"Elefántoltunk"

"Évente egyszer menj el valahová, ahol még soha nem voltál." 
A dalai láma

Irány az elefánt falu, férjem nagy vágya volt, hogy elefánt háton üljön. Ez most valóra vált.

Pattaya szélén találtunk rá, elég érdekes út volt, inkább a szegénység volt szembetűnő.

Ami meglepő, és feltűnő, a villanyvezetékek garmadája szinte mindenütt a városokban.

Elephant Village bejárata

Elefánt alakúra nyírt bokrok

Orchideák, lehet mi is megpróbálhatnánk őket nyáron fára kötözni.

Ekkorára nőnek a bambuszok, itt már kivágva.

Kipróbáltuk a függőágyakat is, amúgy az elefánt farmon, a munkások mindenütt ilyenben heverésztek.

Egy toronyszerű építményre kellett felmenni, és innen ültünk az elefánt hátára erősített ülésbe.

Egy órás sétafikálás az imbolygó elefánt hátán.... :))

Vettünk egy zacskó banánt, hogy megtudjuk etetni őket. A szájába kellett rakni, ha nem sikerült, akkor az ormányával ügyesen felvette. Egy ilyen 3-5 tonnás elefánt, naponta 150 kg-ot eszik (??)

Ez a Land Rover már várt ránk, hogy elvigyen bennünket egy hernyóselyem készítő kis műhelybe.

Rém kiszuperált állapotban volt, még az ablaka is be volt törve.......nosztalgikus volt benne ülni :))

Folyt.köv......

Sziámi öbölben

"Idegen országok nincsenek. 
Csak maga az utazó az, aki idegen."
Robert Louis Stevenson

Este kikapcsoltam a légkondit és kinyitottam az ablakot (volt szúnyogháló), elvégre a télből jöttünk, akkor már élvezzük a meleget. Reggel madárcsicsergésre ébredtem és ez tárult elém, háttérben a Sziámi öböllel.

Fantasztikus reggeli, a távol-keleti ízvilág teljes spalettájával a teraszon. Az ételek üvegajtóval lezárt hűtött helyiségben a meleg miatt.

Inkább lunchnek nevezném, mindig voltak thai meleg ételek. Igyekeztem végig enni a repertoárt, kis kupacokat halmoztam a tányéromra, hogy belekóstoljak az itteni ízekbe. Jellemzően csípősen főznek.  Fönséges, nem véletlen híres a thai konyha, meg is kell tanulnom egypár ételt, megígértem a fiúknak. Most láttam, hogy az Aldiban Ázsia hét lesz :))

A fiúk pihenő délelőttöt szavaztak meg, így leballagtunk a kertbe. Persze én hónom alatt a fotógéppel, egy kicsit csobbantam a jakuzziban és a medencében, de nem sokáig volt maradásom, inkább körülnéztem.

Egy kis élelmes rigóféle a szomszédunk ebédjére vetett szemet. Az ott egy kókusz, gyakran tálaltak benne levest.

A bejárat, amelyik este díszkivilágítással fogadott bennünket.

 

Kókusz és jackfruit

Jackfruit vagy jávafa, az eperfafélék családjába tartozó kenyérfa, mely Dél és Kelet-Ázsiában őshonos, Banglades nemzeti gyümölcse. Ez a legnagyobb fán termő gyümölcs a Földön. Súlya  elérheti a 36 kg-ot is. Egyetlen gyümölcs ami a fa törzsén növekszik. 6-9 hónapig érlelődik. A majmok kedvenc csemegéje.

Lótuszvirág, a buddhizmusban a tisztaságot, megújulást, újjászületést szimbolizálja, szinte mindenütt jelen van. (Nem tévesztendő össze a tavirózsával, vagy tündérrózsával, az a vízen fekszik, ennek szára van.

A hotel parkjában több helyen voltak ilyen kis pavilonfélék bennük napágy

A kerten keresztül lejutottam a tengerhez. Itt a híres Beach Road és a jellegzetes Pattaya-i tuk-tuk, amely több személyes. Csak leinted és felpattansz rá, ahogy sétáltunk ők is dudálgatnak, ha van még benne férőhely, hogy nem akarunk-e velük utazni.

A homokzsákok elég meglepőek, óhatatlanul eszembe juttatta a 2004 évi cunamit, bár itt nem volt olyan romboló ereje. Láttam róla videókat, csak a Beach Roadon hömpölygött a víz, de nem sodort el házakat, autókat.

Folyt. köv.......

A mosoly országa

"Az utazás az embert érleli, sok oldalúvá köszörüli, 
higgyétek el, az felséges, ha az ember egy időre minden baját otthon hagyja s külföldön kiszellőzteti magát, elméje kiderül és szíve fogékonyabbá lesz minden örömre."

Majer István

Thaiföld délkelet-ázsiai ország, (régi nevén Sziám) 514 ezer négyzet km területű, lakosainak száma 67, 2 millió fő. Fővárosa Bangkok, ahová már az esti órákban érkeztünk, langy meleg fogadott bennünket. Kicsit szokatlan volt, hogy este hatkor már sötét volt. Közel az egyenlítő, ezért itt mindig reggel hatkor már világos van, este hatkor pedig sötét.
Négy napot szándékoztunk eltölteni Pattayán, három napot Bangkokban.
Egy kicsit aggódtunk a kocsibérlés miatt, ugyanis az interneten foglalt autót visszamondták. Szerencsénkre a reptéren azonnal sikerült egy remek Chevrolet terepjárót bérelnünk, olcsóbb volt mint az egyszerű személygépkocsi, még örültünk is neki. Az egyik fiam volt a sofőr, a másik a navigátor, remekül kiegészítették egymást. Baloldali vezetés van és tényleg hatalmas a forgalom. Pár percen belül száguldottunk a kivilágított autópályán Pattayára, ami a reptérről közel 100 km-re van. Közben álmélkodtunk, a sok platós autón, ahol hátul utaztak az emberek, a  bukósisak nélküli motorosokon. 120 km a megengedett sebesség. Az autópálya most díjmentes volt az újévi ünnepekre való tekintettel. Különben kapus rendszer van.
A szállodánk - Amari Garden Pattaya - így fogadott bennünket

Míg a papírokat intéztük finom teával és mentás illatos törülközőkkel kínáltak. A harmadik emeleten volt a szobánk, közel egymáshoz.

 Kilátás a kertre

Az első vacsora egy indiai étteremben, amibe legelőször belebotlottunk - Chicken Tikka Masala

 A finom naan kenyér

Útra keltünk

"Két hely között az idő a legnagyobb távolság."

Tennessee Williams

Hát ezt tényleg megtapasztaltuk. 

Végül nagy nehezen kialakult az úti cél, az időpont, és eljött a nagy nap, útra keltünk Thaiföldre. Igaz volt benne egy kis megalkuvás is, az idő rövidsége miatt nem mehettünk le a déli részekre. Nagyon remélem eljutunk még egyszer oda is. 

Január elsején megittuk a pezsgőt, elbúcsúztunk az ó-évtől, és köszöntöttük az újat, közben néztük a bangkoki tűzijátékot. Teljesen hihetetlennek tűnt, hogy mi is ott leszünk napokon belül.

A fiúkkal Pesten találkoztunk és boldogan vágtunk neki a húsz órás útnak, akkor még nem sejtettük, hogy bizony lesz az több is. Kint a reptéren szembesültünk azzal, hogy a repülő késni fog. Isztambulban leesett 30 cm-es hó. Ettől kezdve több órás várakozásban volt részünk a reptereken és a repülőben. Így esett, hogy harminc órás lett az utunk és elmaradt az isztambuli hét órás városnézés is. (A tegnapi terrorista merénylet azért megijesztett bennünket....milyen szerencsénk volt!)

A szépséges "Ferihegy" még ünnepi díszben pompázott

Baloldalon ott a zongora, amiről láttunk egy kis filmet mostanában, engem az órákig történő várakozásban kicsit zavart a klimpírozás. Nem mindenki tud azért profin zongorázni.

Itt a tábla a szomorú valósággal, sosem volt még ilyenben részünk. Mennyivel jobb lett volna, ha előtte otthon utána nézünk a gép indulásának, kellemesebben telt volna az idő a fiúknál. Tanulság a jövőre nézve.

Isztambuli buli, titokban fotóztam, mert a rémesebb helyeken nem mertem, mégis más nyomorát fotózni nem ildomos. Örültünk, hogy nem törölték a járatunkat, akkor lerövidült volna a nyaralásunk, így csak az isztambuli kirándulás bánta.

Az üzletek és vendéglátó helyek biztos jól profitáltak a kialakult szituációból, jeges felszállópályák, ők sincsenek hozzászokva a hóhoz.

 Leszállás előtt pár perccel

 11.667 km-t repültünk, elhagytuk Iránt és Indiát is.

Érdekes, hogy egy magyar film is volt a repertoárban. Vizsga című, Kulka Jánossal. Nagyon jó volt 57-ben játszódik, témája a besúgó világ. Meglepő választás egy török légitársaság repülőjén, egyáltalán, hogy magyar film is választható.

Itt már a bangkoki repülőtéren :))

Mindenütt  töméntelen orchidea és mikulásvirág