Pihi (08.08.)

Délelőtt beugrottunk Portóba, megnéztük a piacot 
(Mercado do Bolhao).

Lúdkagyló vagy lúdgége kagyló

Első látásra dermesztő, talán a 8. utas a halál jár legközelebb a valósághoz. Egy elképzelés úgy tartotta, az apácalúd fejlődik ki belőle. Egy biztos: különleges, nem olcsó, tengerízű és jól illik a sörhöz.

Szardínia - A tenger ezüstje, mellyel a bátor portugál halászok gyakran látják el a gazdagok és szegények asztalát. A portugál halacskákat vékony zsírréteg borítja, mely grillezve kiolvad és különlegesen finom ízt ad az ételnek. Júniusban Szent Antal, Szent János és Szent Péter ünnepén az éttermek kirakják az utcákra a grillvasakat és szardíniát kínálnak a szenteknek és bűnösöknek egyaránt.

 

Füge - a mediterrán szamóca A portugál füge mennyei. Kontinentális rokonához, a szamócához annyiban hasonlít, hogy kivétel nélkül mindenki szereti és ha megjelenik a piacokon, az a kellemes idők eljövetelének jele. Előételként sonkával (portugállal, mi mással, mert az is kitűnő) vagy desszertként magában fogyasztva.

Sétáltunk egyet a Rue de St. Catarinán, Porto sétálóutcáján, ahol található a legszebb kávézó (Majestic Café) Csodás kávékat lehet inni Portugáliában. 

A galao a reggeli tejeskávé neve, a bica bikaerős, a cariocát pedig gyakorlatilag zaccból főzik.

Pasteis de Belém süti

Ezt a finomságot rendszeresen ehettük, mert minden szállodában a reggeli elengedhetetlen tartozéka volt. Egy leveles tészta kosárkában töltött vanília krém valójában. Állítólag apácák találták ki, mikor rendjüket feloszlatták. Imádtuk mi is. :))

Még két csodálatos azulejo templomot is megnéztünk, erre a Santa Catarinán bukkantunk.

Sao Ildefonso (Szent Alfonz templom

XVIII.sz.

Azulejók Jorge Coleco alkotásai(1932)

A délután a pihenéssel és az óceán csodálatával telt

Vacsora a hotel tetőteraszán, ami árban és ízben is nagyon kellemes volt :D 

Nem maradhat ki beszámolómból a bacalhau vagy tőkehal sem, ez a fő nemzeti eledelük. Még a közelünkben lévő kis áruházban is lefotóztam. Szárítják és sóban tartósítják. Elkészítés előtt órákig vízben kell áztatni, rengeteg receptjük van hozzá.

A fiam mondta, hogy az egyik legfinomabb hal a codfish, imádta nagyon Amerikában, mint kiderült nem más, mint a bacalhau, vagy tőkehal.

Guimaraes (08.07.)

Guimaraes, az első főváros, a nemzet bölcsője. A mórok kiűzésével 868-ban itt jött létre Portugália központja. Majd 1127-ben az első királyuk Alfonz Henrik itt vívta ki a függetlenséget.
Egy kis dombon állnak a régi Szent Mihály vár romjai, ahol állítólag Alfonz Henrik is született 1110-ben

Nossa Senhora de Oliveira (Olajfás Miasszonyunk templom)

Nevéhez egy 7. századi vizigót legenda fűződik, Wamba nevű vén harcos a földjét művelte éppen, mikor küldöttség érkezett, hogy királlyá választották. Ő a botját a földbe szúrva, azt mondta, hogy akkor lesz ő király, ha a bot levelet növeszt. A botból olajfa sarjadt, a csoda helyén épült a templom. 

(Csak nekem van az az érzésem, hogy minden nemzetnek van egy ilyen története, hogy a botból növény fejlődik......????)

Ilyen szépek a parkok szinte mindenütt.

Templom amibe úton-útfélen belebotlunk

Guimaraesben sétáltunk a régi történelmi negyedben, a fiúk szendvicseztek egyet. Amúgy nagyon sok hely itt Portugáliában is a Világörökség része. Ezt a logót, láttam feltüntetve eddig is több helyen, ahol jártunk. Persze, ez a Mo-n használatos felirat. Itthon még nem vettem észre ezeket a táblákat, most már, hogy megismertem őket jobban figyelem.

