"Petőfi Sándor 1843 októberében Erdélybe készült színésznek, de a barátai unszolására egy debreceni vándorszínész társulathoz szerződött. A társulat azonban hamar feloszlott, Petőfi pedig visszatért Debrecenbe. Az időközben megbetegedett költő egy télen keresztül Fogas Józsefnénél, a debreceni színház jegyszedőjénél lakott, a város végén, a Várad utcai új soron, kilátással az akasztófára. Erről az időszakról így írt az Uti levelekben:
„Az 1843/44-ki telet e kövér városban húztam ki éhezve, fázva, betegen egy szegény, de jó öreg asszonynál, az isten áldja meg. Ha ő gondomat nem viselte volna, most e levelet a más világról írnám hozzád.” Petőfi csak január közepén kezdett lábadozni. Betegsége alatt tizennyolc verset írt, többek közt: A virágnak megtiltani nem lehet…A Honfidal, A nemes, Élő halott, stb.
Aztán 1844. február 12-én gyalog elindult Pestre Debrecenből..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése