2014. szeptember 15., hétfő

Több ezeréves tárgyak között (Kréta 5.)

Sikerült busszal visszajutnom Heraklionba, a központban szálltam le. Gondoltam legjobb lesz az Archeológiai Múzeummal folytatnom a nézelődést. Nagy szerencsém volt, egy pár lépésre voltam tőle. Az épület modern, teljesen légkondicionált, világos tágas termekkel (Felüdülés volt a hőség után) Még 1937-ben alapították, azóta többször bővítették. Ebben az évben adták át teljesen. A bronzkortól a római korig mutatja be a sziget régészeti leleteit. Különösen a minószi leletanyag jelentős.
A knósszoszi palota fa makettje
 A tetők párkányán elhelyezett bikaszarv alakzatok
 Kétoldalú bárd (labrüsz)
Az ókori matriarchális társadalmakban általánosan használták, fegyverként és aratóeszközként egyaránt. Görög művészeti alkotásokon láthatók az európai amazon-hadseregek labrüszt forgatva. Ma a labrüsz az erő és az önállóság feminista szimbóluma. (???) 
Pithosz, hordószerű, nyak nélküli, széles szájú tárolóedény, amelyben az ókorban bort, gabonát, olajat tartottak, valamint temetkezésekre is használták.
 Női alakú korsó
 Kígyó istennő
A palota feltárása során előkerült szobrok és edények alapján egyes kutatók azt feltételezik, hogy a szigeten matriarchátus volt. A fedetlen kebel szobrokon és freskókon is fellelhető.
 Kedvencem, a hintázó....
Szarkofágok
Phaisztoszi írásos agyagkorong, hieroglifái az ismert legkorábbi minószi írásjelek,ezidáig nem fejtették meg
Miniatűr figurák, feltételezések szerint vallási célokat szolgáltak
 Bikafejes rhütón, fekete zsírkőből
Rhüton - vallási szertartásokon használt ivóedény, mely szarv alakú vagy a végén állatfej található. Az ivóedény legvégén (az állatfej szájában) lévő nyíláson keresztül csorgott az ivó szájába a bor.
A híres knósszoszi freskók
Közelebbről megnézve látszik, hogy sajnos kevés az eredeti rész...
Bikaugratók
Liliomos herceg
Bika
Knósszoszi nők
Delfines freskó
 Ékszerek
Kecses bikaugrató szobor, elefántcsontból
Ezt a szépséget nem sikerült úgy lefényképeznem, hogy ne legyen a képben valaki...
Ők lenyűgöztek, de bővebbet nem tudok róluk...majd még nyomozok :))
 Római korból való leletek
 A múzeum terasza
 Kilátás Heraklionra
Folyt. köv.....

2014. szeptember 14., vasárnap

Bika kultusz (Kréta 4.)

