"Csodák nincsenek, csak az van amit te magad létrehozol."

Tamara Lempicka-kiállítás nyílt a Lengyel Intézetben.

Az 1920-as '30-as évek fordulójának leghíresebb portréfestője, az art deco királynője. Elsőként mutatta be a független, erős, elragadó, provokatív nőt.  

Sajnos a kiállított művek csak reprodukciók.

 Fiatal lány kesztyűben (1930)

Az egyik leghíresebb, legtöbbször reprodukált alkotása

Lempicka, a lengyel Frida Kahlo, sok a párhuzam a két életsors között. 1894-ben vagy 1898-ban született orosz-lengyel arisztokrata családban, Varsóban, ami akkor még az Orosz Birodalom része volt. 16 évesen már feleségül ment, egy varsói ügyvédhez, Tadeusz Lempickihez, és 17 évesen már anya lett, megszületett a megannyi festményen megörökített Kizette. Kizette-et a nagynéni, Stefa és a dadus nevelte, cserébe Lempicka rengeteg képet festett a látens módon imádott lányáról. Kizette egyszer szemére hányta, hogy ridegen bánik vele. "Hiszen megfestelek. Portréid a világ legnagyobb múzeumaiban lógnak majd és halhatatlanná tesznek."

1917-ben, röviddel az októberi forradalom kitörése után, a vöröskatonák megerőszakolták Lempickát, és attól kezdve a nő hatalmas gyűlöletet táplált az oroszok/szovjetek iránt.

Fénykora a húszas évekre esett. Amikor a német Dame magazin felkérésére 1929-ben megfestette ikonikus képét, az Önarckép zöld Bugattival címűt, egy csapásra világhíres lett. (A festőnőnek valójában sárga Renault-ja volt) Magas áron keltek el festményei, milliomosoknak festett, többnyire portrékat. 

Varsóból Norvégián keresztül először Párizsba emigrált, majd a nácizmus térhódításával egy időben átköltözött az Egyesült Államokba. (Képeinek nagy része itt található)

Ira P. portréja (1930)

Tamara közeli barátnője, habzsolta az életet, ezzel szemben egy csokor fehér kálával, az ártatlanság jelképével ábrázolta. Ez volt a festő kedvenc virága.

Párizsban Lempicka szintén zajos életet élt. Amikor állítólag összefeküdt Gabriele D'Annunzióval, a nála harminc évvel idősebb olasz költőóriással, egy paparazzo lefényképezte őket félreérthető pózban, és amikor másnap az egyik újság a címlapján hozta a fotót, Tadeusz, az amúgy gátlástalan nőcsábász férj otthagyta a zokogó Lempickát. 

Férfi portréja - Tadeusz Lempicki (1928)

Sosem fejezte be a férje portréját, 1928-ban válásuk évében abbahagyta a kép festését, kimaradt a bal kézfej, amelyre a jegygyűrűt festette volna.

Saint Moritz (1929)

Ennek a képnek köszönhetően vált a modernizmus egyik legkeresettebb női alkotójává. Feltételezhető, hogy barátnőjét ábrázolja.

Zenész (1929)

A festőnő legjobb festményének tartják. A képet 2009-ben ellopták egy holland magánmúzeumból, egy műkincs nyomozó találta meg.  2018-ban 9 millió dollárért kelt el New Yorkban. A kép feltűnik Madonna Vogue című dalának videóklipjében is. 

Londonban 2009-ben 21,1 millió dollárért kelt el a Marjorie Ferryt, Párizs egyik kabaréénekesnőjét ábrázoló képe (1932) Ezáltal a világ három legdrágább női festője közé került.

Ádám és Éva (1931)

Egykor Barbra Streisand tulajdonában állt.

Miután szakított Tadeusszal, 1934-ben összeházasodott egy magyar báróval, Diószeghi Kuffner Raoullal, akivel utóbbi haláláig együtt élt, előbb Beverly Hillsben, majd New Yorkban. 

Absztrakt kompozíció feketében és szürkében (1956 körül)

Az 1950-es években Lempicka lemondott az absztrakció javára a figuratív festészetről.

Velence esőben (1961)

A 60-as éveiben a spaklival készített festmények domináltak.

A festőnő élete utolsó éveiben, miközben képtelen volt megbékélni az öregedéssel, a mexikói Popocatépetl vulkán lábához költözött, Cuernavaca városába, ahol egy híres japán építész fényűző házat épített neki Tres Bambus (Három bambusz) néven. 1980-ban hunyt el, 82 (vagy 86...) éves korában, fantasztikus életművet hátrahagyva, jobbára amerikai és francia múzeumokban, magángyűjteményekben.

Tamara lilában 1975 körül

 " Az élet utazás. Csak a legszükségesebbeket csomagold el, mert helyet kell hagynod annak, amit majd út közben gyűjtesz."

Lengyel Intézet Nagymező utcai kiállítóterme, ahol a kiállítás megtekinthető

Várséta

 Egy szép napsütéses nap

Szentháromság tér

Óvárosháza és Pallas Athéné Konferencia Központ

Makrisz Agamemnon - Hermész-szobor (1981)

Hermész az istenek hírnöke a görög mitológiában. Ez volt legfontosabb rangja, de emellett ő volt a pásztorok, utazók, kereskedők, súly- és hosszmértékek istene, az ékesszólás, irodalom, az atlétika és a tolvajok védelmezője. A római mitológiában Merkur a neve.

Pallas Athéné, aki az ókori görög mitológiában a bölcsesség és igazságosság istennője, és az ő oltalma alatt állnak a városok is. Az Óvárosháza épületén, pajzsán Buda címerével. Az eredeti szobor a pesti Városháza kapualjába lett elhelyezve, az itt látható egy másolat.

Fellner Sándor tervezte Pénzügyminisztérium (1901-1904)

Zsolnay cserepek és réz vitézek

Hochmann József munkája a szép kovácsoltvas kapuzat

Fotózásra várva

Télűzés

Megújult utakon

Megtalált képek

Most a Kieselbach Galériában olyan képeket láthatunk, amelyek az elmúlt húsz évben kerültek elő és jelenleg magyar magángyűjtemények féltett kincsei. Párat már láthattam régebbi kiállításokon.

Középen Bortnyik Sándor - Lámpagyújtó 

Kilenc évtizeden keresztül egy külföldi magángyűjteményben rejtőzött a magyar avantgárd egy korszakos darabja, 2008-ban bukkant fel itthon.

Szinyei Merse Pál - Pipacsok záporban (1902)

"Egy nyáron, Bécsből hazajövet,  nagy bosszúsággal láttam, hogy a búzámban igen sok a pipacs. No megálljatok, gondoltam, nem fogtok ki rajtam. Lefestelek benneteket és majd drágábban adlak el, mint a búzát. Így adtam magam pipacsos képek festésére."

Rippl-Rónai József - A geszti kastély kertjében (1912 körül)

Rippl-Rónai József - Kalitkás leány (1892)

Rippl-Rónai József - Párizsi nő (1891)

Ferraris Artúr - "Ne izélj Matykó!" (1893)

Keleti tárgyú képei kizárólag híres külföldi galériákban bukkantak fel, ezekből sajnos hírmondóban sincs itthon.

Tihanyi Lajos - Pont St. Michel (Párizs) (1908)

Benczúr Gyula - Koszorút a mamának (1876)

1998-ban New Yorkban bukkant fel. A hazai gyűjtők és műkereskedők érdeme, hogy itthon láthatjuk ezt a képet.

Bihari Sándor - A cilinderpróba (1884)

Munkácsy Mihály - Alkonyat (1870-es évek)

Patkó Károly - Vitorlások a tengerparton

Rauschner György - Jazz (1928 körül)

Patkó Károly - Positano (1930 körül)

Szőnyi István - Ablakban

Csontváry Kosztka Tivadar - A szerelmesek találkozása (1902 körül)

Sokáig hamisítványnak tartották.

Vaszary János képei

2022-ben láthattuk a Magyar Nemzeti Galériában a Vaszary kiállítást, ahol a múzeumi raktári szekrényben 2016-ban megtalált képeket először mutatták be.

Riviéra

Parkban

Nyugágyas nő

Ez egy kis válogatás a számtalan gyönyörű képből