Pünkösdi pillanatok

Volt ebben a pár napban minden.
A Calico Jackban finom ebéd, a szüleim jóvoltából.
Készült egy kis marha pörkölt bográcsban.
A leves is kuriózum volt, vargánya gombakrémleves. 
A gomba fönséges étek, mindig megállapítom. 
A vargányának meg különösen finom az illata és zamata.
Egyszóval tobzódtunk az ízekben.
Élveztük a jó időt, a kertet, a csendet.

Szép volt ez a Pünkösd!

Igazán kár, hogy csak most kezdjük megint tanulni, hogyan is kell ünnepelni. Hiszen nem régóta piros betűs ünnep. Pedig ez lenne a második legnagyobb keresztény ünnepünk, Húsvét után 50 napra.
A szentlélek eljövetele, az egyház születésének ünnepe. 
Színe piros, még a papok is piros ruhában miséznek.
A neten néztem utána én is, hogy mit is ettek ilyenkor az őseink. 
Meglepődve tapasztaltam, hogy hasonlóan a Húsvéthoz, kalács, tojás és birka volt a főeledel. 
A néphagyományokról már többet hallottam, a pünkösdi király és királyné választás, komatál, zöld ágakkal történő díszítés.
Biztos el kell telnie pár évnek, míg kellő hangsúllyal és fontossággal bír ez az ünnep is. A mi feladatunk, hogy gyerekeinkbe tudatosítsuk ezt az ünnepet.
Bár azt hiszem, akik a Csíksomlyói búcsúba rendszeresen járnak, maradandó és nagy élményben van részük.
Egyszer én is szeretnék elmenni!

Pünkösd

Reményik Sándor - Pünkösdi szomorúság

A Lélek ünnepén
A Lelket lesem én.
A Lelket, amely több, mint költemény.
A Lelket, amely sosem volt enyém.
A Lelket, amely sosem lesz enyém.
A Lélek ünnepén
Szomorún zendül egyetlen igém:
"Hogy születhetik újjá, aki vén?".

1934. május 18.

 

Dédelgetett virágom

A klematisz is azok közé tartozik, amely a Nagymamámat idézi, a gang előtti kis járdasort ívelte keresztül és ontotta a virágot. 
Az én kis tövem biztos van már vagy tíz éves, de egy cseppet sem nő, 6-8 virág és semmi több. 

Azért ha ránézek ilyenkor, boldog vagyok :)

Próbálkoztam már többször is, különleges fajtákkal, de ez az egy maradt meg. Úgy érzem erőlködöm csak. Vannak virágok, amelyek egy emléket, hangulatot idéznek fel bennem, azért szeretném, hogy nekem is legyen, van aminek lenyűgöz a szépsége, azért ültetem.
De a virágok kényes teremtmények, nem szeretnek nálam . . . . . . .  egy-két kivétellel, de azok biztos véletlenségből kerültek ide, csak úgy mellékesen . . . nos, azok szeretnek itt . . . 
Amennyi virágot már elültettem az évek során, paradicsomi állapotoknak kellene lenni, no ez az, ami nincs itt.

Ez a klematisz még így is gyönyörű!!!!!

Röpke séta Egerben

Szomorú kötelességünknek eleget téve, Egerben voltunk a napokban. 31 évvel ezelőtt ugyanebben a Bazilikában évfolyamtársunk esküvőjén vettünk részt, most a földi élettől búcsúztattuk.

Venite adoremus dominum (Jöjjetek imádjuk az urat)

Tettünk egy rövid sétát a Bazilika környékén. A Püspöki Palota udvarán álló Szent Erzsébet szobor, most elhanyagolt környezetben áll. Úgy tűnt felújítások folynak körülötte. 
Erzsébet, amint a kenyér rózsává változik a kötényében. Éppen a szegények megsegítésére sietett, mikor szemben találkozott Henrikkel, aki nem nézte jó szemmel tevékenységét. Megkérdezte mit visz a kötényében? Ő azt válaszolta, hogy csupán rózsát, és mikor megmutatta, a kenyér tényleg rózsává változott. 

 

A közelben régi tornyok kukucskáltak a fák közül. Elsétáltunk odáig, hogy megnézzük mi is az.

A Cisztercita templomra bukkantunk.

Ide nincs messze a Dobó tér, itt áll a Minorita templom, most restaurálják kívülről. A templom védőszentje Páduai Szent Antal.

Előtte áll a Végvári vitézek szoborkompozíció (Kisfaludi Stróbl Zsigmond)

A főoltárkép: Szent Antalnak megjelenik Szűz Mária

Végül a Dobó tér, háttérben a várral, Dobó István (Stróbl Alajos) szobrával.

Torta reggelire

Elkészült a múltkori epres joghurttorta barackos változata is. 
Recept itt!
A képeken teraszon, reggelihez tálalva.
Családunk pár tagja, beleértve engem is, él-hal a tortáért, reggelire :D
Citromfűvel díszítettem. 
Az egyetlen fűszernövény, amely burjánzik a kertemben. Legváratlanabb helyeken tömegével bukkan fel....
Szeretem az illatát.

