Ma finom kocsonyát ebédeltünk - Anya jóvoltából - aki ezeket a remekműveket készítette.
Minden évben kapunk tőle pár tálka kocsonyát, amit nagy élvezettel eszünk. Igazi csemege számunkra.
" Pislog, mint miskolci kocsonyában a béka"
Sajnos Miskolcon még sosem ettem kocsonyát, és a kocsonyafesztiválon sem jártam.
Bár olvastam, hogy micsoda zűrzavar van az idén körülötte.........
„A vasúti forgalom megnyitása előtti időkben a Gömörvidék és Budapest közötti felső magyarországi kereskedelmet többnyire gömöri fuvarosok, úgynevezett 'furmányosok' közvetítették. Miskolc városa ezeknek közbenső állomása volt. Itt rendesen a Szentpéteri kapuban lévő Szarvas, Törökfő és a Magyar huszár című kisebb vendégfogadókban szálltak meg éjszakára.
Egy felső-gömöri tót furmányos is a Magyar huszárba tért be napszálltakor. Vacsorát kért a kocsmárosnétól, még pedig kocsonyát. Az asszonyka, kit a nép fantáziája bizonyos, szemmel látható tekinteteknél fogva Potyka Kati becéző névvel ruházott fel, mindjárt sarkon fordult és a ház alatti pincéből felhozott egy tányérral. Elibe tette a vendégnek. A tót atyafi takarékos étvággyal neki lát a vacsorának és először is a tányér közepétől kikandikáló húst akarja konzumálni.
De egyszerre csak ijedten ejti el a villát és így kiállt fel:
– Jáj, jáj, kocsmárosné annak a kocsonyának szeme is van, s csak úgy hunyorgat felim!
Potyka Kati asszony odabokázott és elhűlve konstatálta, hogy igazat szólt a vendég. Egy izmos termetű béka, mely majdnem derékig a kocsonyába volt fagyva, esdeklő pillantásokat vetett feléjük a szabadításért.
– No ennek pechje volt! – mondá Kati és a tűzhelynél kiengesztelte a fagyos jószágot, mely ezután ismét jól érezte magát a 'körülményekhez képest'.
Az elmondások szerint Miskolcon nagyon sok fogadóban és pincében megtörtént az eset, az 'áldozatok' között volt fuvaros, hétköznapi polgár, s országgyűlési képviselő, s az eset előfordult a 18–19. században éppúgy, mint Böczögő 20. századi Korona Szállójában.
Ezt a sokszínűséget mégis egységessé teszi, összefogja valami, s ez pedig az, hogy az eset megtörténtében senki sem kételkedik. A miskolciak magukénak érzik a pislogó békát."
