Tavaly láthattunk első ízben 3D-s épületvetítést
Debrecenben. Bordos László Zsolt, a világszerte ismert 3D fényművész és
csapata, az egyetem főépületére készített filmeket vetített.
http://nora-bora-nora.blogspot.hu/2016/08/viragos-unnepunk.html
Most Debrecen
és a reformáció történelmi mérföldköveit keltették életre, emellett a jövő világát is a Nagytemplom falaira varázsolták
A 12–13. században egy román stílusú „Árpád-kori” kis
templom állt a mai Nagytemplom helyén. Aztán
1297–1317 között felépült a
Szent András templom egyhajós változata.
A mai Tócóskert és Tócóvölgy környékén, hétszáz
esztendeje,
1317 tavaszán, a Károly Róbert pártján álló Debreceni Dózsa (a
település földesura) legyőzte a király ellen lázadó Borsa Kopaszt.
Még
ebben az évszázadban,
1360-ban a Szent András templomot háromhajós,
gótikus templommá bővítették, a következő évben,
1361-ben
I. (Nagy)
Lajos kiváltságlevele mezővárossá nyilvánította Debrecent.
Ezt követően
1405-ben
Zsigmond király kiváltságlevelében olyan
jogokat adományozott Debrecennek, amely addig csak Budát illette meg:
vásártartás, kőfal építés (ami végül nem épült), a város kereskedőinek
vámmentessége stb.
A 15. század közepétől folyamatos fejlődés jellemezte a várost: ekkor a
Hunyadiaké volt Debrecen.
Szilágyi Erzsébet a tényleges „gazda”, majd
Mátyás király 1477-ben árumegállítási jogot adott a városnak.
A történelmi helyzet a 16. században jelentősen megváltozott, az ország három részre szakadt.
Ekkor nagy gazdagság, kiterjedt nemzetközi kereskedés jellemezte a
várost. Hajdúk hajtották a sok ezer marhát az európai
nagyvásárokba. S egyre több vándordiák, iparos legény is elindult
tanulni nyugatra, hogy onnan visszatérve mind a maga, mind a közösség
boldogulását szolgálja.
Az
1530-as években Debrecenbe szegődtette a hitújító
Bálint papot a
város földesura, enyingi Török Bálint, akire jól emlékezhetünk Gárdonyi
Géza regényéből, az Egri csillagokból is. Bálint paphoz és a katolikus
Ambrosius püspökhöz kötődik a líciumfa legendája.
A reformáció történetének nagy esztendeje volt
1552, ekkor végleg eltávoztak a városból a katolikus papok. Szörnyű tragédia helyszíne volt a város
1564-ben,leégett a
háromhajós, gótikus Szent András templom. Utána 62 évig csak az üszkös
falak álltak itt. Ám a hívek nem adták fel, a sekrestyét átalakították
imateremmé.
1567-ben a debreceni zsinat elfogadta a "Keresztyén hitről való vallástételt".
Újabb és újabb csapások sújtották a várost: az
1590-es években a
Habsburgok csapatai kirabolták, 1594-ben pedig hatalmas a sáskajárás
pusztított. A debreceniek egy akkor igen modern technikát vetette be:
ágyúval igyekeztek elpusztítani a rovarokat...
1626 és
1628 között
Bethlen Gábor erdélyi fejedelem segítségével
újjáépült a tetejét vesztett volt Szent András templom, melynek
1636-ban
I. Rákóczi György 50 mázsás harangot adományozott,
1642-ben felépült a Verestorony.
1660-ban a
török,
1686-ban Caraffa császári generális vérengzése. Majd
1693-ban I. Lipót kiváltságlevele szabad királyi várossá nyilvánította Debrecent.
1711-ben az elbukott
Rákóczi-szabadságharcot lezáró „szatmári béke”, okmányát a császári
főparancsnok és Rákóczi felkérésére, a debreceni főbíró közvetítésével, az ő házában szövegezték meg.
1716-ban döntés született arról, hogy a katolikus egyházat vissza kell engedni a városba.
A lángok martaléka lett
1719-ben a 922 házból álló város: a pokoli
tűzvészben elpusztult 400 lakóház, 32 bolt, templom, nyomda… Évekbe
telt, míg sikerült talpra állni.
Ám mondhatni, csak ideiglenesen, mivel
az
1726-ban felépült református Kistemplomot a következő évben tűz
pusztította el, és újabb 4 év kellett, míg elkészült hagymakupolás
tornyával.
Az új idők új helyzetet hoztak a város számára. A 18. század második
felében Mária Terézia gazdaságpolitikája miatt Debrecen
kereskedelme hanyatlásnak indult, az évi 6 országos vásár helyett is
csak 4 maradt.
