2024. január 7., vasárnap

Hölgyek, vadak és sok minden más.....

Annyi sok látnivalóban volt részem a múlt év végén, hogy nem is jutott időm, hogy mindent leírjak a blogomban.
A téli aukciók előtt a galériákban megint gyönyörűségeket csodálhattam meg. Egy pár kedvenc a Kieselbach Galériában. Valójában annyit írtak Rippl-Rónai József festményéről, hogy feltétlen látnom kellett.
Rippl-Rónai József - Kalitkás nő I. (1892)
Kikiáltási ára: 180 millió Ft volt, 220 millió Ft-ért kelt el.
A hátsó teremben találtam rá, rendkívül látványosan kiállítva. Míg nézelődtem, láttam milyen sokan tértek be ezt a remekművet megcsodálni.
A kép egyik változatát láttam már a Magyar Nemzeti Galériában tavaly.

A századforduló női szépségei véletlenül egy aukción, a magyar Mona Lisa, a firenzei ideálszépség, a modern lélekábrázolás. A három festőóriás, (Rippl-Rónai, Gulácsy, Vaszary) három különféle módon festette le modelljét. Milyen jó, hogy a két utóbbi festőnek nemrég voltam a kiállításán.
Gulácsy Lajos - Nő rózsával (Firenze 1904)
Ifjúkori remekmű, 22 évesen festette a művész
Leütési ára: 160 millió Ft, életmű-rekord.
Vaszary János -  Hölgy kalapban (1905-1906 körül)
Konstantin Frida - Önarckép macskával (1910 körül)
Új nevekkel, művészekkel ismerkedem, érdekes összefüggések Konstantin Frida esetében.
Faragó Géza - Koratavasz, Fiatal szépség, (1909 körül)

Vaszary János - Fiatal szolgálólány (1902)
Rippl-Rónai József - Párizsi modell műteremben (Zorka piros bársony széken)
Glatz Oszkár - Tavaszi rét (1910-es évek)
Scheiber Hugó - Önarckép (1920-as évek vége)
Scheiber Hugó - A modell (1930 körül)
Egyre jobban szeretem Scheiber Hugó képeit
Nagybányai vadak képei
Czóbel Béla, a forradalmár fauve, Pechán József, az elfeledett fauve, Boromisza Tibor, a kísérletező fauve.
Czóbel Béla - Parkrészlet (1906 körül)
170 millió volt a leütési ára
Pechán József - Nagybányai szoba (1908)
Boromisza Tibor - Kalapos nő a parkban (1908)
Vaszkó Ödön - Koncert (1931)
Batthyány Gyula (1887-1959)
Gróf Batthyány Lajosnak, az első magyar miniszterelnöknek a dédunokája. Édesapja gróf Batthyány Lajos fiumei kormányzó, országgyűlési képviselő, édesanyja gróf Andrássy Ilona. Felesége Károlyi Zsuzsanna 1922–1930 között, haláláig a Magyar Gazdaasszonyok Országos Egyesületének elnöke volt. 1914 novemberében, az I. honvéd huszárezred hadnagyaként az I. világháborúból hazatérve, Fehérvárcsurgón vezette oltár elé. 1952-ben nyolc év letöltendő börtönbüntetésre ítélték egy koncepciós perben, öt évig ült börtönben Márianosztrán, vagyonát elkobozták. Kiszabadulása után haláláig Polgárdiban élt visszavonultan egykori tiszttartója lakásában. A festészet mellett elismert színházi díszlet- és jelmeztervező volt, számos könyvillusztrációt is készített.
Batthyány Gyula - Szenvedély, Lány kék ruhában (1940 körül)
Molnár József - Szüret a budai hegyekben 
Rózsadomb, háttérben a Gellért- heggyel (1858)
Karlovszky Bertalan - Karlovszky Bertalan és felesége portréja (1931) 

