939-ben. Ekkor változott meg Thaiföld politikai berendezkedése, a 150 éves abszolút monarchiát alkotmányos monarchia váltotta fel. Egy olasz művész, Corrado Feroci tervezte, a szellem szabadságát szimbolizálja. Az emlékmű négy talapzaton álló oszlopai 24 méter magasak, jelezvén a puccs június 24.-i időpontját. Központjában egy harang alakú építmény, melyben őrzik az 1932-es alkotmányt. Az építménynek hat ajtaja van és mindegyikben egy-egy kard. A hat ajtó és kard képviseli Thaiföld hat legnagyobb politikai pártját. A demokrácia emlékműve volt helyszíne és kiindulópontja a demokratikus politikai mozgalmaknak, ma csendes őrszeme a szabadságnak.

Csatornák mindenütt, kicsit nagyzolva Ázsia Velencéjének is nevezik a várost

Városi gyalogos forgalom

Thai írás - nincs nagy betű és pont.

Kivételesen a szálloda éttermében ettünk. Estére meg is telt, a séf neve és fényképe (nem mellesleg egy thai hölgy) ki volt függesztve a liftben is.

Életem első homárja, ráadásul pad thai-al,eszméletlen finom volt. Érdekesség, hogy csak kanalat és villát használnak. Itt a külföldiek miatt kést is terítettek. Singha (oroszlán) nevű sörük.

Aranyhegyen

"Azt hiszem, akkor lesz egy hegycsúcson igazán szép a kilátás, hogyha gyalog megyünk oda fel, megizzadunk, verejtékezünk és elfáradunk." Böjte Csaba

Golden Mount - Wat Saket
1800-as években épült, egy mesterséges hegy tetején, közepén egy arany chedi. Az Aranyhegy alapja egy szokatlan temető, akkoriban ugyanis a Wat Saketnél temették el a pestis járvány több mint 60 ezer áldozatát.

Wai - így köszönnek kezüket összetéve, arcukhoz emelve, egyben a tiszteletadás jele, egy kis thai lány épp fényképezéshez állt be így.
Amit én hallottam állandóan "sawatdii kha" felfelő ívelő, magas éneklő hangon mondták a nők.

Körben kanyarogva lépdeltünk fel a 300 lépcsőn, ami egyáltalán nem volt megerőltető, mert alacsonyak voltak a fokok. Annyira tetszett a hely hangulata, hogy legszívesebben többször le-fel járkáltam volna rajta. A kő mellvéden hangszórókból szólt egy mantra szerű ének. Ráadásul a növényzet is gyönyörű volt, sejtelmesen megvilágítva itt-ott szobrokkal.

Az elmaradhatatlan harangok, csengettyűk és a gong

 Fent körbe lehet menni, szép Buddha szobrok.

Állítólag az arany chedi Buddha földi maradványait őrzi

A kilátás meg tényleg páratlan volt, a wat aranyosan csillogó fényei, háttérben a felhőkarcolókkal.

Itt még a Golden Palace és  a Wat Arun is látszik, tényleg Bangkok körpanorámája látható.

Bangkok felett

„Ami jön, fogadjátok, ami megy, engedjétek! Ennyi az egész.” (zen bölcsesség)

Baiyoke Sky Toronyba is fellifteztünk, de mivel már jártunk a világ legmagasabb tornyában Dubaiban a Burj Khalifában (828 m, 162 emelet, 2010-ben épült), így különösebben nem ájultunk el. Jó volt, hogy egy kicsit bepillantottuk a felhőkarcolós Bangkok világába is.

A felhőkarcolók tövében is ott vannak az árusok, és az utcák képe nem sokban különbözik

Sky train többszintes pályája

Bangkok legmagasabb épülete a Baiyoke Hotel 85 emeletes, 304 méter magas, és 1997-ben épült. Felül egy forgó étteremmel. Sajnos épp nem forgott, ahogy írják nem mindig működik, amikor beindul éktelen csikorgó hangot hallat. (Nekem ezekkel a forgó kilátókkal sosincs szerencsém, mintha Berlinben sem működött volna, anno.)

Makett és egy tábla a világ legmagasabb épületeiről, a rangsorban a torony a 48. helyen áll. Amúgy itt is olyan rendetlenség volt, mint egész Bangkokban, volt itt mindenféle thai jellegzetesség nagy összevisszaságban, pl. beülhettünk egy tuk-tukba is. Biztonsági előírás szinte semmi. Megvettük a jegyet és egy üvegfalú lift pillanatok alatt felrepített bennünket háromszáz méterre.

A belépőjegy ára magában foglalt egy italt is a bárban. Finom kék színű koktélt szürcsölve, lábunk alatt hevert Bangkok :)) Azért látszik milyen szmogos a levegő, igaz már késő délután volt

Egy kicsit félelmetes, a lábam szinte az ablak peremén, földig érő üvegfal körben.

Itt látszik a többszintes úthálózat, és a sky train pályája is

Közvetlen alattunk autók tömött sora, az örökös bangkoki dugó

Lemenőben a nap, és még várt ránk egy program, az Aranyhegy, több mint 300 lépcsőjével....