Az új évszázad új tűzvészt is hozott:
1802-ben leégett a város északi fele, a Nagytemplommal és a Verestoronnyal. Az egészen áttüzesedett Rákóczi-harangot pedig az oltás során használt víz tette tönkre.
A város azonban ahogy eddig is annyiszor, ismét talpra állt. Ekkor
már Magyarország második legnépesebb települése volt, kinézetére viszont
„Európa talán legnagyobb faluja”, ám a klasszicista épületekkel
rohamtempóban nagyvárosiasodott. Ezekben az évtizedekben épült a
Városháza, a Bek- és a Podmaniczky-ház,
1816-ban a leégett református
kollégium új főépülete is. S persze a Nagytemplom is, melynek építése
1805-ben kezdődött, és ahol az első istentisztelet
1819-ben tartották,
mikor még építés alatt állt. (Aztán
1827-ben végre befejeződtek a
munkák.)
1824-től szétbontották a főutca hosszában lévő Nagy Híd szerkezetét.
1831-ben járvány tizedelte a lakosságot: a 25 ezer fős városban 2139 ember halt meg kolerában.
1849. januárjában „a szabadság őrvárosába” menekült a kormányzat,
Kossuth Lajos, a Szent Korona és az országgyűlés. Április 19-én Kossuth a
Nagytemplomban kihirdette a Függetlenségi Nyilatkozatot, aztán májusban
és júniusban távoznia kellett a „fővárosnak” Debrecenből.
A
szabadságharc azonban nem ért még véget: egyik nagy, véres csatáját itt
vívták augusztus 2-án. A
Nagysándor József vezette magyar csapat
megütközött a tízszeres túlerejű cári sereggel. Az oroszok elfoglalták a
várost. Az itteni kórházakban
1850-ben halt meg az utolsó orosz katona,
akkor jött létre a Honvédtemető: a vesztes csatának állít emléket
Marshalkó János szobra, amelyet a kiegyezésig befalaztak, s most a
Honvédtemetőben áll.
Újabb változások virradtak a városra:
1857-ben elérte a vasút
Debrecent. A századfordulóra igazi központ lett, ahonnan tíz irányba
futottak a vonatok.
1884-ben átadták az ország első
gőzvontatású közúti vasútját, amely a vasútállomástól a főutcán át a
Nagyerdőig (nagyjából a mai 1-es villamos pályáján) haladt. Felívelő szakasz köszöntött Debrecenre
1890–1915 között. Sorra
épültek a sokemeletes „paloták”, templomok. Többek között a
Verestemplom, a Kossuth utca sarkán a Debreceni Első Takarékpénztár, az
Arany Bika, a „Püspöki palota”, az Árpád téri és az Attila téri templom.
1907-ben a Kistemplom tornyának hagymakupoláját megbontotta a vihar. Átalakították a mai bástyás formára, így nyerte el nevét is a Csonkatemplom.
1912-ben az Országgyűlés létrehozta a debreceni tudományegyetemet és
elindult a klinikák felépítése is. Ezeket
IV. Károly és Zita királyné
1918-ban avatta fel.
1919-ben a város leendő repülőtérként mutatta be a katonai vezetésnek a mai nemzetközi repülőtér helyét. Ez volt a román megszállás éve is.
1928-ban átadták a Déri Múzeum épületét,
1932-ben elkészül az egyetem
főépülete és felavatták a Köztemetőt.
1933-ban elkészül a nagyerdei
Stadion, Magyarország első földstadionja. (Ennek a helyén épült a
mostani aréna.)
A második világháború Debrecent sem kerülte el.
1944.
június 2-án az amerikai légierő szőnyegbombázása iszonyatos károkat
okozott. Sok százan meghaltak, a városközpont déli fele elpusztul. A vasútállomás közelében lévő Református Ispotály templom tornyának egyik sarka teljes magasságban függőlegesen lehasadt.
1944. október 19-én csak a bombázások és az utcai harcok értek véget.
A szovjet hadsereg betelepült Debrecenbe. Megkezdődik a romeltakarítás a
városban, ahol szinte nem is volt sérülésmentes épület, és a lakások
több mint fele lakhatatlanná vált, a lakosság nagy része pedig
elmenekült a harcok elől.
1950-től aztán óriási iparfejlesztés indul. (Új vasútállomás, Biogal, gördülőcsapágy-gyár stb.) Rohamosan nőtt a lakosság száma.
1961-ben Zsolnai szökőkút készült a Kossuth térre.
A 70-es években hatalmas lakótelepek épültek házgyári technológiával.
Aztán elérkezett a nagy pillanat: hazatértek a szovjet katonai
repülők a debreceni repülőtérről (is)… Új korszak köszöntött az
országra, a városra...
Történelmi áttekintés forrása: dehír.hu