Nem hagyhattam ki Knósszoszt, a bronzkori birodalom, a minoszi civilizáció központját.
A fiúk nem voltak hajlandóak elhagyni a "Kánaánt". Szerencsémre a szálloda elől indult a busz a fővárosba, ahol a kikötőben átszálltam egy másikra. Egy kissé hosszadalmas volt ez a cirka 35 km. Nagy forgalom, sok megálló, 12 óra körül értem Knósszoszba. (Iszonyú hőség volt a romok között).
A bronzkor legnagyobb építkezése i.e. 2000 körül kezdődött el, a hatalmas épület a város központja lett, innen irányították egész Krétát. I.e. 1700 körül egy földrengés rendkívül súlyos károkat okozott, ezért teljesen újjáépítették. A palota sokkal bonyolultabb és nagyobb lett, és immár több szintes, a régészek becslése szerint kb. 20.000 négyzetméteres területen ezernél is több helyiség volt. 
Az alsó szinten a raktárak, ahol az élelmiszereket tárolták, majd egyre feljebb haladva a műhelyek, a szolgák szobái, kertek, templomhelyiségek, a nagyobb lakosztályok, teraszok kaptak helyet. A palotát mindenfelé kanyargó kis levegőztető folyosók hálózták be, néhol még vízvezetéket, csatornát is bevezették. (Ha belegondolok, hogy itthon 3950 évvel később még lavorban mosakodtunk...)
Valószínúleg a bonyolult palotarendszer miatt alakult ki a labirintus legendája. 
A  görög legenda szerint a civilizáció megteremtője Minósz, Zeusz fia, az istenkirály volt, aki a Nap lányát, Pasziphaét vette feleségül. Pasziphaéra az istenek bosszúból őrületet bocsátottak, aki egy bikával közösült. Gyermekük, Minótaurosz egy bikafejű, embertestű szörny volt, ezért egy labirintusba zárták. Táplálékul minden évben 10 athéni ifjat és 10 athéni leányt áldoztak fel neki, de a hős Thészeusz megküzdött vele és megölte, majd Ariadné fonalának segítségével kijutott a labirintusból.
A labirintus névadója egy szertartási célokra használt kettős bárd, a labürosz szentélye. A régészek megerősítették, hogy a minószi királyi palotában volt egy szakrális hely, ahol ezt a kétélű bárdot őrizték. 
A labirintus létezését a mai napig nem tudták bebizonyítani.
 Központi udvar
 Trónterem
sasfejű, oroszlántestű griffekkel, alabástrom trónussal, szentelt folyadéktartó edénnyel.
A knósszoszi palota leglátványosabb emlékei közé tartoznak a freskók. A figurák kecsessége, a színek élénksége, és maguknak a képeknek a témája is egy gondtalan, derűs, és fényűző társadalom képét vetítették a feltárók szeme elé.
Ezek másolatok, az eredetiek Heraklionban, a Régészeti Múzeumban találhatóak. 
"liliomos herceg"
 „bikaugratás jelenet”
A minószi kultúrában a sport, a vallás része volt – az épületszárnyak által közrefogott óriási központi tér ideális helyszíne volt az udvari és vallási ünnepségeknek, sőt a bikaugratásnak is. A teret közrefogó magas lépcsőfokok a nézők lelátói lehettek.
minószi nők
Knósszoszt i. e. 1600-ban és i.e. 1450-ben újabb földrengések rázták meg, egy alkalommal tűzvész is pusztított, ám mind a várost, mind a palotát újraépítették. Utóbbi időponttól datálják a mínoszi civilizáció hanyatlásának lassú kezdetét is, melyben jelentős szerepe lehetett a Krétától 126 km-re fekvő Santorini szigetén kitört vulkánnak. A mínoszi civilizáció helyét i.e. 1300 körül vették át a szárazföld felől érkező műkénéiek. A település végül teljesen elnéptelenedett, majd néhány földrengés pusztításának köszönhetően a helye évezredekre feledésbe került.
A knósszoszi palota jellegzetességei közé tartoznak a kerek, fejjel lefelé fordított ciprustörzsekből készült, alul elvékonyított, vörösre festett oszlopok, amelyek tetején kerek oszlopfők támasztották alá a födémszerkezetet.
1878-ban Minos Kalokairinos amatőr régész, aki civilben kereskedő volt, felfedezte Knossos romjait. 1900-ban egy brit régész, Sir Arthur Evans vásárolta meg a területet, miután rájött, hogy a földben még a mükénéinél is régebbi civilizáció emlékei hevernek. Több mint 30 évig tartott a feltárás. A palota helyreállításánál több helyen beton elemekkel pótolta az épületek egyes részeit. Ma már vitatják a szakemberek ezt a fajta restaurálást. Magam részéről kifejezetten örültem ennek a helyreállításnak, sokkal érdekesebbnek találtam így, mintha csak szétdobált kövek között botorkáltam volna... :))
Folyt.köv. ...Heraklionban, a Régészeti Múzeumban...

2014. szeptember 13., szombat

Búcsú

"Istenünk kérünk vedd helyettünk oltalmadba őt 
 Tárd ki kapudat, nyugodni vágyó lelke előtt"
Búcsúzom Nagybátyámtól, akit nem ismertem túl jól, de mikor találkoztunk, mindig volt hozzám pár kedves szava. Tegnap, Mária napon távozott körünkből. Nyugodjon békében!

2014. szeptember 12., péntek

Tenger (Kréta 3.)

Ilyen mesés, tiszta vizű, égszínkék  tengert nem is tudom láttam-e már valaha? Biztosan, csak már elfelejtettem, hogy milyen csodálatos. A langyos szellő, a simogató, ringató víz, a forró homok. Igazából ez nem is homok, hanem apró kavics.
A sziklás part szakasz 
Rálátás a főépületre. A képek már késő délután készültek. Mindig szerettem ilyenkor még lent lenni a parton, amikor a többiek már készülődnek a vacsorához. Krétán októberig van főszezon, még telt ház volt, de mégsem volt zavaró a tömeg, a nagy terület, hosszú part és sok medence miatt.
Átmenet a sziklásból a homokos-kavicsosba
Színes kavicsok, a kristálytiszta vízben. Rengeteget szedegettem, válogattam. Haza is hoztam legalább 2 kilót, már a kaktusz földjén díszelegnek, eszembe juttatva a csodás napokat. Ki is kellett szedni a bőröndből, mert pont ennyi túlsúlyunk volt. Így keményen megdolgoztam érte, mire a kézipoggyászban hazáig cipeltem :))
Szívembe tapostak....
Ezt viszont nem én építettem, mennyire szerettem a gyerekekkel homokvárat építeni. Emlékszem nehezen is tudtam ellenállni egy-egy szép színes homokozó formának. Tán még a pincében meg is vannak...
Zumbázó lányok, elől az animátorokkal, akik  mindenféle programmal szórakoztatták a népet :))
Meg is van számomra a nyár slágere, hallgassátok meg ti is! Naponta négyszer biztos szólt a hangszórókból, amint látom csak nekem volt újdonság, mert a 2005-ös Eurovíziós Dalfesztivál győztes dala, a görög Helena Paparizou-tól, My Number One (Az én első helyezettem)