"Csodák nincsenek, csak az van amit te magad létrehozol."

Tamara Lempicka-kiállítás nyílt a Lengyel Intézetben.

Az 1920-as '30-as évek fordulójának leghíresebb portréfestője, az art deco királynője. Elsőként mutatta be a független, erős, elragadó, provokatív nőt.  

Sajnos a kiállított művek csak reprodukciók.

 Fiatal lány kesztyűben (1930)

Az egyik leghíresebb, legtöbbször reprodukált alkotása

Lempicka, a lengyel Frida Kahlo, sok a párhuzam a két életsors között. 1894-ben vagy 1898-ban született orosz-lengyel arisztokrata családban, Varsóban, ami akkor még az Orosz Birodalom része volt. 16 évesen már feleségül ment, egy varsói ügyvédhez, Tadeusz Lempickihez, és 17 évesen már anya lett, megszületett a megannyi festményen megörökített Kizette. Kizette-et a nagynéni, Stefa és a dadus nevelte, cserébe Lempicka rengeteg képet festett a látens módon imádott lányáról. Kizette egyszer szemére hányta, hogy ridegen bánik vele. "Hiszen megfestelek. Portréid a világ legnagyobb múzeumaiban lógnak majd és halhatatlanná tesznek."

1917-ben, röviddel az októberi forradalom kitörése után, a vöröskatonák megerőszakolták Lempickát, és attól kezdve a nő hatalmas gyűlöletet táplált az oroszok/szovjetek iránt.

Fénykora a húszas évekre esett. Amikor a német Dame magazin felkérésére 1929-ben megfestette ikonikus képét, az Önarckép zöld Bugattival címűt, egy csapásra világhíres lett. (A festőnőnek valójában sárga Renault-ja volt) Magas áron keltek el festményei, milliomosoknak festett, többnyire portrékat. 

Varsóból Norvégián keresztül először Párizsba emigrált, majd a nácizmus térhódításával egy időben átköltözött az Egyesült Államokba. (Képeinek nagy része itt található)

Ira P. portréja (1930)

Tamara közeli barátnője, habzsolta az életet, ezzel szemben egy csokor fehér kálával, az ártatlanság jelképével ábrázolta. Ez volt a festő kedvenc virága.

Párizsban Lempicka szintén zajos életet élt. Amikor állítólag összefeküdt Gabriele D'Annunzióval, a nála harminc évvel idősebb olasz költőóriással, egy paparazzo lefényképezte őket félreérthető pózban, és amikor másnap az egyik újság a címlapján hozta a fotót, Tadeusz, az amúgy gátlástalan nőcsábász férj otthagyta a zokogó Lempickát. 

Férfi portréja - Tadeusz Lempicki (1928)

Sosem fejezte be a férje portréját, 1928-ban válásuk évében abbahagyta a kép festését, kimaradt a bal kézfej, amelyre a jegygyűrűt festette volna.

Saint Moritz (1929)

Ennek a képnek köszönhetően vált a modernizmus egyik legkeresettebb női alkotójává. Feltételezhető, hogy barátnőjét ábrázolja.

Zenész (1929)

A festőnő legjobb festményének tartják. A képet 2009-ben ellopták egy holland magánmúzeumból, egy műkincs nyomozó találta meg.  2018-ban 9 millió dollárért kelt el New Yorkban. A kép feltűnik Madonna Vogue című dalának videóklipjében is. 

Londonban 2009-ben 21,1 millió dollárért kelt el a Marjorie Ferryt, Párizs egyik kabaréénekesnőjét ábrázoló képe (1932) Ezáltal a világ három legdrágább női festője közé került.

Ádám és Éva (1931)

Egykor Barbra Streisand tulajdonában állt.

Miután szakított Tadeusszal, 1934-ben összeházasodott egy magyar báróval, Diószeghi Kuffner Raoullal, akivel utóbbi haláláig együtt élt, előbb Beverly Hillsben, majd New Yorkban. 

Absztrakt kompozíció feketében és szürkében (1956 körül)

Az 1950-es években Lempicka lemondott az absztrakció javára a figuratív festészetről.

Velence esőben (1961)

A 60-as éveiben a spaklival készített festmények domináltak.

A festőnő élete utolsó éveiben, miközben képtelen volt megbékélni az öregedéssel, a mexikói Popocatépetl vulkán lábához költözött, Cuernavaca városába, ahol egy híres japán építész fényűző házat épített neki Tres Bambus (Három bambusz) néven. 1980-ban hunyt el, 82 (vagy 86...) éves korában, fantasztikus életművet hátrahagyva, jobbára amerikai és francia múzeumokban, magángyűjteményekben.

Tamara lilában 1975 körül

 " Az élet utazás. Csak a legszükségesebbeket csomagold el, mert helyet kell hagynod annak, amit majd út közben gyűjtesz."

Lengyel Intézet Nagymező utcai kiállítóterme, ahol a kiállítás megtekinthető