Párnácska

Illéskrisznél olvastam az alábbi receptet.
Spenótos-fetasajtos párnácska.
Megsütöttem a napokban.
Az egyszerű ripsz-ropsz süti kategória, mirelit  leveles tésztából készül.
Az ötletet az adta, hogy maradt még medvehagymám, és a spenót - ahogy írta Illéskrisz - helyettesíthető medvehagymával.
Töltelék: olíván megfonnyasztott medvehagyma, darált sonka, feta sajt. Mindez ráhalmozva a kockára vágott leveles tésztára. 
Széle megkenve tojással, az enyémet a férjem kenegette, így nagyon szép szabályos lett  :-))
Zsupsz, be a sütőbe és lestük, hogyan hízik a párnácska. 
Mint a kép is mutatja, szépen párnásodott.
Finom, biztosan ki fogom próbálni spenóttal is.
A fiúknál is jelesre vizsgázott.
- Ezt máskor is sütheted Anya!  felkiáltással.

Az én vadrózsám

Rosa Rugosa (Japán rózsa)
Gyönyörű, nagy terebélyes bokor, most kezdett nyitni.
Hatalmas virágai szemet gyönyörködtetőek.

Nagyon szeretem, csak igen tüskés, szúrós, nehéz metszeni.

 

Íz és illat

Eper és lila akác ......

Most vettem először epret a piacon, még nem az igazi az íze, de már annyira vágytam rá.
Egy kis könnyű epres joghurttorta is készült a múlt hétvégén.

Egy egyszerű kakaós piskótát sütöttem, azt kétfelé vágtam, és majd felhasználom a másik felét, lehet most a hétvégén. Folpackban csomagolva eláll egy pár napig.

Hozzávalók:
- 600 g natur joghurt
- 150 g cukor
- 25 g zselatin
- vanília kivonat (nekem nem volt, így csak vaníliás cukor került bele)

Ezeket összekeverjük, felforrósítjuk, majd langyosra hűtjük.

- 350 ml tejszín, amiből kemény habot verünk. Összekeverjük a joghurtos keverékkel.
- 500 g eper, egy részét feldarabolom és belekeverem a krémbe.

A tortát tálra helyezem és visszaállítom a tortakarimát, szélét kirakom félbevágott eperrel, majd a joghurtos keveréket beleöntöm. Hűtőbe teszem, 3-4 órát hűteni kell. A tetejét eperrel díszítem, lehet még mellé adni tejszínhabot is, de anélkül is finom.

Teraszon ettük, mellettünk illatozott a lila akác.

Gizella napra

Bárcsak személyesen köszönthetnénk családunk minden Gizelláját !!

Egyszemélyben.....

Legjobb dolog, ha az ember egyszemélyben lehet anya és gyerek.

Ez a kettősség remélem még sokáig megadatik nekem.

A tegnapi napunk virágözönben és finomságok kóstolgatásával telt .

"Az anyák olyanok, hogy maminak szólítjuk őket, meleg a nyakuk meg a válluk, ahová a fejünket fúrjuk, és jó szaguk van. Az anyák mindig (mindenkor, bármikor etc.) velünk foglalatoskodnak, állandóan rajtunk tartják a szemüket, és ettől láthatóan boldogok. Boldogok. A szemük színe olyan, mintha az ég be volna borulva, de mégis ragyogna a Nap. Nevetős szemük mélyén - később - meglátjuk a szomorúságot is, az állandó, kiapadhatatlan és eltörülhetetlen fájdalmat, amelyről nem tudjuk, mire vonatkozik, hacsak nem magára a nevetésre. Enni adnak, inni adnak, puszit adnak. (...) Vagy arra ébredünk, hogy ülnek az ágyunk szélén, és fogják a kezünket. Vagy pihekönnyű tenyerüket a mellkasunkhoz tartják, a szívverésünkön, és így ébredünk. Akárhogy is, amikor kinyitjuk a szemünket, az ő arcuk tölti be az egész látható teret. A világot. Később lesz egy rövid szakasz, amikor nem szeretjük (a falnak megyünk tőle), ha hozzánk érnek. Nem kell ezt kimondanunk, tudni fogják, érezni, és megtorpannak az ajtóban, ezt még mi nem látjuk, és azt sem, hogy onnét hosszan és kedvtelve kémlelnek minket, (...) mi még az álmok ködében úszunk, amikor puhán, aranylón, mintha angyalhangot hallanánk, valami gyönyörűségeset, puhán, suhogva, igen, a nevünket, egy angyal rebegi el a nevünket, az első nyújtózkodást megelőző rebbenésünkre az anyák is rebbennek, elrebbennek, vissza abba az életükbe, amelybe nincs belátásunk, árnyékos vidék, és amely igazán sosem érdekelt bennünket, halljuk a nevünket az égből."

Esterházy Péter