2018. február 26., hétfő
2018. február 23., péntek
Nevessünk egy jót!
Moldova Györgytől…
Egy még fiatalos, a gondokban megszőkült ötvenhét éves asszony meséli:
- Mikor nyugdíjba mentem, úgy éreztem, kinyílt előttem a világ.
Se kutyám, se macskám…, csak magammal kellett foglalkoznom, megvalósítottam életem két nagy vágyát: Vettem egy piros kalapot, és megtanultam síelni.
A piros kalapot aztán elraktam a szekrény mélyére..., mert a barátnőim "hamiskártyásnak" kezdtek becézni! Tudniillik, hogy "tökre..., pirosat teszek…!",
de a síelés fokozatosan a szenvedélyemmé vált.
A Normafa laposabb lejtőin kezdtem. A trénerem eleinte nem sokat várt tőlem, azt ajánlotta, hogy vegyek néhány erős edzést, és hagyjam abba, de én kitartottam. Egyre meredekebb lejtőkre is kimerészkedtem, végül tavaly úgy döntöttem, hogy kimegyek Ausztriába, és megpróbálkozom a nagy alpesi pályákkal.
Befizettem egy kilencnapos tiroli útra, és vettem kéz alatt egy csodálatos egybeszabott kék síoverált.
Csupa zseb..., csupa cipzár..., térdben párnázva..., bokában raffolva..., mit mondjak, gyönyörű darab volt! És egy este - mert azért nem akartam túl sok szemtanút..., ott álltam a tubenthali pályán.
Istenem, én, Kovács Valéria a Népszínház utcából…,
hátsó udvar…, csigalépcső…, vettem egy mély lélegzetet, aztán elindultam.
Az első szakasz simán ment, a nagy meredek előtt egy kis pihenőrészen megálltam egyet lihegni. De nemcsak lihegni kellett, hanem egyebet is..., úgy látszik, felfázhattam..., mivel a dolog igen sürgősnek látszott, már nem tudtam volna visszamenni a szállásunkra, körülnéztem…, és nem láttam senkit…, lekuporodtam…
Egy baj volt!
A szuper overálomat..., nem lehetett szétkapcsolni..., csak egyben húzhattam le. A pulóvert a nyakamba..., így válltól bokáig teljes natúr szépségemben mutatkoztam...
Egyszóval lekuporodtam...
És a költővel szólva..., a munka éppen dandárjában volt..., mikor legnagyobb megdöbbenésemre..., a síléc megindult alattam...,
- úgy látszik, rosszul vágtam le a hóekehelyzetet...
Először, csak szép lassan csúsztam, aztán felgyorsultam...,
és kísérteties sebességgel vágtattam lefelé a meredek lejtőn.
Ha nem akartam kitörni a nyakam, fel kellett állnom..., és felvennem a szabályszerű testtartást...
A pulóverem a nyakamban, a bugyi, az overál a bokámon...
Mit mondjak, voltam már boldogabb is..., végig azt hajtogattam magamban:
- Istenem, ha túlélem, adok ezer forintot az új Nemzeti Színházra.
Végül..., megcéloztam egy bokrot...!
A bokor már nem tudott kitérni, kificamítottam a csuklóm...,
de az ép kezemmel végre..., fel tudtam húzni a bugyimat...!
A hegyi mentők értem jöttek, és lekísértek az elsősegélyhelyre.
A bőrkanapén egy öregfiú feküdt ideiglenes kötéssel a törött lábán, síléce roncsaival akkor gyújtottak be a kályhába.
Míg az orvosra vártunk, beszélgetésbe elegyedtünk :
- Ön szintén kezdő, uram?
- Én, nagyságos asszonyom...? Negyven éve síelek. Alsó-Ausztria többszörös lesiklóbajnoka vagyok, és most először sérültem meg.
- Mi történt?
- Ez maga volt a pokol, asszonyom.
Siklok lefelé a pályán..., a magam nyugodt ritmusában..., mikor mögülem felbukkan egy boszorkány...! A pulóverje a nyakában..., az overálja a bokáján..., egyébként teljesen meztelen...,
még a vakbél-operációjának a helye is látszott – egyébről nem is beszélve…!
Üvöltve, teljes sebességgel elvágtatott mellettem…,
annyira megdöbbentem, hogy nekimentem egy fának…
De csak kerüljön a kezembe ez a boszorkány!
Ön is az ő áldozata volt…, asszonyom…?
- Én is! - mondom, és eltöprengtem…,
hogy mennyi levonással adnák vissza…, a nyolcnapi üdülési díjat
Egy még fiatalos, a gondokban megszőkült ötvenhét éves asszony meséli:
- Mikor nyugdíjba mentem, úgy éreztem, kinyílt előttem a világ.
Se kutyám, se macskám…, csak magammal kellett foglalkoznom, megvalósítottam életem két nagy vágyát: Vettem egy piros kalapot, és megtanultam síelni.
