Lucca

Lucca - Toszkána

Eredetileg ezt a várost az etruszkok alapították, majd római kolónia volt körülötte i.e. 180 körül. A későbbi években a város közel 500 éve független állam volt. A 19. században Luccát Napóleon meghódította. 1860-ban végre az egységes Olaszország részévé vált.

Középkori óvárosát, Európa második leghosszabb városfala veszi körül. 

A város a textiliparáról, kiváló olívaolajáról és történelmi óvárosáról ismert, Luccát a “99 templom városaként” is emlegetik. Valóban, szinte minden sarkon rejtőzik legalább egy kis templom.

A 16-17. században épült 4,2 kilométer hosszú masszív középkori városfal, melyet egykor 12 bástya védett, és 6 kapuján lehetett ki- illetve bejutni az óvárosba. Eredetileg a firenzeiek elleni védelem céljából épült, de sosem volt rá szükség, viszont jól megvédte a várost az 1812-es nagy árvíz idején. Az egykori vizes árkokat mára betemették, helyükön parkokat és egy kis csörgedező patakot lehet látni. A fal tetején sport és futópályák, kis vendéglátóhelyek létesültek, csodás kilátással az óvárosra.

Piazza Napoleone (Piazza Grande)

A tér a történelem során a politikai hatalom központja volt. Jelenlegi arculata a napóleoni időkből származik, amikor 1805-től 1815-ig a luccai fejedelemség Elisa Bonaparte Baciocchi, Napóleon húga kezében volt, aki úgy döntött, hogy híres rokonát úgy ünnepli, hogy róla nevezi el a teret. 

Nagy részét még ma is a tartományi közigazgatás épületei, például a Palazzo Ducale foglalják el. 

Mára a tér minden nyáron a város kulturális életének színterévé vált,

A tér közepén álló szobor Marie-Louise Bourbon szobra, miután 1815-ben őt bízták meg a város irányításával.

Duomo di Lucca, Cattedrale di San Martino

Lucca város fő székesegyháza a San Martino dóm, 1196 és 1204 között épült, fehér és szürke márvány homlokzata aszimmetrikus a hozzá épült Campanile torony miatt. A homlokfal rendkívül díszes. Minden márvány oszlopát egyedileg faragták ki. 

Giacomo Puccini szülőháza

A város egyik leghíresebb fia a világhírű Giacomo Puccini. A Puccini család 1815-től élt Luccában. A bohém életvitelű Puccini 1858-ban született és előbb helyben, majd Milánóban tanult. Szülőháza ma múzeumként működik.

Basilica di San Frediano

Frediano, Lucca ír püspöke volt a 6. század első felében. A templom a 12. század elején épült, Lucca egyik legrégebbi temploma. Érdekessége a templom homlokzatán található mozaik, amely “Krisztus mennybemenetelét” ábrázolja. Itt található többek között Szent Zita üvegszarkofágja, a város védőszentje. Szent Zita (1218 – 1278) a szolgálóleányok védőszentje.

Piazza Anfiteatro

Olaszország egyik legérdekesebb tere, Lucca egykori tízezer nézőt befogadó amfiteátruma helyén lehet megtalálni. Az ovális tér pasztell színű épületei az egykori nézőtér helyén, az ókori falakat magukba illesztve épültek fel, míg az egykori küzdőtéren ma sétáló turistákat, éttermeket és árusokat látni. 

Ezt a műalkotást a tér közepén nem tudtam beazonosítani, nem is tetszett, pedig általában kedvelem a kortárs művészetet. Anyaga papírmaséhoz hasonlatos, gondolom ideiglenesen kiállított tárgy.

Palazzo Pfanner

Az impozáns épület 1660-ban épült a gazdag Moricani kereskedőcsalád számára. A palota azonban a Pfanner nevet a következő tulajdonosáról kapta, 1929-ig a kert a Pfanner Sörgyár hivatalos helyisége volt. Olasz stílusú barokk kertje magával ragadó, engem is teljesen elbűvölt. :)

Link>>>>>>http://www.palazzopfanner.it/en/

18. századi, görög Olimposz istenségeinek márvány szobrai

A gyönyörű zöldterület varázsa miatt filmet is forgattak itt, többek között Henry James regénye alapján, Egy hölgy arcképe címmel, főszerepben Nicole Kidman-nal. 

A film linkje >>>>>>Egy hölgy arcképe

Guinigi torony 

Egyike a kevés megmaradt toronynak Luccában. A 44 méter magas, román stílusú épület az 1300-as évek második felében épült a névadó Guinigi kereskedő család részére, a tetején fás függőkerttel, ma kilátóként működik. Hogy pontosan mikor alakították ki rajta az apró, panorámás kertet, nem tudni biztosan, azonban az 1600-as években már szerepelt egy várost ábrázoló rajzon. (A kép nem saját, a visittuscany oldalról származik)

Séta az óvárosban, egy kis toszkán városi hangulat

A képekhez megjegyzésként:

"2008-ban Lucca megtiltotta, hogy a középkori központban etnoéttermek, gyorséttermek és szexshopok nyíljanak, hogy megvédjék a város centrumának gasztronómiai hagyományait és építészeti jellegzetességeit. Előírták továbbá, hogy minden étteremben legalább egy ételnek a régió tipikus fogásának kell lennie."

 

Milyen jó lenne, ha ünnepeken, mindenféle bódék helyett Debrecenben a Péterfia utcán, a Kálvin tértől a Bem térig, a civis házakban ilyen kis boltocskák, vendéglátóhelyek nyíltak volna. Szívesebben korzózna itt a helyi lakosság is, mint ahogy láttam ezt Lucca-ban is. :((

Collodi

Collodi, egy falu Toszkánában, ahol Carlo Collodi, a Pinokkió kalandjai című könyv szerzője gyerekkorát töltötte. Itt található egy Pinokkió Park és maga a falu óvárosi része, a kastéllyal egy igazi csoda.

Pinokkió 16 méteres fából készült szobra

Carlo Collodi (született Carlo Lorenzini 1826 – 1890) olasz író, újságíró, publicista. Apja kertész, anyja szolgálólány volt. A szülők tíz gyermeke közül ő volt a legidősebb. Gyermekkora nagy részét Collodiban töltötte, innen is vette írói álnevét. Tanulmányait egyházi iskolában végezte, de az 1848-as forradalmak hatására beállt önkéntesnek a hadseregbe, és ez véget vetett papi hivatásának. 1881-től egy gyermekújság kezdte folytatásokban közölni Storia di un burattino címmel (Egy bábu története) című művét, amelynek főhőse Pinokkió, egy életre kelt fabábu. A mű már az első részektől óriási siker volt, s hamar népszerűvé tette alkotóját. 1892-ben angolra is lefordították, s a fabábu története megkezdte világhódító útját. Ez a Biblia és Korán után legtöbb példányban kiadott könyv! Magyarul először 1907-ben jelent meg, Tuskó Matyiként.

(Kép forrása: visittuscany)

Collodi-ban a kis házak vízesésként folynak le egy meredek dombról. A domb tetején egy ősi erőd található, míg a másik oldalon a fenséges Villa Garzoni, amely az ókori középkori vár romjain áll, és látszólag az egész falut megtámasztja. A falu legrégebbi része 12. századi. Sok más középkori településhez hasonlóan, főleg katonai okokból a lakosság, a hegyoldalban építkezett, hogy megvédjék magukat az ellenségtől.

A villa és a kert a 17. és 18. század között épült és szerencsére kevés változtatással ma is megmaradt

Csodálatos kilátás

Kocsival indultunk útnak, meredek úton, olajfaligetek mellett haladtunk, míg a falu felső részén sikerült megállnunk, egy kis kiszögellésben. (Nem is értem, hogy tudják az olajbogyót szüretelni ilyen emelkedőkön?)

 

 

Egy időutazás a régi köveken, a kis házikókkal szegélyezett utakon sétálni.

 

San Bartolomeo plébániatemplom, a falu felső végén

Órákig képes lettem volna itt bolyongani, ekkor még nem tudtam, hogy Toszkanában még sok középkori hangulatú települést fogok látni.

Őszi dekor

A miskolci Murphy's Étterem csodás őszi dekorációja