Névadó Szent

A Villányi úton miután elsétáltam a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem modern épületei előtt, a következő grandiózus épület a Szent Margit Gimnázium. 

Az Isteni Megváltó Leányai szerzetesrend első nővérei 1868-ban telepedtek le Sopronban. 1920-ban alapítja meg a rend első középiskoláját a fővárosban. A gimnázium ideiglenesen a Fővárosi Polgári Leányiskolában nyílt meg. A rend igyekezett saját épületben elhelyezni a gimnáziumot, 1929-ben kezdődtek a tárgyalások az új épületről. 1931-ben megindulhat az építkezés Fábián Gáspár műépítész tervei alapján. 1932-ben költöznek át az új neobarokk stílusú épületbe. Ebben az épületben egy szerzetesház, a tanítóképző és gimnázium kapott helyet.

Korszerű szertárak, fedett uszoda, gyakorló konyha, könyvtár egészítette ki a tantermeket. A diákok által használt kert és a sportpályák területe 2500 m2 volt.

1944-ben az épület elé és mögé 3 bomba hullott, 150 növendék tanáraival együtt imádkozva az alagsorban élte túl a bombatámadást. Senki sem sérült meg. Április végén a főváros szükségkórházat rendezett be az épületben. Októberben hivatalosan is bezárták a nővérek az iskolát.

"1948-ban az országos tiltakozás ellenére az országgyűlés megszavazta az egyházi iskolák államosítását. Ezzel 1948-ban megszűnt a Margit Intézet.   

1950-ben deportálták a nővéreket az épületből. Fótra vitték őket a Vincés Nővérek zárdájába. Az állam nem biztosított számukra ellátást. Szalmán aludtak összezsúfoltan a zárdaépület padlóján, teraszán, és a lakosság látta el őket élelemmel. A tábort nem hagyhatták el szeptember elejéig, amikor is az állami rendelkezés szerint a szerzetesrendek működési engedélyének megvonása miatt megkezdődött szétszóratásuk négy évtizede. A szentruhát levéve, civilbe öltözve el kellett hagyniuk a települést és közösségüket, ezzel együtt pedig integrálódniuk kellett a kommunista társadalomba."

1951-ben az Agráregyetem költözött az épületbe. Ezután a Martos Flóra Gimnázium, a Szlovák Gimnázium, végül a Kaffka Margit Gimnázium működött az épületben.

1991-ben újraindult a Megváltós Nővérek rendje, 1996-ban visszakapta a rend az épületet. Ekkor indult újra a Szent Margit Gimnázium.

 Árpád-házi Szent Margit

Atyja IV. Béla király, Szent Erzsébet testvére, anyja Laszkárisz Mária bizánci hercegnő volt. Margitot még a szíve alatt hordozta édesanyja, amikor a tatárok Batu kán vezetésével betörtek az országba. Béla király megkísérelte föltartóztatni őket a Sajónál, de borzalmas vereséget szenvedett, s Dalmáciába kellett menekülnie. A szülők végső szükségükben a születendő gyermeket Istennek ajánlották. A dalmáciai menekülés közben 1242-ben az Adriai-tenger partján található Klissza várában született meg leányuk, Árpád-házi Margit hercegnő. Két hónappal később a mongolok kivonultak az országból, Béla király pedig megtartotta ígéretét, leánya négyesztendős korától a veszprémi domonkos nővéreknél nevelkedett.

Tízéves volt, amikor a Nyulak szigetére került, ahol királyi apja kolostort emelt számára. Alázatos, szerény és önmegtagadó életet élt, és önön szenvedéseit ajánlotta fel hazájáért.

1261-ben, 19 évesen tette le ünnepélyes fogadalmát. 27 évesen halt meg. Szentté avatása sokáig késett, csak 1943-ban történt meg.

„Istent szeretni, magamat megvetni, senkit meg nem utálni, senkit meg nem ítélni.”

 Párkányi Raab Péter alkotása (készítés 2019, felállítás 2024)

A magyar kormány Árpád-házi Szent Margit emlékére rendelte a szobrot, melynek felállítását ajándékként a horvátországi Klissza várában szerette volna megvalósítani, ahol Szent Margit született. Megtörtént az egyeztetés.

A szobor elkészülésének idejére azonban a horvát-magyar politikai kapcsolatok megromlottak, ezért a horvátok már nem kívánták felállítani a magyar szentnek, a magyar királyi család tagjának a szobrát. Ezután - némi helykeresést követően - a főváros XI. kerületi Szent Margit Gimnázium ad otthont a szobornak.