Portói (08.09)

Lassan fájó búcsút kellett vennünk Portótól.
A délelőtt még napozással, fürdőzéssel telt.
Délután pedig elmentünk a Duró folyó másik oldalára Vila Nova De Gaiára, hogy közelebbről is megismerkedjünk a híres-neves portói borokkal, amelyet az angolok nemzeti italuknak tekintenek.
Az itteni nagy borházak is angol kézen vannak. A Sandeman borpincészetre esett a választásunk. Szerencsénkre nem sokat kellett várakoznunk, itt is csoportos idegenvezetés volt, amely során bejártuk a pincészetet, megnéztünk egy rövid filmet és megkóstolhattuk a finom portóit.
Azt tudni kell, hogy ezek a borok elég erősek 18-22 százalékosak, hiszen brandyvel vannak tartósítva. Könnyen a fejébe szállhat az emberfiának és akkor vajon, hogy mondja el a következő nyelvtörőt??

Hat hordó portói bortól

a portói portás 

a pult alatt horkol

Édes, különleges zamatú likőrbor vagy desszertbor. Háromféle változata van, branco (fehér), ruby (vörös) legfeljebb öt évig érlelik, tawny (topáz) több mint öt évig érlelik. A szivarozók nagy kedvence, mert a szivar és a portói remekül passzol egymáshoz......ezt saját tapasztalattal nem tudom alátámasztani :-))

A Sandeman borház jellegzetes logója a palástos, kalapos férfi, akinek a vállánál kikandikál egy pohár

Az idegenvezető is stílusosan így volt beöltözve

 A bort három évig 20.000 literes vagy nagyobb fahordókban érlelik

 A jellegzetes szivar alakú kisebb hordók, melyben három év után érlelik a bort

 Megkóstolhattuk a fehér és vörös változatot

Régi gályák, melyeken anno úsztatták a bort

 Persze nem múlhat el nap egy kis hegymenet nélkül, felmentünk a kolostorhoz, ahonnan gyönyörű kilátás volt Portóra, a Dom Luis hídra.
Így méltó búcsút vehettünk ettől a hangulatos várostól

 A Sandeman borház felülről

Vacsora most a Duró folyó másik oldalán
A szokásos tapas 

Zöldségleves

Grillezett lazac

Pihi (08.08.)

Délelőtt beugrottunk Portóba, megnéztük a piacot 
(Mercado do Bolhao).

Lúdkagyló vagy lúdgége kagyló

Első látásra dermesztő, talán a 8. utas a halál jár legközelebb a valósághoz. Egy elképzelés úgy tartotta, az apácalúd fejlődik ki belőle. Egy biztos: különleges, nem olcsó, tengerízű és jól illik a sörhöz.

Szardínia - A tenger ezüstje, mellyel a bátor portugál halászok gyakran látják el a gazdagok és szegények asztalát. A portugál halacskákat vékony zsírréteg borítja, mely grillezve kiolvad és különlegesen finom ízt ad az ételnek. Júniusban Szent Antal, Szent János és Szent Péter ünnepén az éttermek kirakják az utcákra a grillvasakat és szardíniát kínálnak a szenteknek és bűnösöknek egyaránt.

 

Füge - a mediterrán szamóca A portugál füge mennyei. Kontinentális rokonához, a szamócához annyiban hasonlít, hogy kivétel nélkül mindenki szereti és ha megjelenik a piacokon, az a kellemes idők eljövetelének jele. Előételként sonkával (portugállal, mi mással, mert az is kitűnő) vagy desszertként magában fogyasztva.

Sétáltunk egyet a Rue de St. Catarinán, Porto sétálóutcáján, ahol található a legszebb kávézó (Majestic Café) Csodás kávékat lehet inni Portugáliában. 

A galao a reggeli tejeskávé neve, a bica bikaerős, a cariocát pedig gyakorlatilag zaccból főzik.

Pasteis de Belém süti

Ezt a finomságot rendszeresen ehettük, mert minden szállodában a reggeli elengedhetetlen tartozéka volt. Egy leveles tészta kosárkában töltött vanília krém valójában. Állítólag apácák találták ki, mikor rendjüket feloszlatták. Imádtuk mi is. :))

Még két csodálatos azulejo templomot is megnéztünk, erre a Santa Catarinán bukkantunk.

Sao Ildefonso (Szent Alfonz templom

XVIII.sz.

Azulejók Jorge Coleco alkotásai(1932)

A délután a pihenéssel és az óceán csodálatával telt

Vacsora a hotel tetőteraszán, ami árban és ízben is nagyon kellemes volt :D 

Nem maradhat ki beszámolómból a bacalhau vagy tőkehal sem, ez a fő nemzeti eledelük. Még a közelünkben lévő kis áruházban is lefotóztam. Szárítják és sóban tartósítják. Elkészítés előtt órákig vízben kell áztatni, rengeteg receptjük van hozzá.

A fiam mondta, hogy az egyik legfinomabb hal a codfish, imádta nagyon Amerikában, mint kiderült nem más, mint a bacalhau, vagy tőkehal.

Guimaraes (08.07.)

Guimaraes, az első főváros, a nemzet bölcsője. A mórok kiűzésével 868-ban itt jött létre Portugália központja. Majd 1127-ben az első királyuk Alfonz Henrik itt vívta ki a függetlenséget.
Egy kis dombon állnak a régi Szent Mihály vár romjai, ahol állítólag Alfonz Henrik is született 1110-ben

Nossa Senhora de Oliveira (Olajfás Miasszonyunk templom)

Nevéhez egy 7. századi vizigót legenda fűződik, Wamba nevű vén harcos a földjét művelte éppen, mikor küldöttség érkezett, hogy királlyá választották. Ő a botját a földbe szúrva, azt mondta, hogy akkor lesz ő király, ha a bot levelet növeszt. A botból olajfa sarjadt, a csoda helyén épült a templom. 

(Csak nekem van az az érzésem, hogy minden nemzetnek van egy ilyen története, hogy a botból növény fejlődik......????)

Ilyen szépek a parkok szinte mindenütt.

Templom amibe úton-útfélen belebotlunk

Guimaraesben sétáltunk a régi történelmi negyedben, a fiúk szendvicseztek egyet. Amúgy nagyon sok hely itt Portugáliában is a Világörökség része. Ezt a logót, láttam feltüntetve eddig is több helyen, ahol jártunk. Persze, ez a Mo-n használatos felirat. Itthon még nem vettem észre ezeket a táblákat, most már, hogy megismertem őket jobban figyelem.

Este megint Portóban, vacsora a kedvenc Ribeira negyedben, most közvetlen a Duró partján sikerült asztalt szereznünk, ami nem könnyű feladat volt fél nyolc után. Ráadásul a híres Chez Lapin kis vendéglő teraszán, amelyet a fiamnak is ajánlott a turista irodás lány.
Még nem szóltam a tapasokról, amit szó nélkül hoznak, hogy legyen mit enni, míg a főfogásra várunk, általában valamilyen krém, olajbogyó, zsemle. Persze ennek külön megkérik az árát.
Az ételek választásánál nagy segítségünkre volt a fiam, aki jól megismerte amerikai munkája során a finom halételeket, és mindenütt volt angol nyelvű étlap. Így a fiúk a seabeck nevű halat ették, én egy finom gyümölcsös hús szeletet, a férjem pedig nyulat.
Tényleg nem csalódtunk a jó hírű étteremben, degeszre ettük magunkat :))