Történelem, mítosz és tudomány
A tárlat bemutatja Attila és az európai hun birodalom történelmi hátterét, valamint az
évszázadok alatt kialakult legendákat és művészeti emlékeket. 13 ország és 64 múzeum 400 tárgya idézi meg a hunok királyát, Attilát.
Egy hun harcos modell és egy jurta is látható
Lotz Károly: Attila és hunjai
Attila népével kivonul Ázsiából, (1875)
A festmény felnagyított másolata a kiállítás előterében
A következő jeleneten már Etelközt látjuk, ahol Előd vezér, az Árpádok
ősatyja hallgatja társaival egy táltos regéjét a dicsőséges múltról.
Az eredeti freskók a díszlépcsőházban is megtalálhatóak.
Attila az egyetemes történelem egyik legnagyobb legendája, és ebben szerepet játszik az is, hogy nagyon kevés írásos emlék maradt fenn róla és birodalmáról, amit tudunk, azt nagyrészt a kreatív fantázia alkotta meg elegendő forrás híján. 
Az időkapu előtt egy tárlóban csupán egyetlen rövid szöveget tartalmazó
lapot látunk, rajta egy mondat Priszkosztól:
„Amikor Ruga meghalt, a
hunok királysága Attilára és Bledára szállt”
Mindazt, amit róla, a hunokról és az uralkodásáról tudunk, elsősorban a régészek által feltárt, nem túl sok tárgyból, valamint a kései keletrómai császárság diplomatájától és történetírójától, Priszkosz rétortól tudjuk, aki 448–449 körül egy követség tagjaként Attila udvarában tartózkodott és élményeit lejegyezte. Az eredetileg nyolckötetes történelmi munka elveszett. Töredékek maradtak belőle,
szerencsés módon pont olyan részletek, amelyek a hunokhoz tett
utazásáról szólnak.
Időalagút
Mögötte az időkapun átnézve a következő teremben újabb szövegek sorakoznak, a mennyezetről egyre nagyobb táblák lógnak le, egyre hosszabb latin szövegekkel. Ahogy a korabeli forrásoktól távolodunk, e szövegek egyre színesebbé válnak.
Az 5. századból származó és az európai hun birodalomhoz kapcsolható tárgyak
Hun üstök
Mellszobor formájú ereklyetartókban őrzik a szüzek relikviáit
A legenda tovább gazdagodott. Attila rémülten
hőköl hátra, mert a pápa feje fölött lát lebegni két kardos férfit,
Szent Pétert és Pált, a város patrónusait, a hun lovasok olyan
pikkelypáncélt hordanak, mint a barbár harcosok Traianus oszlopának
domborművein. 
Ruhakapocsként szolgáló arany fibula
Orlati lemezek
Attila halála előtt egy évszázaddal, (Üzbegisztán, 4. század második fele)
Orlati csontlemezekbe karcolt csata és vadászjelenetek. Ezek keletkezési helyén és idejében haladhattak át a hunok a közép-ázsiai régióban.
Az
1980-as években feltárt orlati temető (Üzbegisztán) egyik legfontosabb
sírja egy fegyvereivel együtt eltemetett férfi nyughelye, itt találták
meg azokat a csontból faragott lemezeket, amelyek egykor derékövet
díszítettek. A felületükbe karcolt ábrázolások kiemelkedő jelentőséggel
bírnak mind Közép-Ázsia művészete, mind pedig az ázsiai hunok kutatása
szempontjából. Összesen öt ilyen lemez került elő.
Egyes vélekedések szerint a hun előkelők halotti búcsúztatójánál
használták, mások szerint áldozati ételeket főzhettek bennük.
A Kárpát-medence páratlan és a mai napig is a legnagyobb, 1444
darabból álló aranyérem együttese. A Hódmezővásárhely közelében fekvő Szikáncson, 1963-ban egy pulykáit
őrző asszony botja fordította ki az első darabokat a földből, a többit a
pulykák kaparták ki. Valószínűleg
ezzel váltotta meg Bizánc, hogy Attila serege ne rohanja le a várost.
Vadonatúj, fényes érmék, tehát nem használt darabokból szedték össze.
Torzított koponyák, a kiállítás igazi különlegességei.
Az 5. században a népesség mintegy harminc százalékánál volt
megfigyelhető a mesterséges koponyatorzítás, amely a maga korában
szimbolikus jelentéssel bírhatott. Csecsemőkorban fejre helyezett bandázsokkal történt, melynek nyomai felnőtt korban is látszanak, a fej jellegzetes csúcsos formájú lett.
Attila kardja
A történész Priszkosz
azt írja, a következőképpen találták meg: „Midőn egyszer egy pásztor, a nyáj egyik üszőjét sántítani látta és a nagy seb okát
kitalálni nem tudta, aggódva a vér nyomán ment és végre egy kardra
bukkant, melybe az üsző füvet legelve vigyázatlanul belelépett és
kiásván azonnal Attilához vitte. Ez megörült az ajándéknak s a mily
merész észjárása volt, úgy vélekedett, hogy az egész világ fejedelméül
van rendelve s a harcok hatalma a hadisten kardjával neki adatott."
