Sándor nap

Tavasz váró Sándor nap

Mínuszokkal, hóval

Weöres Sándor

Sándor napján megszakad a tél,
József napján eltűnik a szél,
Zsákban Benedek hoz majd meleget,
Nincs több fázás, boldog, aki él.

Már közhírré szétdoboltatik,
Minden kislány férjhez adatik,
Szőkék legelébb, aztán feketék,
Végül barnák és a maradék.

Március idusán

Itt egy érdekes cikk Szendrey Júliáról, akinek köszönthetjük a kokárdát, meglepő dolgok is kiderülnek róla, Ady az erdődi George Sandnak nevezi......Olvassátok!
http://netfolk.blog.hu/tags/Szendrey_J%C3%BAlia

Petőfi kép

Ez a bizonyos Petőfi kép, mely állítólag Nagyszüleim házában is ki volt függesztve, én nem láttam már....

Ezt most olvastam róla......és a "kövér városban" töltött teléről. Gyalog felmenni Pestre.....hm.

"Petőfi Sándor 1843 októberében Erdélybe készült színésznek, de a barátai unszolására egy debreceni vándorszínész társulathoz szerződött. A társulat azonban hamar feloszlott, Petőfi pedig visszatért Debrecenbe. Az időközben megbetegedett költő egy télen keresztül Fogas Józsefnénél, a debreceni színház jegyszedőjénél lakott, a város végén, a Várad utcai új soron, kilátással az akasztófára. Erről az időszakról így írt az Uti levelekben:
„Az 1843/44-ki telet e kövér városban húztam ki éhezve, fázva, betegen egy szegény, de jó öreg asszonynál, az isten áldja meg. Ha ő gondomat nem viselte volna, most e levelet a más világról írnám hozzád.” Petőfi csak január közepén kezdett lábadozni. Betegsége alatt tizennyolc verset írt, többek közt: A virágnak megtiltani nem lehet…A Honfidal, A nemes, Élő halott, stb.
Aztán 1844. február 12-én gyalog elindult Pestre Debrecenből..."

Tavaszodik

Anyánál a kertben

Mi nők

1. A nők pénztárcája rekord időn belül képes kiürülni. Ha egy nő pénzzel indul el otthonról, üres pénztárcával ér haza. Hogy miért? Mert útközben annyi mindennek nem tudott ellenállni...

2. Ha egy férfi hétvégi utazásra indul, két pólót és két nadrágot csomagol. A nők ezzel szemben minimum 10 felsőrészt és ugyanannyi alsót, elvégre minden váratlan alkalomra és időjárási viszontagságra fel kell készülni. A cipők számát talán jobb nem is boncolgatni...

3. A nők nem szeretik beismerni, ha tévednek. Addig forgatják a szavakat, mígnem a férfi érzi magát hibásnak.

4. Ha egy nő azt válaszolja, hogy "Semmi gond,", akkor biztos lehetsz benne hogy GOND van.

5. Azzal semmi gond nincs, ha egy nő apa-lánya marad, de az kiábrándítóan szomorú, ha egy férfi anya-kicsi-fia.

6. A nők csak akkor sírnak hangosan, ha tudják, hogy hallják őket.

7. A nők mindig olyan kérdéseket tesznek fel a férfiaknak, amelyekre nincs jó válasz. Mindez azért van, hogy bűntudatot ébresszenek bennük.

8. A nők imádnak vásárolni és valahogy soha nem azt veszik meg, amiért eredetileg elindultak.

9. A nőknek soha nincs egy göncük sem. Viszont azt ők sem értik miért nem tudják becsukni a gardróbajtót a sok ruhától.

10. A nők mindig csoportokban járnak nyilvános mellékhelyiségekre. Ez újabb esélyt ad nekik a pletykálásra.

11. A nők képtelenek titkot tartani. A titok úgy nyomja lelküket, mint a pénztárcájukat az utolsó ezres.

12. A férfiaknak nem lenne szükségük szexuális játékokra, ha a nők nem panaszkodnának állandóan fáradtságra és fejfájásra.

13. A nők mindig pánikolnak, amikor nem találnak valamit feneketlen táskájukban, majd pár perc féktelen frász után rájönnek, hogy az elveszettnek hitt tárgy mindvégig táskájuk mélyén volt.
Mindeközben mindenki hibás volt a környezetükben a tárgy eltűnése miatt.

