Második próbálkozásra, online jeggyel sikerült megnéznünk a Renoir kiállítást. Hatalmas az érdeklődés, hosszú sorok kígyóznak, hiszen csak január 7-ig láthatóak ezek a csodálatos alkotások így együtt.
Meghosszabbították január 21-ig, még van pár nap megnézni!!
Pierre-Auguste Renoir (1841–1919)
Önarckép
Limoges-ban született, apja szabó, anyja varrónő. A család Párizsba költözött a Louvre közelébe.
Renoir porcelánfestő tanoncnak állt, majd díszítőfestőként dolgozott és beiratkozott az ingyen városi rajziskolába. Eljárt Charles Gleyre svájci festő műhelyébe, itt ismerkedett meg Alfred Sisley-vel, Frédéric Bazille-jal és Claude Monet-val.
Az 1870-es években festményeket állít ki az impresszionisták kiállításain.
1881-ban szerelmével, későbbi feleségével Aline Charigot-tal több hónapra Itáliába utaznak. Ez az út döntő jelentőséggel bír festészetében.
1883-ban volt első retrospektív (visszatekintő) kiállítása.
1885-ben születik meg Aline Charigot-tól első gyermeke, Pierre Renoir, aki később színészként vált ismertté. Második fia, Jean Renoir filmrendező lett.
1892-től jelentkeznek nála a reumás ízületi gyulladás első jelei. A földközi-tengeri klíma kedvezően hat egészségére, ezért 1907-ben végleg letelepszik a Nizza melletti Cagnes-sur-Merben egy nagy vidéki házban. Háza, a „Les Collettes”, ma múzeum.
Fokozatosan tolószékbe kényszerül, ecsetjét kezéhez kötözteti, mert tartani már nem bírja. Ilyen állapotban is remekműveket alkotott. 1919-ben, 78 éves korában hunyt el.
Renoirt az egyik leghíresebb impresszionista festőként tartják számon.
Ő magát, figurális festőnek tartotta, mindig az embert állította művészetének középpontjába.
A múzeum saját anyaga mellé a párizsi Musée d’Orsay, a Musée de l'Orangerie, a Musée
National Picassó, és a bécsi Belvedere múzeumaiból érkeztek képek. (A kiállításnak 400 milliárdos a biztosítása)
A szerep olvasása
1857-ben készült Renoir által festette váza, még abból az időből, mikor a művész porcelánfestészettel foglalkozott. Renoir a fiának Jean Renoirnak, a későbbi rendezőnek adta, akinek első felesége Renoir modellje is volt, ő jó kapcsolatban állt Coco Chanellel, aki Jean Renoir filmjeihez is tervezett jelmezeket. A váza végül Coco Chaneltől került a múzeum tulajdonába.
Jeanne Samary portréja (francia színésznő)
Claude Monet
A két művész többször dolgozott egymás mellett, és Renoir gyakran
meglátogatta barátját Argenteuil-ben, ahol Monet 1871-ben telepedett le.
Ezen a festményen éppen a háza kis télikertjébe vezető átjáróban áll.
Hölgy napernyővel a kertben
A
Szajna partján fekvő, Párizs közeli La Grenouillère („békástanya”) nevű
üdülőhely vonattal is könnyen elérhető volt, így a fiatal fővárosiak
körében hamar népszerű kiránduló- és szórakozóhellyé vált. Renoir és
Monet is több kompozíciót festett a fürdőhelyen. A festményt Renoir vázlatnak tekintette, így soha nem állította ki élete során. A kép 1903-ig Edmond Renoir, a festő testvérének tulajdonában volt.
Bál a Moulin de la Galette-ben a Montmartre-on készült. A vázlat megfordult Nemes Marcell budapesti műgyűjtő kollekciójában is, 1913-ban elárverezte a képet Párizsban.
A hinta című alkotást Renoir 1876-ban festette, a következő évben pedig bemutatták az
impresszionisták harmadik tárlatán, így nagyban hozzájárult az
impresszionizmus definíciójának kialakulásához. A fények és árnyékok ábrázolása, a lombokon átszűrődő
napsugarak foltokban jelennek meg a kertben és az alakokon.
Ebéd után
1881-es
itáliai útját követően a festő az impresszionizmus pillanatszerű
ábrázolása, erőteljes színhasználata és ecsetkezelése helyett Raffaello
és Ingres útmutatását választotta, a rajz elsőbbrendűségét hirdette.
A
festészeti fordulattal párhuzamosan magánéletében is komoly változás
következett be: Renoir már elmúlt 40 éves, amikor családot alapított.
1890-ben vette feleségül egyik modelljét, Aline Charigot-t, és az évek
során három fiúgyermekük született, Pierre 1885-ben, Jean 1894-ben,
Claude, becenevén Coco 1901-ben. Innentől kezdve Renoir előszeretettel választotta az otthon, a bensőséges családi kör motívumait.
Pierre-t édesanyjával,
Jeant dadájával, a későbbi kedvenc modelljével, Gabrielle Renard-ral örökítette meg
A művész harmadik fia, Claude, akit bohócjelmezben örökített meg a festő.
1886
júliusát Renoir családjával a Szajna-parti La Roche-Guyonban töltötte. A
nyaralás egyik pillanatát idézi meg az akvarell, melyen a
festő jellegzetesen impresszionista stílusban, könnyed ecsetvonásokkal
felvitt, áttetsző színekkel érzékeltette a környezetet. A
közös zenélés élményére fókuszál a több változatban is elkészült Lányok
a zongoránál, melyet Renoir 1892 körül festett állami megrendelésre.
Úgy érezte, ez a motívum méltó arra, hogy első közgyűjteménybe kerülő
műveként képviselje őt az élő művészet szentélyében, a Musée du
Luxembourg-ban. A kiállításon a kompozíció előkészítő vázlata, illetve a
francia állam által elfogadott végleges, részletesen kidolgozott
változata is látható.
A művész három fekvő aktját még sosem láthatta a közönség együtt. Kettőnek Gabrielle a modellje, a festő feleségének rokona, aki tizenöt
évesen került a családhoz, hogy a házaspár második gyermekének dajkája
legyen. Később a festő állandó modellje lett.
Az aktokat Renoir 1903-1907 között festette, a Szépművészeti Múzeum birtokába az első változat került. A Fekvő női akt (Gabrielle) című kései remekművet 2019-ben vásárolta meg a múzeum 3,5 milliárd forintért.
A Szépművészeti Múzeum gyűjteménye az 1895-ben készült Fiatal nő mellképével is büszkélkedhet, amely
alkotást 1945-ben Herzog Istvántól vásárolták meg. Ezenkívül a
gyűjtemény további tíz rajzot, két akvarellt és tizenkét sokszorosított
grafikát őriz a halhatatlan francia mestertől.
Aktok
Alvó lány
Kevéssé közismert tény, hogy Renoir idősebb korában szobrokat is alkotott.
A győztes Vénusz (1914-1916) és a Víz/Mosónő (1917 körül)
Egy érdekes írás>>>>
Renoir festődoboza, palettája
Utolsó remekműve, az 1919-ben született Fürdőzők című alkotás. A modellek az idősödő, reumától szenvedő mester számára a boldogságot, az egészséget és az életerőt testesítették meg.
„A
föld az istenek paradicsoma: ezt akarom megfesteni” - mondta
Pierre-Auguste Renoir
A tárlat egy archív filmfelvétellel zárul,
amin az öreg festőt látjuk beszélni és
festeni. Nyoma sincs rajta a szomorúságnak......
