Frida Kahlo (1907-1954) mexikói festőművésznő
Frida apja, Guillermo Kahlo fényképész Németországból települt Mexikóba, ahol első felesége halála után elvette a spanyol-indián (mesztic) származású Matilde Calderón y Gonzálezt. Négy lányuk született, Frida volt a harmadik.
Hatévesen járványos gyermekbénulásban
betegedett meg, jobb lába deformálódott. Ezt leplezendő fiatal lányként
előszeretettel öltözött férfiruhába, majd hosszú mexikói szoknyákba. 1925-ben villamosba ütközött az a busz, amelyen Frida utazott, a balesetben
egész életére kiható sérüléseket szenvedett.
Az unalom és a
fájdalom elől menekülve kezdett festeni. A baldachinos ágya
mennyezetére szerelt tükörben nézhette magát, így festette első önarcképét.
A törött gerinc (1944)
Kezdetben portrékat festett.
1928-ban
csatlakozott az önálló mexikói kultúra megteremtését célul kitűző
művészek csoportjához. Ekkor ismerkedett meg a nála huszonegy évvel
idősebb Diego Riverával, a neves festővel, akihez 1929-ben ment hozzá.Férje hatására erősödött meg benne az elhatározás, hogy végleg a festészetet válassza.
1930-tól 1933 végéig a házaspár az Egyesült Államokban élt, ahol Rivera több épületet díszített faliképeivel.
Hamarosan a társasági élet ismert és kedvelt alakjai lettek. Frida,
annak ellenére, hogy az orvosok szerint a balesete miatt nem volt képes
gyermeket kihordani, mégis vállalta a kockázatot, de terhessége
vetéléssel végződött. Ezután jó néhány abortuszon esett át. Egyre jobban gyötörte
a honvágy is, így visszatértek Mexikóba.
Reményt vesztve
Henry Ford Kórház
Mivel Frida elsősorban magának festett, meglepte, hogy mások is érdeklődnek festményei iránt. 1937-ben több festővel együtt egy mexikói kiállításon mutatta be műveit, majd a következő évben New Yorkban nagy sikerű önálló kiállítása volt. Sok képet adott el, és sok megrendelést kapott. Ő volt az első latin-amerikai festő, akitől képet vásárolt a Louvre.
Én és a dadám
Csendélet papagájjal és zászlóval
A csendéletek elsősorban gyümölcs és virág kompozíciók, ezek az alkotások is több tartalommal bírnak, a nőiesség, az anyaság
szimbólumaival. Frida csalódottságát és elveszett álmait jeleníti meg.
A középpontban
elhelyezkedő gyümölcs félbevágva a női lényeget jeleníti meg, amelyet
durván keresztülszúr egy mexikói zászlócska, utalva buszbalesetére, ahol
a kapaszkodórúd volt az, ami súlyosan megsebesítette. A kissé túlérett
banán pedig idősödő férjét szimbolizálja.(Ezt a cikket a Muzsáról
másolták:
https://muzsa.sk/muveszet/a-csodalatos-es-ellentmondasos-frida)
Rivera, akinek addig is rendszeresen voltak házasságon kívüli
kapcsolatai, Frida húgával, Cristinával kezdett viszonyt. Frida ezentúl
nem érezte magára nézve kötelezőnek a házastársi hűséget.
A második világháború
éveiben egyre aktívabb lett, tanított, tagja lett a mexikói kultúrát
támogató testületnek, részt vett a szürrealisták nemzetközi kiállításán.
Gerince azonban egyre jobban fájt, újra acélfűzőt kellett viselnie;
1946-ban New Yorkban megműtötték. A műtét nem segített állapotán, súlyos
depresszió gyötörte. Fel kellett hagynia a tanítással, de a
politizálással nem: 1948-ban belépett a Mexikói Kommunista Pártba.
1950-ben hét operációt végeztek a gerincén, ettől kezdve kerekesszékbe
kényszerült, és állandó fájdalomcsillapításra szorult. 1953-ban
amputálták jobb lábát, és nem hagyhatta el az ágyát. Ez nem akadályozta
meg abban, hogy elmenjen első önálló mexikói kiállítására: mindenki
legnagyobb meglepetésére ágyában fekve, díszes tehuana ruhában jelent
meg a megnyitón. 1954 nyarán tüdőgyulladást kapott, bár az orvosok tüdőembóliát állapítottak
meg, naplója néhány bejegyzése miatt nem zárható ki az öngyilkosság sem.250 művet festett az élete során, ezek közül nagyjából 80 önportré. "Azért festem magamat, mert oly gyakran vagyok egyedül, s magamat ismerem a legjobban."