Sok-sok remekmű, 
egyre jobban magával ragadnak a festmények......
Itt lehet csemegézni, becsérték és kikiáltási árat illetően is >>>>

2024. január 3., szerda

"A föld az istenek paradicsoma"

Második próbálkozásra, online jeggyel sikerült megnéznünk a Renoir kiállítást. Hatalmas az érdeklődés, hosszú sorok kígyóznak, hiszen csak január 7-ig láthatóak ezek a csodálatos alkotások így együtt. 
Meghosszabbították január 21-ig, még van pár nap megnézni!!
Pierre-Auguste Renoir (1841–1919) 
Önarckép
 
Limoges-ban született, apja szabó, anyja varrónő. A család Párizsba költözött a Louvre közelébe. 
Renoir porcelánfestő tanoncnak állt, majd díszítőfestőként dolgozott és beiratkozott az ingyen városi rajziskolába. Eljárt Charles Gleyre svájci festő műhelyébe, itt ismerkedett meg Alfred Sisley-vel, Frédéric Bazille-jal és Claude Monet-val. 
Az 1870-es években festményeket állít ki az impresszionisták kiállításain.
1881-ban szerelmével, későbbi feleségével Aline Charigot-tal több hónapra Itáliába utaznak. Ez az út döntő jelentőséggel bír festészetében. 
1883-ban volt első retrospektív (visszatekintő) kiállítása. 
1885-ben születik meg Aline Charigot-tól első gyermeke, Pierre Renoir, aki később színészként vált ismertté. Második fia, Jean Renoir filmrendező lett. 
1892-től jelentkeznek nála a reumás ízületi gyulladás első jelei. A földközi-tengeri klíma kedvezően hat egészségére, ezért 1907-ben végleg letelepszik a Nizza melletti Cagnes-sur-Merben egy nagy vidéki házban. Háza, a „Les Collettes”, ma múzeum.
Fokozatosan tolószékbe kényszerül, ecsetjét kezéhez kötözteti, mert tartani már nem bírja. Ilyen állapotban is remekműveket alkotott. 1919-ben, 78 éves korában hunyt el.
Renoirt az egyik leghíresebb impresszionista festőként tartják számon
Ő magát, figurális festőnek tartotta, mindig az embert állította művészetének középpontjába.
A múzeum saját anyaga mellé a párizsi Musée d’Orsay, a Musée de l'Orangerie, a Musée National Picassó, és a bécsi Belvedere múzeumaiból érkeztek képek. (A kiállításnak 400 milliárdos a biztosítása)
A szerep olvasása
1857-ben készült Renoir által festette váza, még abból az időből, mikor a művész porcelánfestészettel foglalkozott. Renoir a fiának Jean Renoirnak, a későbbi rendezőnek adta, akinek első felesége Renoir modellje is volt, ő jó kapcsolatban állt Coco Chanellel, aki Jean Renoir filmjeihez is tervezett jelmezeket. A váza végül Coco Chaneltől került a múzeum tulajdonába.
Jeanne Samary portréja (francia színésznő)
 Claude Monet 
A két művész többször dolgozott egymás mellett, és Renoir gyakran meglátogatta barátját Argenteuil-ben, ahol Monet 1871-ben telepedett le. Ezen a festményen éppen a háza kis télikertjébe vezető átjáróban áll.

