1921 óta a Magyar Képzőművészeti Egyetemhez tartozik. Minden évben megrendezik Kipakolás címmel, az MKE hallgatóinak év végi szakmai bemutatkozását. Ennek volt egyik helyszíne az Epreskert, ahová már régen szerettem volna bejutni.
A kert az itt állt eperfákról kapta a
nevét, ezeket a 17. század végén ültették, jóval
nagyobb területen. Kialakult a hazai selyemgyártás, a spanyol származású Valero családnak köszönhetően, akik Magyarországra költözve 1776-ban
selyemgyárat alapítottak. A selyemhernyók
egyedüli táplálékforrása az eperfa levele. 1851-ben a gyár befejezte működését, és bezárt.
Stróbl Alajos szobrászművész úgy döntött, felkarolja az Epreskert ügyét, az elvadult parkot rendbe hozatta.
A főváros vezetése néhány telket a Mintarajztanodának adott, amely két festészeti és egy szobrászati mesteriskolát hozott létre a területen. A tanárok között volt Benczúr Gyula, Lotz Károly, Székely Bertalan,
Feszty Árpád, Zichy Mihály, akik a tanításért cserébe ingyen műtermet
kaptak az Epreskertben. 
Stróbl a műtárgyakért is rajongott, számtalan alkotást mentett meg, és helyezett el az Epreskertben. Többek között a budavári
Mátyás-templom helyreállításakor eltávolított, 13-14. századból származó
délkeleti kaput.
Kolozsvári fivérek
Sárkányölő Szent György-szobrának másolata. Ferenc József három példányt készíttetett a prágai várnegyedben álló
eredeti alapján, hogy az értékes műemlék Magyarországon is látható
legyen. Egy a budai Várba, egy Kolozsvárra, a harmadik pedig Stróbl közbenjárására az Epreskertbe került. 
Itt helyeztette el Hunyadi János gyulafehérvári síremlékének másolatát, a
kápolna falára pedig a bautzeni Mátyás király-dombormű másolata került.
A legenda szerint Mátyás királyról ez a legélethűbb ábrázolás, mivel
háromszor is megküldték a készülő dombormű fejábrázolását Mátyás
udvarába ellenőrzésre, hogy a király mindenképp elégedett legyen az
alkotással.
Az Epreskert közepén áll a barokk Kálvária, amit szintén Stróbl Alajos
mentett meg. A Mayerhoffer András tervei alapján 1744 és 1749 között felállított építmény eredetileg a Kálvária téren állt Józsefvárosban,
és az a legenda övezte, hogy a szabadságharc idején a környékbeli
asszonyok ide jártak imádkozni a harctéren teljesítő férjük épségéért.
Az 1890-es évek közepén a Kálváriát a városvezetés el akarta bontatni, mert útjában állt a modernizációs törekvéseknek, ezért Stróbl azt találta ki, hogy szállítsák át kövenként az Epreskertbe,
és ott állítsák fel újra, ami meg is valósult.
Stróbl a művészetpártolásán túl a különcségeiről is nevezetes volt. Gyakran érkezett lóháton, trombitaszóval, majd a teremben a lovát megülve ment végig tanítványai
félkész szobrai között. Ezt elégelték meg egyszer diákjai, így az egyik
nap egy ágyat húztak a bejárathoz, amire Stróbl csak ennyit mondott:
„Azt hiszitek, hogy nem ugratok át ezen az ágyon?” A
gyönyörűen berendezett parkban bohém mulatságokat szervezett, és népes
vendégseregével együtt sokszor jelmezbe bújtak. Amikor az Epreskert a
tolvajok kedvelt célpontjává vált, a kutyáját oroszlánjelmezbe
öltöztette, hogy így riassza el őket. 
Az
első világháború alatt hadikórházként működő Epreskertben gyógyuló
katonák fotóin is láthatók a kert műalkotásai.
Az első világháború után benépesült a környék, a polgári villák
kiszorították a műtermeket, a terület egyre zsugorodott, hogy
megmentsék, az Epreskert a
műtermeivel együtt beolvadt a Képzőművészeti
Főiskolába, amely már egyetem.
Az egyetem festő,
szobrász és látványtervező tanszékének műtermeiben, illetve a fém-, bronzöntő,
kőfaragó, gipsz-, valamint üvegműhelyeiben folyik itt az alkotómunka. 
A Nagyboldogasszony templom fülkeszobra
Stróbl Alajos antikizáló, oszlopcsarnokos szobrászati mesterműterme 1889-ben épült meg. Stróbl különösen vonzódott az antik és a középkori művekhez, ezért
igyekezett a kertben minél több ilyen műalkotást elhelyezni. Tanítványai is több ókori mű másolatát készítették el, és a
műalkotásokat a kert növényeivel összhangban helyezték el.
Műteremháza bejáratánál lószobor fogadja a látogatókat. A Halászbástyára tervezett Szent
István szobor megbízásának odaítélésekor a bírálóbizottság részéről
kétely merült fel, hogy tud-e lovat is faragni? Stróbl a hír hallatán kölcsönkért egy lovat a közeli Városligetben fellépő
cirkusztól és annak alapján elkészítette a lószobrot. Meg
is győzte a megrendelőket, és így ő alkothatta első királyunk
emlékszobrát.
A kert egyik legértékesebb darabja Erzsébet királyné carrarai márványból készült szobra. Szécsi Antal és Mayer Ede Hódolat I. Ferenc József és Erzsébet királyné előtt
című, 1908-ban elkészült szoborcsoportjának része volt. 1950-ben
eltávolították a Műegyetemről, és azzal a céllal szállították a kertbe,
hogy az értékes márványt újrahasznosítsák. A mellékalakok és a császár
szobra valóban véső alá került, de Erzsébet királyné megmenekült.
A második világháború nem kímélte a kertet, a tüzelőhiánnyal küzdő
lakosság egy kivételével kivágta az eperfákat. Csak az 1960-as években,
Pátzay Pál rektorsága idején ültettek a helyükre csemetéket.
A szoborkert néhány alkotása tiszteletadás az újabb kori mestereknek.
Somogyi József - Rőzsehordó
Eredetileg Rudnay Gyula síremléknek készült 1983-ban, de csak később 1999-ben állították fel a kertben.
Kő Pál - Bárányos című alkotása
1968-ban
készítette, negyedéves szobrász-hallgatóként, Somogyi József
felügyelete alatt. A téma a "klasszikus jópásztor-kompozícióból" indul,
annak egy sajátos
változata. Az eredeti ábrázolás a Jó pásztort mutatja – vállán a
megmentett báránnyal. 2019-ben a szobrot bronzba öntötték és a
művésztanár, Lujos mester az Epreskertnek, ill. a Képzőművészeti
Egyetemnek ajándékozta.
Az
Epreskert 2013-tól műemléki védettséget élvez.
Buja növényzet, különleges épületek, különféle stílusú szobrok hevernek mindenfelé.
Imádtam itt bolyongani, a látvány és a kert múltja miatt is. Belegondoltam, hogy vajon hány remekmű készült itt, amit csodálhatunk országszerte.
Sokkoló, meghökkentő és elgondolkodtató volt ez a látvány.
Folyt.köv.....