A piros kalapot aztán elraktam a szekrény mélyére..., mert a barátnőim "hamiskártyásnak" kezdtek becézni! Tudniillik, hogy "tökre..., pirosat teszek…!",
de a síelés fokozatosan a szenvedélyemmé vált.
A Normafa laposabb lejtőin kezdtem. A trénerem eleinte nem sokat várt tőlem, azt ajánlotta, hogy vegyek néhány erős edzést, és hagyjam abba, de én kitartottam. Egyre meredekebb lejtőkre is kimerészkedtem, végül tavaly úgy döntöttem, hogy kimegyek Ausztriába, és megpróbálkozom a nagy alpesi pályákkal.
Befizettem egy kilencnapos tiroli útra, és vettem kéz alatt egy csodálatos egybeszabott kék síoverált.
Csupa zseb..., csupa cipzár..., térdben párnázva..., bokában raffolva..., mit mondjak, gyönyörű darab volt! És egy este - mert azért nem akartam túl sok szemtanút..., ott álltam a tubenthali pályán.
Istenem, én, Kovács Valéria a Népszínház utcából…,
hátsó udvar…, csigalépcső…, vettem egy mély lélegzetet, aztán elindultam.
Az első szakasz simán ment, a nagy meredek előtt egy kis pihenőrészen megálltam egyet lihegni. De nemcsak lihegni kellett, hanem egyebet is..., úgy látszik, felfázhattam..., mivel a dolog igen sürgősnek látszott, már nem tudtam volna visszamenni a szállásunkra, körülnéztem…, és nem láttam senkit…, lekuporodtam…
Egy baj volt!
A szuper overálomat..., nem lehetett szétkapcsolni..., csak egyben húzhattam le. A pulóvert a nyakamba..., így válltól bokáig teljes natúr szépségemben mutatkoztam...
Egyszóval lekuporodtam...
És a költővel szólva..., a munka éppen dandárjában volt..., mikor legnagyobb megdöbbenésemre..., a síléc megindult alattam...,
- úgy látszik, rosszul vágtam le a hóekehelyzetet...
Először, csak szép lassan csúsztam, aztán felgyorsultam...,
és kísérteties sebességgel vágtattam lefelé a meredek lejtőn.
Ha nem akartam kitörni a nyakam, fel kellett állnom..., és felvennem a szabályszerű testtartást...
A pulóverem a nyakamban, a bugyi, az overál a bokámon...
Mit mondjak, voltam már boldogabb is..., végig azt hajtogattam magamban:
- Istenem, ha túlélem, adok ezer forintot az új Nemzeti Színházra.
Végül..., megcéloztam egy bokrot...!
A bokor már nem tudott kitérni, kificamítottam a csuklóm...,
de az ép kezemmel végre..., fel tudtam húzni a bugyimat...!
A hegyi mentők értem jöttek, és lekísértek az elsősegélyhelyre.
A bőrkanapén egy öregfiú feküdt ideiglenes kötéssel a törött lábán, síléce roncsaival akkor gyújtottak be a kályhába.
Míg az orvosra vártunk, beszélgetésbe elegyedtünk :
- Ön szintén kezdő, uram?
- Én, nagyságos asszonyom...? Negyven éve síelek. Alsó-Ausztria többszörös lesiklóbajnoka vagyok, és most először sérültem meg.
- Mi történt?
- Ez maga volt a pokol, asszonyom.
Siklok lefelé a pályán..., a magam nyugodt ritmusában..., mikor mögülem felbukkan egy boszorkány...! A pulóverje a nyakában..., az overálja a bokáján..., egyébként teljesen meztelen...,
még a vakbél-operációjának a helye is látszott – egyébről nem is beszélve…!
Üvöltve, teljes sebességgel elvágtatott mellettem…,
annyira megdöbbentem, hogy nekimentem egy fának…
De csak kerüljön a kezembe ez a boszorkány!
Ön is az ő áldozata volt…, asszonyom…?
- Én is! - mondom, és eltöprengtem…,
hogy mennyi levonással adnák vissza…, a nyolcnapi üdülési díjat
2018. február 21., szerda
Magamnak
Márai Sándor: Ajándék
És mégis, ma is, így is,
örökké mennyit ad az élet!
Csendesen adja, két kézzel,
a reggelt és a délutánt,
az alkonyt és a csillagokat,
a fák fülledt illatát,
a folyó zöld hullámát,
egy emberi szempár visszfényét,
a magányt és a lármát!
Mennyit ad, milyen gazdag vagyok,
minden napszakban,
minden pillanatban!
Ajándék ez,
csodálatos ajándék.
A földig hajolok,
úgy köszönöm meg.
És mégis, ma is, így is,
örökké mennyit ad az élet!