Körösfői-Kriesch Aladár, Róth Miksa: Isten kardja (1909)
A velencei biennálénak helyt adó magyar szecessziós pavilon épületében, hadisten kardjának megtalálása
A bécsi szablya, amit a magyar hagyomány Attila kardjaként tart számon, nem hun kori, hanem a 10-11-századi magyar honfoglalás kori fegyver. A német hagyomány Nagy Károlyhoz (742-814) köti.
A nyugat-európai emlékezetben Attila sokszor démoni alak, akit groteszk
vonásokkal ábrázoltak, Giovanni Bonazza olasz szobrász, mészkőből készült 1700 körüli „démoni” Attila-büsztje, amely Olaszországból érkezett. Mellette ugyanettől a művésztől egy márvány tondó látható, ami a Szépművészeti Múzeum tulajdona
Brüsszeli festő: Szent Orsolya és a tizenegyezer szűz vértanúsága (1520)
Szent Orsolya – egy britanniai király leánya – a Rajnán hajózva ért
Kölnbe, amit éppen akkor foglaltak el a hunok, akik egyetlen nap alatt
lemészárolták a tizenegyezer szüzet. A szépséges hercegnőbe viszont
Attila beleszeretett és feleségül kérte. Orsolya ezt visszautasította,
amiért a hunok nyílzáport zúdítottak rá. (A tizenegyezer szűz félreolvasás eredménye tizenegy szűz helyett)
Fából faragott színesre festett hermák, mosolygó arccal.
A kiállítás egyik kuriózuma
Haan Antal: Attila és Nagy Szent Leó pápa találkozása, másolat Raffaello vatikáni falképéről (1880-1881) A monumentális alkotás 1883-ban a Magyar Nemzeti Múzeum állandó
kiállítására került, húsz évvel később azonban raktárba helyezték. Az
elmúlt 120 évben senki nem láthatta, a mostani tárlatra restaurálták.
Pikkelypáncél
Raffaello, Attilát tévesen, pikkelypáncélt viselve – a
festés korának megfelelő ruhában ábrázolta. Ezért raktak a rendezők most
a kép mellé egy egészen máskor keletkezett szarmata páncélt.
Veretekkel díszített aranycsészék
Szilágysomlyó, Románia, 5. század
Előkelő női síregyüttes, kőberakásos aranyékszerei
Dunapataj-Bödpuszta, Magyarország, 5.század
Vörös gránitberakással díszített aranyékszerek, a Hun Birodalom előkelőinek viselete.
Rülzheim-i kincs részét képező, rekonstruált ezüst összecsukható szék
Than Mór: Attila lakomája (1870)
A monumentális falfestménye a Vigadó egyik termét díszítette, de a
világháborúban elpusztult. A kiállításon egy Than Mór által készített,
kisebb másolat látható.
Heinrich Ede: Attila lakomája (1863)
Nagy Sándor: Attila lakomája című vázlata, amely a velencei biennálé magyar pavilonjának üvegablakához készült 1909-ben. A Róth Miksa által kivitelezett alkotás Attila „udvarházát” és
lakomáját ábrázolta, de 1958-ban, az épület felújítása során
megsemmisült. Fennmaradt azonban az üvegfestmény 1:1 arányú színes
kartonja, ezt láthatjuk a mostani kiállításon. A háttérben a gödöllői
művésztelep formakincsének megfelelően dunántúli és erdélyi népi
építészeti motívumok és kopjafák jelennek meg.
Kr. u. 453-ban Attila éppen új feleségét, a fiatal Ildikót vette nőül. A
lakodalom nagy pompával zajlott, az ünneplés egész éjjel tartott.
Reggelre azonban a nászéjszaka tragédiába fordult: amikor az őrök
beléptek a király szobájába, Attilát holtan találták a fekhelyén,
mellette ifjú arája sírt kétségbeesetten. A testén nem látszott
semmiféle seb, mintha belső vérzésben fulladt volna meg, orrából folyt a
vér, amely megfojtotta álmában.
A mű annak idején nagy feltűnést keltett, de nem a hun uralkodó háttérbe
tolt, naturalista módon ábrázolt holtteste, hanem a főszereplővé
avanzsáló Ildikó szexualizált bemutatása miatt.
A nászágy körül az ekkor Attila kincsének tartott nagyszentmiklósi lelet
néhány darabja látható, az ágyon pedig több kék, illetve piros szállal
készített keresztszemes hímzés teremtett „magyaros” környezetet a
jelenethez. Az ágy mellett álló háromlábú állványt a Vatikáni Múzeumban
őrzött, Kr. e. 500 körüli etruszk triposzról másolta a festő.
Kós Károly: Paraván Attila halálának ábrázolásával (1909 körül)
Drahos István: Attila sírja (1929)
Remsey Flóra: Ildikó (2007)
Nagy Sándor 1908-ban készült falikárpitjának rekonstrukciója
Fantasztikus nagyszabású, érdekes kiállítás!
Sok-sok minden látható még az általam felsoroltakon kívül, rengeteg gondolatot felvető tárgyak, igaz vagy téves elképzelések Attiláról és az őt máig körülvevő kultuszról.