Este megint Portóban, vacsora a kedvenc Ribeira negyedben, most közvetlen a Duró partján sikerült asztalt szereznünk, ami nem könnyű feladat volt fél nyolc után. Ráadásul a híres Chez Lapin kis vendéglő teraszán, amelyet a fiamnak is ajánlott a turista irodás lány.
Még nem szóltam a tapasokról, amit szó nélkül hoznak, hogy legyen mit enni, míg a főfogásra várunk, általában valamilyen krém, olajbogyó, zsemle. Persze ennek külön megkérik az árát.
Az ételek választásánál nagy segítségünkre volt a fiam, aki jól megismerte amerikai munkája során a finom halételeket, és mindenütt volt angol nyelvű étlap. Így a fiúk a seabeck nevű halat ették, én egy finom gyümölcsös hús szeletet, a férjem pedig nyulat.
Tényleg nem csalódtunk a jó hírű étteremben, degeszre ettük magunkat :))

Kirándulás - Braga - Bom Jesus (08.07.)

Erre a napra kirándulást terveztünk, mivel az időjósok enyhe esőt jeleztek. Kicsit kételkedtünk ebben, hiszen mi itthon, egész nyáron nem sok esőt láttunk, és a napsütéses Portugáliába jöttünk......nem gondoltuk, hogy majd pont itt lesz részünk benne.
Így célpontunk Braga és Guimaraes volt.

Bragát nevezik "portugál Rómának" is, mert állítólag 300 temploma van. Kedves kis városnak tűnt, szép parkkal, városfallal körülvett hangulatos történelmi városnegyeddel. Első dolgunk volt, hogy esernyőket vásároltunk, ahogy megvettük, kb. 20 perc múlva már kisütött a nap.
A fő látványosság Bragától 7 km-re az Espinho-hegyen található Bom Jesus (Jó Jézus) templom és kálvária. A 400 m magasan lévő zarándoktemplomhoz barokk lépcsősor vezet, ezt keresztútnak képezték ki. A kétkarú lépcsősort minden egyes pihenőnél kétoldalt kápolnák, szökőkutak, szobrok fogják közre. Tulajdonképpen minden szint a keresztút egy-egy stációját képviseli. A hegytetőn egzotikus park gyűrűjében áll a zarándoktemplom, a Capela dos Milagres (Csodák kápolnája) (1811) a zarándokok fogadalmi ajándékaival. Innen csodálatos kilátás nyílik Bragara. Hátulról a hegyen kanyarogva közelítettük meg ezt a mesés zarándokhelyet (nos ez tényleg nem mindennapi). Szokás szerint itt is volt egy kis sétánk az erdőben, és a meseszép kerten keresztül ereszkedtünk le a templomhoz, majd persze végigjártuk a különleges lépcsősort le és fel (állítólag 581 lépcsőfok) Most nem éreztem olyan megterhelőnek a lépcsőzést, hiszen csak ámuldoztam mindenen. Életem egyik legmegkapóbb látnivalója volt. Alig tudtam vele betelni, imádtam az ódon köveket, szobrokat, a lenyűgöző parkot.
Ja, ha még nem írtam volna Portugália minden kertje, parkja hatalmas fejű szerelemvirággal van tele, fehér és kék színben.

Az első pillantás a csodára

 Fogadalmi ajándékok (ex-votók)

Érzékek kútjai

Porto-folyt. (08.06.)

Újult erővel indultunk Portó központjába, mivel ez a város máris mindannyiunk szívéhez nőtt.
Célunk a Clérigos óratorony, sokak szerint ez Porto jelképe. 
Persze én nem mertem a 225 lépcsőt megmászni, így csak lentről méregettem a hatalmas gránit tornyot, melyet a fiúk zárás előtt rohamléptekkel vettek be.

Torre dos Clérigos (Klerikusok tornya) 

6 emeletes, 76 m magas

Azért így hívják, mert papok finanszírozták az építését.

(1754-1763)

 A toronyhoz kapcsolódó templom

Itt azért látszik, hogy délután milyen csúcsforgalom volt a városközpontban, amit amúgy máshol nem tapasztaltunk. (kivéve Sintra, de ott a turisták okozzák a tumultust)

 Kilátás

 Itt még a pályaudvart is mindenki meglátogatja, akár vonatozik, akár nem, ugyanis híres azulejo csempéiről

Sao Bento (Szent Benedek pályaudvar)

 Az azulejok a város történelmi eseményeit örökítik meg.
(I. János portóba érkezését és Ceuta 1415 évi bevételét)
1930-ban Jorge Colaco készítette

Praca da Liberdade (Szabadság tér)  IV. Péter lovas szobrával, és a tőkehal formájú tér végén, a városházával (1920-1957)

Vacsora a Ribeira negyedben, a Duró partján, a híd lábánál, a teraszon, hangulatos környezetben.

Különlegesség a Francesinha (franciácska) névre hallgató tipikus portói étel, mely egy kicsit szendvicsszerű, két szelet kenyér közötti hús, pikáns szósszal. Állítólag egy Franciaországból hazatérő emigráns alkotta meg.