Nora-bora: Budapest múltja

2017. december 22., péntek

Budapest múltja

Kiscelli Múzeum

Óbuda ura, gróf Zichy Péter (1674-1726) a mariazelli bazilika Mária-kegyszobor másolatának kápolnát alapított a kiscelli dombon. Halála után fia Zichy Miklós igazgatta a birtokot.

1738-tól kezdték a barokk stílusú kolostor építését, Johann Entzenhoffer bécsi építész tervei szerint és a trinitárius rend szerzeteseit telepítik a kegyhely szolgálatára.

1747-1749 között épült a templom

Jelenleg ebben a monumentális, különleges, misztikus térben kiállításokat és koncerteket is szerveznek

A szentélyben helyezték el Zichy Miklós epitáfiumát, aki 1758-ban hunyt el. A lábazat 2002-ben a Dunából került elő.

1784-ben II. József feloszlatta a trinitárius rendet és elárverezték a kolostor tárgyait. Az épületet az Esterházy gyalogezred laktanyájává alakították. Majd hadifoglyokat szállásoltak el benne. Az elkövetkező évtizedekben tüzérségi és katonai raktárként, hadikórházként szolgál. Később szükséglakásokat alakítottak ki benne.

1910-ben a bécsi bútorgyáros és műgyűjtő, Schmidt Miksa vásárolta meg. A kolostort kastéllyá alakította, ahol bemutató termeket létesített és műgyűjteményét is itt helyezte el. A díszes fakapu a bécsi hadügyminisztériumot díszítette, melyet idehozatott és beépített, mint az egész homlokzati részt is.

Történt itt egy bűnügy, Turcsányi Emília, azaz „Mágnás” Elza meggyilkolása. 1914. januárjában a budai Margit rakparton két arra hajtó kocsis egy, a Dunába dobott utazókosárra lett figyelmes, amely egy fiatal nő holttestét rejtette. A szenzációs esetre az akkoriban kialakuló hazai és külföldi bulvársajtó is figyelmes lett, így az izgalmas bűneset napokig az újságok címlapján szerepelt, ezzel valóságos tömeghisztériát okozva. A holttest azonosítása után kiderült, hogy a gyilkosság áldozata Turcsányi Emília, akit a korabeli Budapesten csak Mágnás Elzaként ismertek. A hölgy a kiscelli kastély egykori tulajdonosának, a bécsi származású Schmidt Miksa bútorgyárosnak volt a kedvese.

1935-ben Schmidt Miksa meghalt. Végrendeletében a parkot, az épületet, és az abban hátrahagyott műgyűjteményt a fővárosra hagyta azzal a kikötéssel, hogy a parkból közpark legyen, a műkincseit tartalmazó épületben pedig múzeumot hozzanak létre.

A II. Világháborúban a templom súlyos háborús sérüléseket szenvedett. 1948-ban nyílt meg az első várostörténeti kiállítás. 1956-ban a múzeumba három katona, valamint tizenévesek csoportja vette be magát. Kilőttek egy szovjet menetoszlopban haladó tehergépkocsi sofőrt a Bécsi úton, majd néhány nap alatt megadták magukat. A három felnőttet 1958-ban kivégezték.

Ezt a sárkányt a bejárat előtt, valahogy nem tudtam hova tenni, ezért utánanéztem, nagyon érdekes a története.

A Lánchíd pesti hídfőjénél az 1850-es években épült az első rakodópart, északi kapuját három sárkány őrizte, jégtörőnek szánták a tél végi áradások esetére. A déli kaput delfinek őrizték. 1900-as években elkerültek innen és sokáig a Városligetben álltak. Majd Kiscellbe kerültek, de itt csak egy maradt, a másik kettővel az Állatkertben találkozhatunk zöldre mázolva. ( Itt az eredeti helyükön látható 1860-ban, kép forrása a Kiscelli Múzeum honlapja)