Hölgy napernyővel a kertben
A Szajna partján fekvő, Párizs közeli La Grenouillère („békástanya”) nevű üdülőhely vonattal is könnyen elérhető volt, így a fiatal fővárosiak körében hamar népszerű kiránduló- és szórakozóhellyé vált. Renoir és Monet is több kompozíciót festett a fürdőhelyen. A festményt Renoir vázlatnak tekintette, így soha nem állította ki élete során. A kép 1903-ig Edmond Renoir, a festő testvérének tulajdonában volt.
Bál a Moulin de la Galette-ben a Montmartre-on készült. A vázlat megfordult Nemes Marcell budapesti műgyűjtő kollekciójában is, 1913-ban elárverezte a képet Párizsban.
A hinta című alkotást Renoir 1876-ban festette, a következő évben pedig bemutatták az impresszionisták harmadik tárlatán, így nagyban hozzájárult az impresszionizmus definíciójának kialakulásához. A fények és árnyékok ábrázolása, a lombokon átszűrődő napsugarak foltokban jelennek meg a kertben és az alakokon.
Vidéki tánc
Ebéd után
A kávézóban
1881-es itáliai útját követően a festő az impresszionizmus pillanatszerű ábrázolása, erőteljes színhasználata és ecsetkezelése helyett Raffaello és Ingres útmutatását választotta, a rajz elsőbbrendűségét hirdette.  
A festészeti fordulattal párhuzamosan magánéletében is komoly változás következett be: Renoir már elmúlt 40 éves, amikor családot alapított. 1890-ben vette feleségül egyik modelljét, Aline Charigot-t, és az évek során három fiúgyermekük született, Pierre 1885-ben, Jean 1894-ben, Claude, becenevén Coco 1901-ben. Innentől kezdve Renoir előszeretettel választotta az otthon, a bensőséges családi kör motívumait.
Pierre-t édesanyjával,
 
Jeant dadájával, a későbbi kedvenc modelljével, Gabrielle Renard-ral örökítette meg

A művész harmadik fia, Claude, akit bohócjelmezben örökített meg a festő.
1886 júliusát Renoir családjával a Szajna-parti La Roche-Guyonban töltötte. A nyaralás egyik pillanatát idézi meg az akvarell, melyen a festő jellegzetesen impresszionista stílusban, könnyed ecsetvonásokkal felvitt, áttetsző színekkel érzékeltette a környezetet.
A közös zenélés élményére fókuszál a több változatban is elkészült Lányok a zongoránál, melyet Renoir 1892 körül festett állami megrendelésre. Úgy érezte, ez a motívum méltó arra, hogy első közgyűjteménybe kerülő műveként képviselje őt az élő művészet szentélyében, a Musée du Luxembourg-ban. A kiállításon a kompozíció előkészítő vázlata, illetve a francia állam által elfogadott végleges, részletesen kidolgozott változata is látható.
A művész három fekvő aktját még sosem láthatta a közönség együtt. Kettőnek Gabrielle a modellje, a festő feleségének rokona, aki tizenöt évesen került a családhoz, hogy a házaspár második gyermekének dajkája legyen. Később a festő állandó modellje lett.
Az aktokat Renoir 1903-1907 között festette, a Szépművészeti Múzeum birtokába az első változat került. A Fekvő női akt (Gabrielle) című kései remekművet 2019-ben vásárolta meg a múzeum 3,5 milliárd forintért.
A Szépművészeti Múzeum gyűjteménye az 1895-ben készült Fiatal nő mellképével is büszkélkedhet, amely alkotást 1945-ben Herzog Istvántól vásárolták meg. Ezenkívül a gyűjtemény további tíz rajzot, két akvarellt és tizenkét sokszorosított grafikát őriz a halhatatlan francia mestertől.
Aktok
Alvó lány
Kevéssé közismert tény, hogy Renoir idősebb korában szobrokat is alkotott.
A győztes Vénusz (1914-1916) és a Víz/Mosónő (1917 körül)
Egy érdekes írás>>>>
 
Renoir festődoboza, palettája
Utolsó remekműve, az 1919-ben született Fürdőzők című alkotás. A  modellek az idősödő, reumától szenvedő mester számára a boldogságot, az egészséget és az életerőt testesítették meg.
„A föld az istenek paradicsoma: ezt akarom megfesteni” - mondta Pierre-Auguste Renoir 
A tárlat egy archív filmfelvétellel zárul, amin az öreg festőt látjuk beszélni és festeni. Nyoma sincs rajta a szomorúságnak......