2025. május 14., szerda

Faóriások

Megint furcsán metszették meg a japán akácokat a városban. 
Nagyon fajidegennek gondolom ezt a metszés formát. Itt nyáron az összeboruló japán akác fák, hatalmas zöld alagutat képeznek normál esetben. Ezt az idén nem fogják tenni.....
Amúgy nagyon tehetséges kertészek dolgoznak a városban, különleges virágos gruppokat létrehozva mindenütt, de valahogy ezeknek a fáknak az ilyen formájú metszésével nem értek egyet.

2025. május 10., szombat

" Vénkerti viskó "

A Borsos-villát, Borsos József tervezte és építtette, majd évekig élt családjával a „vénkerti viskóban”, ahogy ő maga emlegette otthonát.
Megnéztük az emlékkiállítást, melynek anyagát Rácz Zoltán építész rendezte, aki mintegy 32 montázson keresztül mutatta be az építész életművét.
 
A család
Katonaként 1914-1918 között
Simonyi u. 40. Dr. Sz. Kun Béla ügyvéd villája (1912)
Saját háza (1912)
Iskolák, óvodák (1911-14)
Kossuth utca - Rendőrségi Palota (1914)
Csapó utca - Ipariskola, ma Vegyipari Technikum (1925)
Még sosem néztem meg igazán erről az oldalról
Sestakert utca, Ary - villa (1929)
Köztemető - Ravatalozó (1930)
Volt szerencsém tavaly Rácz Zoltán építész úr vezetésével végigjárni és megcsodálni a részleteket, melyről írtam is a blogon.
Nagyerdő Stadion és környéke (1933)
Egyetem tér, Egyetemi Templom (1938)
Debrecenen kívül Hódmezővásárhelyen, Szentesen és Szegeden is tervezett épületeket.
2023-ban jártam a villában>>>>

2025. május 9., péntek

Borsos József 150

Részt vettem egy debreceni városi sétán, ahol Borsos József épületeinek egy részét jártuk végig. A idegenvezetőnk sok érdekes, eddig nem ismert részletet osztott meg velünk az építészről és épületeiről.
Borsos József (1875-1952) Debrecen egykori főépítésze 150 éve született. Március és december között építészeti hagyatékának felidézésére számos programon lehet részt venni.

 

Épületei, városrendezési tervei a 20. század első harmadában születtek, máig tetten érhetők a városban. A hódmezővásárhelyi születésű Borsos József 1908-tól lett Debrecen építésze, majd 1923–1935 között főépítésze. Az ő nevéhez fűződik az egyetem előtti tér, az Egyetemi templom, a Köztemetőben a Ravatalozó épülete, számos oktatási intézmény, lakóház, és bérház. 1929-30-ban elkészítette a Debrecen városfejlődését több évtizeden keresztül meghatározó városszabályozási tervet. A Nagyerdő területén tervezett gyalogúthálózattal alakította ki a Parkerdőt.
Az első, igazán nagy munkája a városban a Rendőrpalota tervezése volt 1914-ben. Az I. Világháború kitörésekor behívták katonai szolgálatra, utásztisztként szolgált. Az épület befejezéséhez szükséges részletrajzokat már a frontról küldte. Az épület maga hatalmas, három utcára néz, Kossuth utca, Blaháné utca, és az ezeket összekötő Újházi Ede utca egésze. 
Eredetileg nem ide készült, hanem a Csokonai Színház baloldalán lévő épület helyére, ahol sokkal jobban érvényesült volna az épület monumentalitása. A magyaros szecessziós stílusú épület homlokzatát és a nyílások keretét Hódmezővásárhelyről származó kerámiaburkolattal díszítette.
A főbejárat gyönyörű bronzkapuja, kettős szénaboglyaíves, bodrogkeresztúri kőből faragott bélletét a pásztorfaragásokra emlékeztető minták teszik különlegessé.
A címer a legtöbb Borsos által tervezett épületen megtalálható. Jelenleg Györfi Sándor által 1999-ben alkotott 130 cm átmérőjű mázas kerámiából készült címert láthatjuk.
 
A címer a kapu külső bronzfelületen is megjelenik, az ólombetétes üvegablakok alatti részen.
Olyan szerencsénk volt, hogy beléphettünk a kapun és belülről is megnézhettük a mozaikos üvegbetétes ajtót és a szecessziós lépcsőkorlátot, sajnos itt már nem fényképezhettünk.
Régebbi bejegyzéseim Borsos Józsefről

2025. május 7., szerda

2025. május 6., kedd

Virágok közt....

 Debreceni rhododendron
Sajnos nem igazán érzi itt jól magát, a párja már nagyon csenevész :((
Az Emlékparkban a viola gyönyörű
Hófehér díszhagymák a Déri téren

Májusfát is állítottak valakinek a Péterfián

2025. május 4., vasárnap

"Megkésett köszöntő"

 

Aranyosi Ervin: Megkésett köszöntő

Hiába nő a sok virág,
hiába színes a világ,
hiába mind, ha nincs minek!
Adnék virágot, s nincs kinek!
Hiába ünnepel a szív,
a dal néma, mely visszahív…
Te rólad szól fájó dalom,
szívemen ül a fájdalom.

Adnék virágot, ölelést,
mosolyt, jó szót, – nem is kevést –
de lám már mindez hasztalan,
a szívem oly vigasztalan!
Mert ma az anyák napja van,
és árvának érzem magam!
Hogy köszönhetném meg neked,
amid már nincs: – Az életet!

Hisz nem vagy itt már jó anyám,
szemed a mennyből néz le rám.
S tudom, ha lát, most mosolyog,
hisz ma is gyermeked vagyok,
s amíg csak élek az leszek,
s egyszer, ha én is elmegyek,
találkozunk majd odafenn,
ahol a lélek megpihen!

Leülök hát, s emlékezem,
összefonom a két kezem.
Behunyt szemmel imádkozom,
arcod szemem elé hozom,
mert szíved szívemben lakik,
ott hozza szép virágait.
Köszöntelek e szép napon,
csak itt hiányzol még nagyon!

2025. április 30., szerda

Pompás

Gyönyörű most sétálni a virágzó fák alatt, ha éppen kiszabadulok a szobából. :D