14. A nők szerint minden sör egyforma.

15. Az, ahogyan egy nő eszi a fagylaltot elárulja milyen lesz az ágyban.

16. A nők bármilyen jók is szakmájukban, mindig kevesebb fizetést kapnak, és ritkán vannak előléptetve.

17. A nők nem értenek a kocsikhoz. A hátrapillantó tükör szépészeti eszköz, a hátsó ülés pedig egy újabb gardrób. Az olajcseréről és tankolásról rendszeresen megfelejtkeznek.

18. Ha egy sofőr hosszas próbálkozás után sem tudja hátrafelé beparkolni kocsiját, és mindig ellenkező irányba húzza a volánt, akkor biztos lehetsz benne, hogy nő.

19. Ha egy nő kijön egy üzletből nem tudja merről jött és merre tartott. A nőknek köztudottan rossz a térérzékük.

20. Ha egy nő zuhanyozik, a fürdőszobának trópusi esőerdő szaga lesz.

21. A nők nem akarnak őszinte választ arra a kérdésre, hogy "Hogy nézek ki?".

22. Csak a nők képesek átöltözni ahhoz, hogy levigyék a szemetet. Elvégre soha nem tudni, kivel találkoznak az utcán.

23. Az áruházak a nők számára találták ki a 9-es végződésű árakat, hiszen érthetetlen módon a nők mindig lefelé kerekítenek.

24. A legkínosabb, ami egy nővel történhet, hogy egy eseményen valaki ugyanolyan ruhát visel, mint ő.

25. A nőknek két kedvenc témájuk van, a ruháik és a családjuk. Sajnos mindkettő unalmas a férfiak számára...

26. Valamiért a nők azt hiszik, hogy bók, ha azt mondják egy pasinak, hogy "Szeretnélek szemüveg nélkül is látni". Ez azért rossz, mert szegény pasi legközelebb vakon fog elmenni a találkozóra.

27. Bár a férfiak meggyőződése, hogy a nők mindig egymáshoz illő melltartót és bugyit viselnek, ki kell őket ábrándítanunk, nincs ez mindig így.

28. A legtöbb férfi nem ismeri a virágokat. Ezért jobb, ha a nők leszoknak a furcsa szín-megnevezésekről, mint a levendula, fukszia vagy mályva!

29. A nők átlagban jobban hallanak, mint a férfiak. Ezért lelik kedvüket átkiabálni egyik szobából a másikba és így diskurálni. Kár, hogy a férfiaknak mindig át kell menniük, ha hallani akarják...

30. A nők képesek kevesebb erőfeszítéssel többet beszélni, mint a férfiak. Miért? Mert a nők hangszalagjai rövidebbek, mint a férfiaké, rajtuk keresztül kevesebb levegő megy keresztül, így könnyebb lélegezniük beszéd közben.

31. A férfiak mindig olyan szórakozási lehetőséget keresnek, amellyel elfelejtkezhetnek a valóságról. A nők olyan szórakozást keresnek, amely a legszörnyűbb valóságokról szólnak.

/Forrás: Pinterest/

Liliom

Kedvenc virágomat kaptam nevem napján a liliomot (Lilium)

 Próbálom a kertemben is szaporítani őket, mintegy 90 faja van. Bármelyik örömet okoz.

 Tavaly nem sikerült új hagymákat beszereznem :(

 Csodaszép

Márciusi hó

Azt gondoltam, hogy seregély, de mint kiderült fenyőrigó. A fenyőrigó (Turdus pilaris) „pilaris” (a latin pilum szóból) – úgy fordíthatnánk: „póznázó”. Ez arra utal, hogy más rigókkal ellentétben szívesen üldögél fák és oszlopok csúcsán. Ahogy enyhül az idő, továbbállnak. Nálunk a fenyőrigó bizonyos években ritka fészkelő, de alapvetően észak-európai madárfaj, a Kárpát-medencében minden évben ősz végétől áprilisig gyakori.

 üresen

Hógyerek, ha már a hóember nem ment... :))

Szürkére hangolva

Fiunk szobáját felújítottuk a párommal, míg ő távol volt. Bútort pakoltunk, festettünk, parkettát csiszoltattunk, új  függönyt készült.

A végeredménnyel igazán elégedettek vagyunk, nem is gondoltuk, hogy ilyen jól sikerül...

 Volt nagy meglepetés és öröm! :))

Ünnepeltünk

Nevessünk egy jót!

Moldova Györgytől…

Egy még fiatalos, a gondokban megszőkült ötvenhét éves asszony meséli:
- Mikor nyugdíjba mentem, úgy éreztem, kinyílt előttem a világ.
Se kutyám, se macskám…, csak magammal kellett foglalkoznom, megvalósítottam életem két nagy vágyát: Vettem egy piros kalapot, és megtanultam síelni.
A piros kalapot aztán elraktam a szekrény mélyére..., mert a barátnőim "hamiskártyásnak" kezdtek becézni! Tudniillik, hogy "tökre..., pirosat teszek…!",
de a síelés fokozatosan a szenvedélyemmé vált.

A Normafa laposabb lejtőin kezdtem. A trénerem eleinte nem sokat várt tőlem, azt ajánlotta, hogy vegyek néhány erős edzést, és hagyjam abba, de én kitartottam. Egyre meredekebb lejtőkre is kimerészkedtem, végül tavaly úgy döntöttem, hogy kimegyek Ausztriába, és megpróbálkozom a nagy alpesi pályákkal.

Befizettem egy kilencnapos tiroli útra, és vettem kéz alatt egy csodálatos egybeszabott kék síoverált.
Csupa zseb..., csupa cipzár..., térdben párnázva..., bokában raffolva..., mit mondjak, gyönyörű darab volt! És egy este - mert azért nem akartam túl sok szemtanút..., ott álltam a tubenthali pályán.

Istenem, én, Kovács Valéria a Népszínház utcából…,
hátsó udvar…, csigalépcső…, vettem egy mély lélegzetet, aztán elindultam.
Az első szakasz simán ment, a nagy meredek előtt egy kis pihenőrészen megálltam egyet lihegni. De nemcsak lihegni kellett, hanem egyebet is..., úgy látszik, felfázhattam..., mivel a dolog igen sürgősnek látszott, már nem tudtam volna visszamenni a szállásunkra, körülnéztem…, és nem láttam senkit…, lekuporodtam…
Egy baj volt!
A szuper overálomat..., nem lehetett szétkapcsolni..., csak egyben húzhattam le. A pulóvert a nyakamba..., így válltól bokáig teljes natúr szépségemben mutatkoztam...
Egyszóval lekuporodtam...
És a költővel szólva..., a munka éppen dandárjában volt..., mikor legnagyobb megdöbbenésemre..., a síléc megindult alattam...,
- úgy látszik, rosszul vágtam le a hóekehelyzetet...

Először, csak szép lassan csúsztam, aztán felgyorsultam...,
és kísérteties sebességgel vágtattam lefelé a meredek lejtőn.
Ha nem akartam kitörni a nyakam, fel kellett állnom..., és felvennem a szabályszerű testtartást...
A pulóverem a nyakamban, a bugyi, az overál a bokámon...
Mit mondjak, voltam már boldogabb is..., végig azt hajtogattam magamban:
- Istenem, ha túlélem, adok ezer forintot az új Nemzeti Színházra.

Végül..., megcéloztam egy bokrot...!
A bokor már nem tudott kitérni, kificamítottam a csuklóm...,
de az ép kezemmel végre..., fel tudtam húzni a bugyimat...!

A hegyi mentők értem jöttek, és lekísértek az elsősegélyhelyre.

A bőrkanapén egy öregfiú feküdt ideiglenes kötéssel a törött lábán, síléce roncsaival akkor gyújtottak be a kályhába.
Míg az orvosra vártunk, beszélgetésbe elegyedtünk :
- Ön szintén kezdő, uram?
- Én, nagyságos asszonyom...? Negyven éve síelek. Alsó-Ausztria többszörös lesiklóbajnoka vagyok, és most először sérültem meg.
- Mi történt?
- Ez maga volt a pokol, asszonyom.
Siklok lefelé a pályán..., a magam nyugodt ritmusában..., mikor mögülem felbukkan egy boszorkány...! A pulóverje a nyakában..., az overálja a bokáján..., egyébként teljesen meztelen...,
még a vakbél-operációjának a helye is látszott – egyébről nem is beszélve…!
Üvöltve, teljes sebességgel elvágtatott mellettem…,
annyira megdöbbentem, hogy nekimentem egy fának…
De csak kerüljön a kezembe ez a boszorkány!

Ön is az ő áldozata volt…, asszonyom…?

- Én is! - mondom, és eltöprengtem…,
hogy mennyi levonással adnák vissza…, a nyolcnapi üdülési díjat