Csendesen adja, két kézzel,
a reggelt és a délutánt,
az alkonyt és a csillagokat,
a fák fülledt illatát,
a folyó zöld hullámát,
egy emberi szempár visszfényét,
a magányt és a lármát!
Mennyit ad, milyen gazdag vagyok,
minden napszakban,
minden pillanatban!
Ajándék ez,
csodálatos ajándék.
A földig hajolok,
úgy köszönöm meg.
Marion Davies
1920
2018. február 18., vasárnap
2018. február 15., csütörtök
Fűszeres hang
Laura Marling - What He Wrote című dala, a Testről és Lélekről című film egyik betétdala volt.
Gyönyörű hang. Ezidáig sajnos nem hallottam az énekesnőről, a film után végigvártuk a stáblistát, hogy megtudjam ki énekelt, bejegyeztem a telefonomba, hogy itthon is meghallgassam.
Laura Marling 1990-ben született, 28 éves brit dalszerző és énekesnő. Többször elnyerte a Brit-díjat, a legjobb női szóló-előadó kategóriában.
Laura Marling 1990-ben született, 28 éves brit dalszerző és énekesnő. Többször elnyerte a Brit-díjat, a legjobb női szóló-előadó kategóriában.
kép forrása: DIY
2018. február 14., szerda
2018. február 13., kedd
Film premier
Premier február 25-én 21 órától a Duna tv-ben. Érdemes lesz megnézni, megint egy jónak ígérkező film. Örülök, hogy mostanában ennyi remek magyar filmet készítenek.
2018. február 12., hétfő
Orchidea
Orchideáim virágba borulva. Nem szerettem őket a különböző nagyságú, színű cserepekben. Így gondoltam egy merészet és összeültettem valamennyit. Szerencsére nem pusztultak el, sőt most egyszerre virágoznak. A hálószobában a radiátor és ablak előtt jól érzik magukat.
Hagyom őket természetesen nőni, még pálcikákat sem szúrok melléjük.
A fehér virágú a kedvencem, úgy látszik érzi, mert az a legszebb. :)
2018. február 8., csütörtök
Ima
Szeretem, hogy a Szent Anna templomba bármikor be lehet térni este hatig egy röpke imára és mécses gyújtásra.
Szűz Mária hét fájdalma, szívében hét tőr
Szűz Mária hét fájdalma, szívében hét tőr
Kérem a Jóistent vigyázzon fiaimra és szeretteimre, óvja őket minden bajtól!
2018. február 7., szerda
Fura szerelem
Megnéztük a Testről és lélekről című, Oscar jelölt filmet a barátnőmmel a moziban.
Enyedi Ildikó filmje 2017-ben Arany Medve díjat kapott a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon. A főszereplők teljesen ismeretlenek voltak számomra, Borbély Alexandrának ez volt az első film főszerepe, Morcsányi Géza pedig nem is színész, hanem a Magvető igazgatója, fordító és dramaturg. Valójában a rendezőnővel együtt tanítanak a Színház és Filmművészeti Főiskolán, innen az ismeretség.
Megdöbbentő volt számunkra a helyszín - egy vágóhíd, a vér látványa és az állatok leölése premier plánban. Néha eltakartuk a szemünket, annyira sokkoló volt. Valójában két zárkózott, különös ember közeledése, szerelme egymás iránt, akik ugyanazt álmodják, mindketten szarvasok egy meseszép erdei környezetben. A véres vágóhídi jelenetek után ezek a csodálatos erdei jelenetek egyenesen üdítően hatnak, kifejező ellentét.....
Pár dolog rejtély maradt számomra, amit nem nagyon értettem, mint általában a művész filmeknél. Így utána olvasgattam. Egyenesen megdöbbentem azon, hogy a főhősnő véres nagy jelenetét egyesek hatalmas poénnak vették. Na, én nem így fogtam fel.
Örülök, hogy láthattam ezt a filmet és drukkolok, hogy nyerjen az Oscaron!
Megdöbbentő volt számunkra a helyszín - egy vágóhíd, a vér látványa és az állatok leölése premier plánban. Néha eltakartuk a szemünket, annyira sokkoló volt. Valójában két zárkózott, különös ember közeledése, szerelme egymás iránt, akik ugyanazt álmodják, mindketten szarvasok egy meseszép erdei környezetben. A véres vágóhídi jelenetek után ezek a csodálatos erdei jelenetek egyenesen üdítően hatnak, kifejező ellentét.....
Pár dolog rejtély maradt számomra, amit nem nagyon értettem, mint általában a művész filmeknél. Így utána olvasgattam. Egyenesen megdöbbentem azon, hogy a főhősnő véres nagy jelenetét egyesek hatalmas poénnak vették. Na, én nem így fogtam fel.
Örülök, hogy láthattam ezt a filmet és drukkolok, hogy nyerjen az Oscaron!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)