Sokszor az orrunk előtt heverő szépséget észre sem vesszük. Gáborjánon rendszerint csak átrohanunk útban a földek felé. Most egy kicsit több időt töltöttünk ott. Bejutottunk a Református Templomba.
Elámultunk az itt található kazettás mennyezeten. Pár éve beutaztuk a Szatmári-vidéket. Megcsodáltuk Tákost, Csarodát és a többi gyönyörű kis templomot. Oldalt a címkéknél meg is találjátok a Szatmári-barangolás bejegyzésnél.
Mennyezetének egy részét növényi
mintázattal díszített fakazetták ékesítik. Ezek egy része az
1750–1760-as évekből származik, többségét, a tulipános mintázatúakat
1805-ben Futó Mihály, hosszúpályi asztalosmester készítette, a két belső
sor kazettáit pedig 1860-ban festette az ismeretlen mester, ekkor épült
a templomhoz a torony is.
Nemrégiben fedezték fel a kazettákat, eddig ugyanis rejtve volt, vastag vakolat fedte. A felújított kazetták Kiss Margit, budapesti restaurátor keze munkáját
dicsérik. Alapvetően visszafogott színvilágúak, narancssárga, fekete, szürke és fehér különböző árnyalataiból
építkeznek. Érdekesség, hogy nincs közöttük két
egyforma. Eszmei értékük egyenként 270–300 ezer forint.
A krónikák szerint a jelenlegi épület
helyén 1023-ban már a Boldogságos Szűz Máriának szentelt templom állt. A
következő évszázadokban az építményt fokozatosan nagyobbították. 1734-ben leégett a torony, 1860-ban építették újra. Ez azt
jelentette, hogy a templom 126 évig torony nélkül állt.
A kazetták az orgona alatti mennyezeten bújnak meg
A templom előtt I. és II. Világháborús emlékmű, az oszlop tetején egy 270 cm szárnyfesztávolságú bronz turulmadár, Győrfi Lajos szobrászművész munkája (1997)
